Népszabadság Online 2004. december 21. Dávid Ibolya – A liberális drogpolitika vége

Annakidején a NATO-csatlakozásról szóló népszavazás kérdése valahogy így hangzott: "szeretné-e, hogy a NATO-hoz való csatlakozással biztosítsuk az ország biztonságát?" Rendkívül felháborítónak találtam a megfogalmazást. Azért mentem oda, hogy kifejezzem azt a véleményemet, hogy a csatlakozás nem biztosítja az ország biztonságát. Attól még, hogy nemmel szavaztam, nem vagyok az ország rosszakarója.

A sajtó és a politikusok gyakran úgy beszélnek a drogtörvényről, mintha a liberális ideológia, a káros jelenségek "megengedése" állna szembe a "fiatalkorúak védelmével". Az a kérdés fel sem merül, hogy a tilalom valóban védi-e a fiatalkorúakat, vagy inkább éppenhogy közvetve és közvetlenül fokozottan veszélybe sodorja őket. Le kéne szögezni, mi a cél: az ideológiai győzelem, vagy a drogokkal kapcsolatos károk csökkentése!

"Fontos, hogy tisztában legyünk vele: a gyermekek nem juthatnak kábítószerhez."

Na, szép. Nehéz erre mit mondani, amíg nem vagyunk hajlandóak feltenni a kérdést: attól talán kevésbé jutnak kábítószerhez a gyerekek, hogy nem szabályozzuk, hanem üldözzük a forgalmazásukat?

Szerintem a drogtilalom súlyosan sérti az alkotmányossági elveket, mert súlyosan fokozza a fiatalkorúak drogokkal kapcsolatos veszélyeztetettségét. Hogyan lehetne rákényszeríteni az illetékeseket, hogy választ adjanak a tilalmi dogmák érvényességére vonatkozó kérdésekre? Javít a helyzeten a szigor, vagy pedig ront?

" Ha a családok, az orvosok, a pedagógusok, a társadalom döntő többsége elutasítja a kábítószert, akkor az állam sem tűrheti meg, pláne nem bátoríthatja."

Úgy gondolom, az államnak nem feladata az erkölcsi minősítés, ellenben a pedagógusoknak nagyon is. Az, hogy a társadalom döntő többsége elutasít valami nem jelenti azt, hogy mindjárt büntetni is kell. Ilyen alapon a szépirodalmat is komoly veszély fenyegetné… De komolyra fordítva a szót, mindenkinek lehet véleménye a drogfogyasztásról, ha a fogyasztás problémát okoz valakinek, akkor azt családon belül, rosszabb esetben az orvossal érdemes megoldani, de semmiképp sem azonnali börtönbüntetéssel. Az anekdota a 21 éves emberrek érdekes. Főleg azért, mert én úgy gondolom, hogy nem vagyok megsértve az által, hogy nem kell két évet elvenni egy ember életéből "csak" egy egér megölése miatt. Nem mondom persze azt sem, hogy tolerálható az állatkínzás, de két év rettentően hosszú idő.