Kihátrálnának a drogháborúból

Számos példán keresztül illusztráltuk, hogy a globális drogháború jogsérelmek tömegeiért felelős és jelenlegi formájában hosszútávon aligha fenntartható. Most a drogellenes küzdelmek elsőszámú védőbástyájából, az Amerikai Egyesült Államokból, valamint Nagy-Britanniából is kritikus hangok szólaltak meg minisztériumi szintekről.

Az USA Külügyminisztériumán belül működő Nemzetközi Kábítószerügyi és Rendészeti Iroda (Bureau of International Narcotics and Law Enforcement Affairs) vezetője, William R. Brownfield az országtól váratlan javaslattal rukkolt elő a globális drogpolitika jövőjével kapcsolatosan:

„A dolgok megváltoztak 1961 óta (az ENSZ 1961. évi Egységes Kábítószer Egyezmény elfogadása óta – K.T.). Kellő rugalmassággal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy ezeket a változásokat a politikánkba is belefoglaljuk… hogy toleráljuk a különböző nemzeti drogpolitikákat és elfogadjuk, hogy néhány ország nagyon kemény megközelítést alkalmaz, míg mások a drogok teljes csoportjait legalizálják”.

A kijelentés jelentős fordulatot jelez, hiszen eszerint az USA már nem ragaszkodik az általa kikáltott drogellenes háború globális gyakorlatához és belátja, hogy az ENSZ egyezményeknek nem szabadna határt szabnia a nemzeti drogpolitikáknak. Gondoljunk csak Bolívia esetére, mely ország azért lépett ki az ENSZ Egyezményből, mert az kábítószerként sorolja be azt a koka cserjét, melyet Bolíviában évezredek óta tradicionálisan és problémamentesen fogyasztanak. Bolívia 2013-ban azzal a feltétellel lépett vissza az egyezménybe, hogy a koka cserjére irányuló szabályozást nem ismeri el önmagára érvényesnek. A javaslat ugyanakkor azzal az értelmezéssel is összhangban áll, hogy az 1961-es egyezmény új tudományos bizonyítékok fényében, emberi jogi vagy biztonságpolitikai megfontolásokból is felülírható, lásd az uruguayi legalizáció esetét.

És a legalizáció szele nem csak Dél-Amerikát, de az USA-t is megcsapta: 2012-ben Coloradóban és Washingtonban megszavazták a kannabisz legalizációját és az év további részében legalizáiós szavazás lesz Alaszkában, Washington DC-ben és Oregonban. A kilátások sohasem voltak kedvezőbbek, hiszen a legutóbbi felmérések alapján az USA lakosságának már 52%-a támogatja és csak 45%-a ellenzi a kannabisz legalizációját (a legalizációval kapcsolatos álláspontok alakulásáról lásd a fenti ábrát). Így nem a valóságtól elrugaszkodott Brownfield kijelentését az új drogszabályozási alternatívákról az Egyesült Államokra is vonatkoztatni, különösen annak fényében, hogy múlt héten Eric Holder, az USA leköszönő igazságügyi minisztere kijelentette, hogy optimistán tekintenek Washington és Colorado legalizációjára és szövetségileg sem terveznek fellépni a csekély mennyiséget birtoklókkal szemben.

Eközben az óceán másik oldalán a Brit Belügyminisztérium kiadott egy tanulmányt, mely a nemzetközi drogpolitikák vizsgálatából azt a konklúziót vonja le, hogy a kábítószer személyes használatra történő birtoklásának szigorú büntetése nem vezet a droghasználat csökkenéséhez. A dokumentumot Theresa May, konzervatív belügyminiszter és Norman Baker liberális demokrata miniszter jegyzi. Baker az eredményeket a brit állapotokra vonatkoztatva megjegyezte, hogy brit drogpolitikai vitát 40 éve a jobboldali média azon feltevése határozza meg, hogy a keményebb büntetés csökkenti a droghasználatot, amire azonban semmi bizonyíték nincs. Ha valami kiolvasható a kutatásból az épp ennek az ellenkezője – folytatta Baker, majd rátért a portugál dekriminalizáció eredményeire, ahol az új törvény beiktatása és az egészségügyi megközelítés bevezetése óta nem csak a droghasználat, de hozzá köthető új HIV fertőzések száma is csökkent. Danny Kushlik, a Transform Drogpolitikai Alapítvány munkatársa történelmi jelentőségűnek nevezte a dokumentumot, melyben a belügyminisztérium 40 év óta először ismerte el, hogy a kemény fellépés nem feltétlenül vezet csökkenő droghasználathoz, miközben elismeri a dekriminalizáció eredményeit és figyelemmel kíséri a kannabiszt legalizáló államok következményeit. Hozzáfűzte, hogy a drogpolitika reformjára csak pártközi összefogás esetén lát esélyt.

Mindezek a fejlemények komoly szerepet játszhatnak az ENSZ 2016-os, kábítószerekkel foglalkozó rendkívüli közgyűlésén (UNGASS), ahol a tagállamok globális drogpolitika jövőbeli irányvonalait fogják megvitatni és sokak várakozása szerint pontot tesznek a drogellenes háború megközelítésének végére, helyette egészségügyi, emberi jogi és közbiztonsági szempontokat helyeznek előtérbe.