Napi rendszerességgel olvashatunk cikkeket drogproblémával küzdő sztárokról és sikertelen leállási próbálkozásaikról, de sokkal ritkább az olyan írás, ami a függőség kialakulásának okaival és hatékony kezelés lehetőségeivel foglalkozik.
 
Illyés András az [origo] hasábjain két fiatal példáján keresztül mutatja be a függőség eltérő alapokból táplálkozó típusait. Az egyik esetben a kiváltó okok elsősorban a személyiségben, a másikban a fogyasztó környezetében keresendők. Ez utóbbi esetben kérdéses, hogy beszélhetünk-e egyáltalán dependenciáról és ha igen, indokolt lehet-e ilyenkor a terápiás kezelések igénybevétele. A környezeti okokra visszavezethető függőség létezése azonban ritkán kerül a média fókuszába, pedig a jelenség alapvetően értelmezi át a társadalom „drogosokról” és magukról a drogokról alkotott képét.

Öt évvel ezelőtt Norman E. Zinberg Függőség és Kontroll című könyvének magyar nyelvű megjelenése alkalmából elbeszélgettünk a pszichológus, kulturális antropológus Demetrovics Zsolttal a legaddiktívabbnak ítélt szerek kontrollált használatának lehetőségéről, Zinberg tudományos párbeszédre gyakorolt hatásáról és mindebből a társadalom számára levonandó konzekvenciákról. Az öt évvel ezelőtti beszélgetés most kis változásokkal megismétlődött az [origo] oldalán, ezúttal a fő témák a függőségek összetett mivolta, a dependenciák közötti váltás kérdése és a kiváltó okok feltárása volt. A lerágott csont vádja azonban fel sem merülhet, lévén az eddigi tapasztalatok szerint a honi média úgy öt évenként nyújt tájékoztatást a témáról. A szabadság és a szenvedélyek viszonya iránt érdeklődők számára pedig igazi ínyencség lehet Feldmár és Demetrovics véleményének ütköztetése.
 

Kardos Tamás
Drogriporter
2010.07.30.