• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Café
  • Híradó
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Kinek az érdeke fiataljaink droghalála? (Kritika – Gondola)

Szerző: Kardos Tamás | december 5, 2009

Tweet

Az ésszerű drogszabályozást sürgetők és a drogmaffia állítólagos együttműködéséről

Megszokhattuk, hogy a kábítószer használattal összefüggésbe hozható halálozások esetén a médiaorgánumok a számukra fontos tényezőkre koncentrálnak. A múlt heti szekszárdi tragédia kapcsán egyesek megdöbbenésüket hangoztatják, vagy az egyéb fogyasztott szerek szerepét firtatják, míg mások megpróbálják rekonstruálni a történteket.

Lassan már előre borítékolható, hogy mindig akad majd valaki, aki az eseményeket arra használja fel, hogy szakszerűtlen drogpolitikai fejtegetések kíséretében, paradox logikával azokat tűntesse fel a drogmaffia csatlósainak, akik éppen az ő befolyásukat szeretnék megtörni, a drogok megfelelőbb szabályozásával.

Ezúttal Hortolányi Dénes vállalta magára az ellentmondásait határozottan hangoztató ifjúságvédő hálás szerepét a Gondola hasábjain.

 

 

A szerző a szekszárdi esetre reflektálva megállapítja, hogy „évente hozzávetőleg harminc ilyen hír fogalmazódik meg hazánkban”. Elképzelhető, hogy Hortolányi valóban utánanézett a túladagolásban elhunytak éves adatainak – tavaly 27-en, két és három éve egyaránt 25-en veszítették életüket kábítószer-túladagolástól – az viszont távolról sem fedi a valóságot, hogy ezek a személyek jellemzően a diszkók világából kerülnek ki. A kábítószer-túladagolások főszereplője 95%-ban opiát, azon belül is leginkább heroin, ami diszkódrogként egyáltalán nem használatos, lévén teljesen alkalmatlan arra, hogy egy partiban reggelig pörgesse a használóját. Hortolányi azonban sietve továbbpörgeti gondolatmenetét és bevonja a képletbe a rendőröket, a drogmaffiát, majd kisvártatva a liberalizálásért harcolókat és a kapudrog elméletet is.

„Azok a rendőrök, akik a drogmaffiával foglalkoznak, önmagukat és gyermekeiket is a lehető legtávolabb tartják a kábítószerezéstől. Ők valóban tudják, mit okoz a marihuána, a kokain, a heroin. Nekik hiába hazudoznak a kábítószer „liberalizásáért” harcoló, valószínűleg nagyrészt a drogmaffia által lefizetett szerzetek. Tudják, hogy a „kapu”, amelyet az „enyhe” kábítószerekkel feszegetnek, a kemény drogokra nyílik.”

Először is, a rendőrök ismerete a drogokról a tapasztalatok szerint igen hullámzó, viszont jogalkalmazóként figyelemre méltó (ellen)véleményük van a jelenlegi szabályozásról. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) 2007-ben végzett kutatásából az derült ki, hogy egyharmaduk, illetve a rendőrhallgatók közel fele nem szívesen intézkedne fűfogyasztó fiatalokkal szemben. Még a büntetéspárti rendőrök közül is mindössze minden 10. gondolta úgy, hogy az alkalmi kábítószer használókkal alapvetően a rendőrségnek kellene foglalkozni – a többség a család és a segítő szervezetek szerepét emelte ki. Közel 10%-uk szerint pedig a drogprobléma megnyugtató megoldását a legalizáció jelentené.

De térjünk végre a lényegre: a „kábítószer liberalizálásért küzdő szerzetek” – bár sokféle elképzelés mentén – a jelenleg illegális drogok szabályozott piacáért szállnak síkra, ahol az állam és nem a drogmaffia kezében van az irányítás. A szabályozás mikéntjének részleteiben lehetnek különbségek, az azonban minden esetben az egyik legfőbb cél, hogy mint az alkoholtilalom eltörlése esetén, kikerüljön a drogpiac a maffia kezéből. Innentől pedig totális ellentmondás annak hangoztatása, hogy a liberalizáció híveit a drogmaffia támogatja. Al Capone uralma is csak addig maradhatott fenn, míg az alkohol árusításának és fogyasztásának újbóli engedélyezése terítékre nem került. Félrevezető kifejezés tehát a „liberalizálás” az illegális drogok esetében, hiszen az ebben a paradigmában gondolkodók nem kontrollálatlan szabadpiacról, hanem egy nagyon is szigorúan szabályozott rendszerről szeretnének érdemi vitát nyitni. Így Hortolányi véleményével ellentétben az sem a világvégének az előszele, ha egy ilyen gondolkodású párt bejut egy uniós állam parlamentjébe és éppen, hogy nem lökik oda „az alvilágnak az ifjabb nemzedékeket”, hanem az erejüket és a fiatalok rájuk utaltságát próbálják minimálisra csökkenteni.

A szerző szavaival visszakérdezhetünk: Kinek az érdeke, hogy hazánkban egyre gyakrabban mossák össze az ésszerű drogszabályozást sürgetőket a drogmaffiával?

Kardos Tamás
Drogriporter
2009.12.05.

Kategória: Hírek Témák: Médiamonitor

Koka vagy kokain?

január 4, 2016 - Kardos Tamás

Agresszió ayahuascától?

december 22, 2015 - Kardos Tamás

Magyarországon is gyógyszer lehet a marihuánából (NOL)

december 3, 2015 - Kardos Tamás

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter