Hollandia kannabisz-politikája: a haladás előre tart, nem hátra

Az aktuális holland kannabisz szabályozásról és a 2011-ben javasolt változásokról megjelent félreértések és a téves jelentések alapján a drogreform ellendrukkerei arról kezdtek beszélni, hogy az ország visszavonulót fújt attól a hosszú ideje tartó, pragmatikus drogpolitikától, amely tolerálja a kannabisz birtoklását, használatát és eladását. A helyzet azonban nem ez. Valójában a visszaszorító intézkedések legtöbbjét nem vezették be, hamar elhagyták, vagy csak marginális hatásai voltak. Emellett növekszik a széles körű, progresszív reformok támogatottsága, beleértve a kannabisz uruguayi mintához hasonló szabályozását és terjednek azok az törekvések, melyek számos községben hasonló termelési és ellátói modelleket állítanának fel.

 

 

A holland kannabisz szabályozás megközelítését sosem a politika vagy az ideológiák vezérelték, hanem mindig gyakorlati szemléletű volt, Az „új” megközelítés alkalmazását 1976-ban elsősorban az a vágy motiválta, hogy elválasszák a relatív alacsony kockázatú kannabisz piacát a veszélyesebb drogokétól. A politika hatékonyan dekriminalizálta a személyes célú birtoklást és használatot felnőttek számára, de a máshol alkalmazott dekriminalizációs megközelítésekkel (1) szemben tolerálta a csekély mennyiségű kannabisz árusítását is – ezek a helyek lettek az elhíresült holland „coffee shopok”. A coffee shopok szigorú engedélyezéshez kötve működhetnek, melynek része az életkori előírás, a más drogok árusításának tilalma (beleértve az alkoholt) és az üzletek külső megjelenésére, jelzéseire és értékesítésére vonatkozó szabályok. A megközelítés széles körben sikeres lett:

 

– A holland kannabisz használók mindössze 14%-ának kínált a megszokott kannabisz forrás egyéb drogokat, míg Svédországban 52%-uknak (2) – A holland kannabisz használat aránya hasonló vagy alacsonyabb, mint a környező országokban (amelyekben nincsenek coffee shopok) (3) és jelentősen alacsonyabb, mint az USA-é (4) – Bár a kannabisz használat elterjedtsége emelkedett 1976 óta Hollandiában, ez a szélesebb európai trendekkel összhangban történt – A coffee shopok évente körülbelül 400 millió euro adót termelnek, amely összeg máskülönben a bűnözők profitja lenne (5)

 

Mindezek ellenére a rendszer nem problémamentes. Néhány déli határvárosban a nagyszámú coffee shop-látogatók nehézségeket okoznak. (7) Ezen felül egy másik, jelentősebb ellentmondás is jelentkezett a holland modell kiépülésében. A működés egy olyan nemzetközi keretrendszerben, amely szigorúan tiltja a legális előállítást, ahhoz a paradoxonhoz vezetett, hogy míg az árusítás megtűrt és de facto legalizált (8), addig a coffee shopok továbbra is illegális termelési rendszerből vannak ellátva, amelyekben esetenként szervezett bűnözői csoportok is tevékenykednek.

 

 

A kannabisz reform ellenzői mindig is próbálták negatív színben feltüntetni a holland tapasztalatokat, de az önmagukért beszélő, pozitív eredményekkel szemben rendre alulmaradtak. Amikor azonban az új konzervatív kormány 2011-ben úgy döntött, hogy számos megszorítást szab ki a coffee shopokra, ez a „kannabisz kísérlet bukásának bizonyítékaként” csapódott le a kritikákban. Az alábbi ismertető a kulcskérdésékre adott bizonyítékokkal kérdőjelezi meg ezt a narratívát.
 

A „Wietpas”
 

A holland kannabisz árusítás egyik legjelentősebb megszorítása a „wietpas” (vagy „weed pass”), amely a coffee shopokat privát klubokká alakította volna, melyeknek maximum 2000 felnőtt, holland lakos lehetett volna a tagja. A javaslattal kapcsolatos aggályok a kezdetektől fogva elterjedtek voltak. Ellenezte többek között Hollandia legnagyobb rendőrségi egyesülete és négy legnagyobb város – Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht – polgármesterei is, ahol a coffee shopok többsége található. Az amszterdami hatóságok kifejezetten tiltakoztak; az ország coffee shopjainak egyharmada a fővárosban található és néhány nehézség mellett jelentős gazdasági aktivitást generálnak, elsősorban a turizmusból. 

 

 

Egy 2012-es felmérés szerint a lakosság 60%-a véget vetne a wietpas rendelkezésnek és 80% gondolja úgy, hogy az intézkedés fellendítené az illegális kereskedelmet (9). Egy frissebb felmérésen (10) a holland bírók és ügyészek 63,9%-a nem tartotta hatékonynak, hogy a lakóhely kritériumával próbálják visszaszorítani a coffee shopok körül kialakult rendzavarásokat. Ezek az aggodalmak megalapozottnak bizonyultak: a megszorításokat alkalmazó déli városokban széles körben jelentettek megnövekedett utcai kereskedelmet. A wietpast 2013-ra az egész országban be kellett volna vezetni, de a 2012-ben alakult új koalíciós kormány lényegében letett az elképzelésről. Mindazonáltal az községek fenntartják az ellenőrzés jogát a coffee shopok felett (van, aki nem is engedélyezi őket) és néhányuk a wietpas javaslat elutasítása ellenére is csak a helyi lakosok számára engedélyezi a látogatást (11), jóllehet egy 2014-es felmérés szerint a coffee shopot engedélyező községek 85%-a nem köti a látogatást a helybéliség kritériumához (12).
 

