A drogfogyasztókkal szembeni durva, erőszakos túlkapások ellenére kiemelt partnere a Szerb Ortodox Egyház a nemzeti kormánynak a kábítószerbetegek gyógyításában.
A szerb civil szervezetek és függőkkel foglalkozó szakemberek aggodalma és az immár emberéletet is követelő “kezelések” ellenére a belgrádi kormány nem hátrál ki az egyház mögül.
Azt mondhatnánk, hogy ez a történet egy EU-s ajánlással kezdődött, akkor azonban távolról sem mondanánk el a teljes valóságot. Annyi igaz, hogy az Európai Bizottság azt javasolta Szerbiának, hogy a Nemzeti Drogstratégiája (2009-2013) véghezvitelébe vonja be a civil társadalmat is. A szerb kormány azonban úgy tűnik politikai megfontolásokat előrébb sorolja a partnerek kiválasztása során a tudományos szempontoknál. Professzionális ártalomcsökkentésre és drogfüggők kezelésére szakosodott szakemberek bevonása helyett ugyanis, a Szerb Ortodox Egyházat (SZOE) választotta civil partnerként. Ráadásul még ez a választás is elfogadható lett volna a szakértő civil szervezeteknek, amennyiben a (SZOE) nem követett volna el alapvető hibákat a drogprogramjai megvalósítása során.
Sajnálatos módon a SZOE szenvedélybetegek gyógyításával kapcsolatos aspirációi egy 2009 májusi videó nyomán váltak széles körben ismertté. A felvételen a crna rekai spirituális rehabilitációs központ betegeinek brutális ütlegelése látható. Az erőszakos felvételen ráadásul az intézményt hat éven át vezető Branislav Peranovic vezető pópa felügyeli a verést.
A videó nyilvánosságra kerülése nyomán a crna rekai központot bezárták, a pap ellen indult büntetőeljárás továbbra is folyamatban van. Tettestársai ellen viszont a törvény által előírt minimumnál kisebb büntetést rótt ki a bíróság annak ellenére, hogy szexuális zaklatással is vádolták őket.
Mindez azonban nem volt elég a SZOE drogfüggők kezelésében játszott szerepének felszámolásához. Az ortodox egyház égisze alatt hat új spirituális közösséget nyitottak Szerbia szerte, melyekben a drogfogyasztókat szigorú rendi környezetben kötelezték a szerhasználatmentes életre, miközben naponta többször imádkozniuk kellett és munkát végezniük. Az egyik ilyen központ, a Čenejben található “Az élet földjének” nevezett terápiás közösség gyakran, mint jó példa és előremutató megoldás jelent meg médiában.
2011. július 22-én Zoran Stankovic szerb egészségügyi miniszter és a SZOE nevében Irinej pátriárka együttműködési megállapodást írt alá, mely a bejelentés szerint lefekteti a SZOE kötelezettségeit és a minisztérium vállalásait a drogfogyasztók kezelése kapcsán.
A szerb egészségügyi minisztérium által kiadott közlemény szerint:” ‘az élet földje’ és társintézményei terápiás közösség projektek célja a drogfüggőséggel élők pszichés és mentális rehabilitációja és az egészséges életmód elősegítése, támogatása. Kiemelt törekvésünk, hogy javítsuk a fiatal emberek egészségét és támogassuk őket abban, hogy népszerűsítsék kortárs közösségeikben a drogmentes életet és a szerekkel való visszaélés elutasítását.”
A SZOE törekvései további támogatást kaptak idén márciusban az akkori belügyminiszter (jelenlegi miniszterelnök) Ivica Dadictól, méghozzá a nemzeti drogmegelőzési stratégia megvalósításában juttatva az egyházat kitüntetett szerephez.
“A gonosz elleni küzdelemhez az egész társadalom bevonása szükséges. A rendőrségnek a kínálatcsökkentésben és a törvények betartatásában, az egészségügyi minisztériumnak a kezelésekben, mindenki másnak azzal amivel hozzá tud járulni, kell részt vennie. Isten segítsen minket abban, hogy javuljon a függőségből kigyógyulók aránya s megmenthessük gyermekeink életét” – mondta Dacic a Ceneji spirituális központot ajánlva. Azt is hangsúlyozta, a ceneji központnak semmi köze a crna rekai esethez, mely a visszaélés példája volt.
Kérdéses azonban, pontosan miről is szólnak a szerb állam és az egyház közti megállapodások, mivel azok szövegét nem tették hozzáférhetővé a minisztériumok. A média mindössze a hivatalos közleményeket publikálta ezek apropóján, magukat a megállapodásokat nem. Ennek eredményeképpen a nyilvánosság számára nem hozzáférhetőek a drogfüggők kezelésére vonatkozó információk.
Miközben a kormányhivatalnokok a SZOE rehabilitációs rendszerét népszerűsítették (annak ellenére, hogy a Szerb alkotmány világosan kimondja: az egyháznak a kormánytól teljesen elkülönülve kell működnie) a történet egy másik szálon folytatódott. Branislav Peranovic pópa folyamatosan halasztott perének ellenére az egyházi vezető Szerbia egy másik részében új központot nyitott Sretenje rehabilitációs központ néven, hogy ott “kezelje” a drogfüggőket a már bevált módszerekkel.
A sretenjei központ hivatalos oldala szerint humanitárius tevékenységet folytatnak az SZOE sebaci helyi vezetésének felügyelete alatt. A rehabilitációs központ állítása szerint kezelési programjuk tizenöt év tapasztalatára, és több ezer függő kezelésére épül.
Az intézmény mégis újból a médiafigyelem központjába került 2012. augusztus 7-én, miután az egyik kezeltet, Nebojsa Zarubacot holtan találták a központ egyik helységében. A hivatalos halottkém-jelentés szerint Zarubac halálához hányásának belégzése nyomán bekövetkezett fulladás vezetett. Testén továbbá 50-100 kemény tárggyal véghez vitt ütlegelés nyomait is felfedeztek. A halottkém jelentése szerint hosszú és gyötrelmes halált halt.
Branislav Peranovicot ismét letartóztatták, a sretenjei központot bezárták, a bentlakókat hazaküldték, egy fiatal ember élete pedig brutális véget ért. Mindez azért történhetett meg, mert a szerb kormány papokat bízott meg azzal, hogy drogfüggőket kezeljenek, ahelyett hogy professzionális és terapeutákkal működtek volna együtt.
A leghipokritább aspektusa a történetnek azonban az, hogy mind a belgrádi kormány, mind a Szerb Ortodox Egyház megpróbálta magát függetleníteni a pópa cselekedeteitől. Mindeközben pedig a SZOE többi kezelő központja továbbra is szakszerű szakmai felügyelet nélkül folytatja tevékenységét.
Bojan Arsenijevic, Re Generation, Szerbia
Fordította: Folk György
