Az állítások és cáfolataik.
"Tény az, hogy a füvező embernél kialakulhat egy úgynevezett amotivációs szindróma, amikor az illető valójában szinte már semmi mással nem törődik, mint a fű megszerzésével és elszívásával… Miközben a szociális, társadalmi, baráti és párkapcsolatai jelentősen leépülnek, megszűnnek."
Immár huszonöt éve vizsgálják a kutatók azt a kérdést hogy vajon a marihuána amotivációs szindrómát okoz-e. Máig nincsenek meggyőző tudományos bizonyítékok amellett, hogy a marihuána farmakológiai hatásai amotivációs szindrómát okoznának (1, 2).
Az embereken és főemlősökön végzett laboratóriumi kísérletek eredményei nem támasztják alá az amotivációs szindróma létezését (2). Azok az emberek, akik rendszeresen intoxikált (a szer hatása alatti) állapotban vannak, a drog fajtájától függetlenül nem lehetnek a társadalom túl hasznos tagjai, de a kutatási eredmények fényében a marihuánának nincs olyan egyedi hatása, amely mindent átható letargiát, diszfóriát és apátiát okozna. (2)
Bővebben…
"Nem igaz, hogy a fű nem okoz fizikális megvonási tüneteket. Mert okoz. Nagyon sokáig azt gondolták, hogy nem, nincs ilyen hozzászokás. De ha van egy olyan vegyület, ami két-három hét alatt ürül ki a szervezetből, és ha valaki mondjuk csak hét végén szív, akkor már „rá van szívva”, mielőtt a kiürülés megtörténne, akkor a szervezetben lévő mennyiség, a parasztlogika szerint, csak halmozódik."
A marihuána fogyasztása után két órán belül a THC szint rendszerint a pszichoaktív hatáshoz szükséges szint alá csökken az agyban (3). A zsírsejtekből felszabaduló mennyiség azonban túl csekély ahhoz, hogy pszichoaktív hatást fejtsen ki, tehát mind az alkalmi, mind a gyakori marihuánahasználóknál alig pár óráig tart a pszichoaktív hatás. Ha az emberek gyakrabban fogyasztanak marihuánát, a vérben és az agyban magasabb lesz a THC szint. A korábban fogyasztott, a zsírsejtek által a véráramba kibocsátott kis mennyiségű THC azonban még akkor sem járul hozzá eredményesen az intoxikáció szintjének emelkedéséhez (1).
Bővebben…
"Először is az következik, hogy az ember toleranciája fokozódik a szer iránt. Tehát, egyre több kell ebből a pszichoaktív vegyületből, mert az agy hozzászokik. A másik tény: hogy hiánytünet ekkor, a második hét körül, komoly agresszivitás, indulati töltöttség, hangulatzavar, depresszió, rossz közérzet jelentkezik. És a fizikális megvonási tünetek: ezeknek a srácoknak úgy remeg a kezük, mint az alkoholistáknak az italmegvonásnál. Jellemző a testszerte történő verejtékezés, nagyon komoly alvászavar."
Tény, hogy a legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi (1). A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával (4). Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy része válik valóban függővé a szertől. Egyes emberek rendszeresen és hosszú évekig szívnak marihuánát anélkül, hogy annak bármilyen komolyabb negatív fizikai, pszichikai vagy társadalmi következményét megtapasztalnák. (5) A marihuána függőséget kiváltó potenciálja kisebb mint a legtöbb illegális szeré, de kisebb dohányénál és az alkoholénál is (6).
Rendszeres erős használók egy részénél ugyanakkor valóban kialakulhat „függőségnek” diagnosztizálható állapot (nem akkora hogy az bármiféle bűncselekmény elkövetéséhez vezetne, a marihuána birtoklásán kívül (6). Számos, az elmúlt évtizedekben változatos körülmények között elvégzett tudományos kutatás szerint ritkán jelentkeznek elvonási tünetek akkor, amikor a nagy mennyiséget fogyasztó marihuána-használók hirtelen felhagynak a fogyasztással (7). A kutatások valóban leírnak marihuána és THC elvonási tüneteket, de ezek jóval enyhébbek és rövidebb ideig tartanak mint alkohol vagy a heroin elvonásának tünetei. (1,2)
Bővebben…
"Az elmúlt években egyébként a súlyosabb esetek szaporodását tapasztalom, látom a fiataloknál. A fiatalkorúak viszont nem érzik ezt problémának, főként a szülők keresnek meg: a gyerekük 18–19 éves, és másodikos gimnazista, már kirúgták három suliból, olyan szinten nem fog az agya, nem érdekli semmi sem, magatartászavarok vannak, agresszivitás, üvöltözés, pénzlenyúlás, megbízhatatlanság, hazugságok…"
Nincsen meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a marihuána akár a tinédzsereknél, akár a felnőtteknél pszichológiai károkat vagy mentális betegséget okozna. (1)
A marihuána nem okoz jelentős változásokat az emberek viselkedésében. Ugyanakkor létezik a marihuánának is problémás használata. A kutatások alapján úgy tűnik, a problémás marihuána-használat sokkal inkább tünete, mint oka a lelki és társas problémáknak. (1)
Bővebben…
A kutatások szerint a középiskolás diákok esetében az erős marihuána-használat összefügg a rossz teljesítménnyel, de ez a probléma már a fogyasztás előtt is fellépett náluk. A rossztanulók, vagy a beilleszkedési zavarral küzdők többet használnak marihuánát, de nem a marihuána szívásától válnak rossz tanulóvá vagy deviánssá. (2)
Bővebben…
A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszú távú erős marihuána-használat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív (gondolkodási) funkciókat. Az elmúlt harminc évben a kutatók többnyire kisebb kognitív eltéréseket találtak a krónikus marihuána-használók és nem használók között, s az eredmények tanulmányonként is különböznek. A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció (a marihuána agyi hatásának) időtartamának végéig tart. (1)
Bővebben…
"Az teljesen más, ha kialakult, stabil személyiségek használnak füvet és kontrollt tudnak felállítani. De a fiatalok mikor tudnak valaha is valamiben kontrollt mutatni? Különösen, ha olyan felnőtt populáció veszi őket körül, amelyik szintén nem képes erre. Akik, ha esznek, zabálnak, ha isznak, vedelnek."