Potencia határértékek az értékesített kannabisznál
 

Egy másik, széles körben dokumentált lépés 2011-ből annak bejelentése volt, hogy a holland kormány 15%-ban szeretné maximalizálni a coffee shopokban árusított kannabiszfajták THC arányát. Az ennél potensebb kannabiszfajták „kemény drognak” minősülnének és ennek a jogállásnak megfelelő hatósági választ vonnának maguk után. Ezt az előrevetített lépést még nem fogadták el és átfogóan ellenezte nagyjából az összes kormányzati hivatal, amelynek be kellene tartatnia ezt a határértéket, beleértve a rendőrséget, valamint az ügyészi és törvényszéki szolgálatokat (13). A jelenlegi kormány továbbra is az intézkedés életbeléptetését tervezi, de a jövője meglehetősen bizonytalan. A Trimbos Intézet kutatása meggyőzően mutatott rá, hogy a potencia határ kijelölése önkényes és hogy nincs bizonyíték, hogy a korlátozás csökkentené az egészségügyi ártalmakat (14). 

 

 

Coffee shop bezárások
 

Az 1999-ben még 850 holland coffee shopból 2011 végére már csak 651 maradt (15). Ez alapján néhányan azt vizionálták, hogy idővel az összes coffee shop be fog zárni, ám valójában ezek elsősorban a fejlődő községi engedélyezési szabályok következményei.
 

Semmi sem utal arra, hogy felszámolnák a coffee shop rendszert (lásd lejjebb a közvéleményt), ugyanakkor a coffee shopokkal rendelkező községek száma nem változott. Újabb fejlemény 2011-ből az iskoláktól 250 méteres távolságon belül elhelyezkedő coffee shopok bezáratása. Bár a lépést gyermekvédelmi intézkedésként kommunikálták, sokkal inkább látványos politikai gesztus volt, aminek indokoltságát semmiféle bizonyíték nem támogatta. A gyakorlatban azonban a községek, ellenőrzési hatáskörüknek köszönhetően, áthághatják az előírásokat, ha úgy kívánják. Az ellenkezést elsősorban az váltotta ki, hogy néhány városi régióban – ahol a legtöbb coffee shop található – a 250 méteres szabály miatt a legtöbben lehúzhatták volna a rolót. És amíg jelenleg is kérdéses, hogy mennyire tartatják be szigorúan a szabályt, csak Amszterdamban 28, már kilátásba helyezett bezárás lenne esedékes 2014-2016 között. 
 

Közvélemény
 

A coffee shopok támogatottsága létesítésük óta növekszik. A legfrissebb, 2013 decemberi közvélemény-kutatás szerint a holland lakosság döntő többsége tovább haladna ezen az úton és 65%-uk az uruguayi modellhez hasonló kannabisz szabályozást látna szívesen (16). 
 

A „hátsó ajtó” probléma megoldására tett törekvések
 

A coffee shop rendszert érintő, talán legindokoltabb aggály a „hátsó ajtó probléma”, ami abból adódik, hogy amíg a kannabisz értékesítése megtűrt (a drog a bejáraton keresztül hagyhatja el az üzletet), addig a termesztés és az előállítás tiltva maradt (ezért az ellátói lánc a hátsó ajtón jut be a coffee shopokba). Mindez felveti a coffee shopok és a szervezett bűnözés kapcsolatának problematikáját.
 

Ha van is igazság az ezekről a kapcsolatokról megfogalmazott állításokban, azok mind annak a jogi paradoxonnak a számlájára írhatók, mely értelmében a coffee shopok ellátás bűncselekmény, míg a kannabisz értékesítése a boltokban (ténylegesen) nem az. Ezenfelül azok az állítások, melyek szerint a Hollandiában előállított kannabisz 80%-át bűnözői csoportok állítják elő export célokra, bizonyítékokat nélkülöző propagandafogásnak minősültek (17). Az ügy megoldására tett kísérletek az előállítás valamilyen módú ellenőrzésével már évek óta tartanak, de az utóbbi időkben friss lendületet kaptak más országokból, például a Spanyolországban terjedő levő Cannabis Social Club rendszer részéről (18), valamint Uruguay és az USA két államának kannabisz legalizációjától.  
 

41 község csatlakozott a kannabisz legalizációjára felhívó kiáltványhoz, és a 38 legnagyobb község közül 25 kért engedélyt az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy a kannabisz előállításának és nagykereskedelmi ellátásának különböző, engedélyezett formájával kísérletezzen (19).
 

Az alternatívák között megjelent az engedéllyel rendelkező privát termesztők elképzelése is az község által működtetett kannabisz farmokon. Egyelőre egyetlen kérelmet sem hagytak jóvá, noha egy déli község, Heerlen polgármestere nyilvánosan is kifejezte szándékát a hivatalos engedély kiadására. Emellett a támogatók többsége a holland koalíciós kormány mindkét pártjában a kannabisz legális szabályozása mellett foglalnak állást (20) és a második legnagyobb, jelenleg ellenzéki Demokraták párt ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot készül benyújtani (21). Következésképpen minden jel arra mutat, hogy az ország lakossága és politikai szereplői széles körben támogatják a kannabisszal kapcsolatos történelmileg progresszív hozzáállást. 

 

Felhasznált irodalom: