A MOHA novemberi kiadásának "majdnem jól" sikerült cikke után a januári szám ismét a drogkérdéssel foglalkozik egy rövidebb, de annál jobban sikerült írásban. Ezúttal a drogok és a sajtó kapcsolata kerül terítékre, és kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Fonyódi Ákos cikkében a Médiamonitor hitvallása fogalmazódik meg.

 

 

 

A „Marihuána-túladagolás” cím utalás a Szomszédok egyik epizódjára, melyben Magenheim doktor a halál beálltát ezzel a „diagnózissal” magyarázza. 

A cikk – a Médiamonitorhoz hasonlóan – az ehhez hasonló, a sajtóból és a médiából ránk zúduló tévedésekkel és előítéletekkel foglalkozik, amelyekkel gyakran találkozhatunk drogtémában. Bár az utóbbi néhány évben mi némi javulást figyeltünk meg a drogokkal kapcsolatos híradásokban, még mindig találkozunk egészen elképesztő állításokkal, ezért a MOHA cikke most is időszerű. Fonyódi röviden kitekint a drogellenesség Nixoni gyökereire, majd megvilágítja a teljes drogmentesség hátulütőit – összevetve a drogfogyasztás okozta károkkal – majd dr. Petke Zsoltnak, az SE-ETK Addiktológia Tanszék orvosának adja át a szót. Mivel a magazin (érthetetlen módon) nem rendelkezik online elérhetőséggel, ezért a szöveg általam leghasznosabbnak ítélt részeit – a drogok és a média témában – itt idézem.

„A magyar és a nyugati sajtó is olyan kirekesztő, megbélyegző és túldramatizált kifejezésekkel köríti a szerhasználattal kapcsolatos közléseit, mint például a „halálos fű” vagy a „kábítószeres járvány”. Hazai és nemzetközi kutatások szerint eltorzított adatokat tesz közzé, mint például „a marihuána egyszeri kipróbálása is maradandó, kimutatható károsodást okoz”. Általánosan jellemző a szenzációkeltés, és hiteles pszichiáterek, pszichológusok, addiktológusok helyett legtöbbször nem kompetens testületek tagjai szólalnak meg.”

„A drogok megítélése a médiában még mindig a legális-illegális megkülönböztetés mentén történik, pedig a legális szerek sem ártatlanok – csak azok jó hasznot hoznak. A drogpolitikában pedig a teljes tiltás és a liberális „divatjelenség” hozzáállás helyett jó lenne, ha komolyan lehetne venni a drogellenes világnap szlogenjét: „Beszéljünk a kábítószerekről nyíltan és őszintén”. Az információ, a problémák megfogalmazása kevésbé taszítja a drogosokat a társadalom peremére, ahonnan sokkal nehezebb a segítséget elfogadni.”

Dr. Petke Zsolt – miután röviden felvázolja a használó azon tulajdonságait, amelyek befolyásolják a drogok által kiváltott hatásokat – szintén kitér a média torzításaira:

„A média pedig kiemeli azt, ami számára kedves: a rendkívülit, vagyis a súlyosat. Hallott már valaki arról, hogy a média a szociális alkoholfogyasztókkal készített volna adást? Hát ez az! Na de az, aki egy decitől fejre áll és szellemeket kerget a lakásban, az már igen! Annak van hírértéke!
Drogokról írni tehát „hálás” dolog. A kíváncsi, rendkívülire éhes közönség majdnem mindent elhisz, főleg ha a szerző még „valami doktor” is. Hiszen hálás. A hála viszont elhomályosítja a józan kritikai készséget, és olyan túlzásokra, káros általánosításokra hajlamosít, amelyek szárnyán pillanatok alatt, észrevétlenül elrugaszkodunk a valóságtól. Akár a kábítószerekkel.


Ha tényleg igaz, hogy a MOHA magazin hónapról-hónapra 60000 hallgatóhoz jut el , akkor talán reménykedhetünk, hogy néhány éven belül a média már nem csak a szenzációt akarja láttatni a drogokkal kapcsolatos híradásaiban.


Kardos Tamás
Drogriporter
2009.02.10.