Dr. Csernus Imre munkája során azokkal a felnőttekkel és fiatalokkal találkozik akik számára problémás lehet a kontroll megtartása. Ugyanakkor a „klinikus tévedésébe” esik Csernus, mikor „klinikai eseteiből” általánosít a pszichoaktív szer-fogyasztókra vagy általában a fiatalokra. Tény, hogy a legtöbb ember (és fiatal ember), aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi (1), a legtöbb rendszeres használó pedig húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával (4).
"Itt meg kialakulatlan személyiségszerkezetű emberekhez intéz felhívást ez a szervezet, hogy csináld, liberalizáld!"
A Kendermag Egyesület és a Polgári Engedelmességi Mozgalomhoz csatlakozók, valamint a velük szolidaritást vállaló szakértők nem buzdítottak kábítószer-fogyasztásra. A kábítószer-jelenség kezelésében eredménytelen, költséges és káros büntetőjogi üldözés ellen léptek fel.
"– Ezek szerint most nem nagyon van más út a tiltás helyett.
– Minden törvénynél lehet kivetnivalót találni. De az a törvény, ami egy adott populációnak megfelelő lesz, egy másiknak nem lesz megfelelő. Én úgy látom, hogy Magyarországon az általános mentálhigiéniás fejlődés mindannyiunkra ráfér. És ez nem valami elvont dolog: ez a mentális állapot jellemzi a zsarukat, a bírákat és a Kendermag Egyesületből jövő embereket is. Csak világbajnokok vagyunk kifogások keresésében. Hogy áthárítsuk a felelősséget másra, és ebből következik az irigység, az önzés, a szomszéd kertje mindig zöldebb, az ügyeskedés, és a normák, törvények be nem tartása.”
A cikk ezzel a jelentős csúsztatással zárul. Csernus tehát először elmondja hogy a dekriminalizálásban „van ráció” (az indoklásával ehelyütt sem értünk egyet: „ezek beteg emberek, hogy személyiségzavarral küszködnek, és hogy mintakövető magatartást tanúsítanak…”), de a Kendermag Egyesület összemossa azt a legalizációval, ami nagyon káros lenne, mert a magyar társadalom mentálhigiénés állapota rettenetes, az interjú készítője ezek után így összegez: „nem nagyon van más út a tiltás helyett”. Van.
Források:
(1) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 ( a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3, 5, 7)
(2) Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004.
(3) Argurell, S. et al., „Pharmacokinetics and Metabolism of Delta-9-Tetrahydrocannabinol and Other Cannabinoids with Emphasis on Man,” Pharmacological Reviews 38: 21-43 (1986); Cone, E.J. et al., „Acute Effects of Smoking Marijuana on Hormones, Subjective Effects and Performance in Male Human Subjects,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 24: 1749-54 (1986).
(4) Hall W. and Solowij N. (1998) Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
(5) Heishman, S.J. et al., “Effects of Tetrahydrocannabinol Content on Marijuana Smoking Behavior, Subjective Reports, and Performance,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 34: 173-79 (1989); Perez-Reyes, M., “Pharmacodynamics of Certain Drugs of Abuse,” pp. 287-311 in Barnett, G. and Chiang, C.N. (eds), Pharmacokinetics and Pharmacodynamics of Psychoactive Drugs, Foster City, CA: Biomedical Publications (1985); Perez-Reyes, M., “Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioaviablity of Tetrahydrocannabinol,” pp. 42-62 in Chiang, N.C. and Hawks, R.L. (eds), Research Findings in Smoking of Abused Substances, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990).
(6) Advisory Council on the Misuse of Drugs. The classification of cannabis under the Misuse of Drugs Act 1971, (UK Government) Home Office, March 2002.
(7) Stefanis, C. et al., “Experimental Observations of a 3-Day Hashish Abstinence Period and Reintroduction of Use,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 113-20 (1976); Mendelson, J.H. et al., “Marijuana Withdrawal Syndrome in a Woman,” American Journal of Psychiatry 141: 1289-90 (1984); Williams, E.G. et al., “Studies on Marihuana and Pyrahexl Compound,” Public Health Reports 61: 1059-83 (1946); Greenberg, I. Et al., “Psychiatric and Behavioral Observations of Causal and Heavy Marijuana Users,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 72-84 (1976); Soueif. M.I., “Hashish Consumption in Egypt, With Special Reference to Psychosocial Aspects,” Bulletin on Narcotics 19: 1-12 (1967); Bensusan, A.D., “Marihuana Withdrawal Symptoms,” British Journal of Medicine 3: 112 (1971); Solowij, N. et al., “Biopsychosocial Changes with Cessation of Cannabis Use: A Single Case Study of Acute and Chronic Effects, Withdrawal and Treatment,” Life Sciences 56: 2127-35 (1995); Miles, C.G. et al., An Experimental Study of the Effects of Daily Cannabis Smoking on Behavioral Patterns, Toronto, Canada: Addiction Research Foundation (1974); Mendelson, J.H. et al., “The Effects of Marihuana Use on Human Operant Behavior: Individual Data,” pp. 643-53 in Braude, M.C. and Szara, S. (eds), The Pharmacology of Marihuana. New York: Raven Press (1976).
