A vita célja a lakosság informálása volt a kannabisz termesztés mögött zajló folyamatokról és azon kormánystratégiák értékelése, melyek az ültetvények felszámolására és a hasis csempészet ellen irányultak. A beszélgetés fő kérdései a következők voltak:

– Milyen alternatív fejlesztésekkel lehetne felváltani a marokkóiak illegális tradícióját?
– Megoldható lenne-e a kannabisz ültetvények gyógyászati, ipari vagy egyéb alternatív gazdasági szolgálatba állítása?
– Milyen szerepet kaphatna a helyi és a nemzetközi együttműködés ezen a területen?

Bár tavaly márciusban a kormány még azt állította, hogy 2008-ra teljesen kiirtják a kannabiszt az országban, mostanra világosság vált, hogy a terv kudarcba fulladt.

A meghívottak nem tartották egyértelműen sikeresnek az ültetvények kiirtására tett kísérleteket, ugyanis a felszámolt földek helyett új ültetvények születtek és több helyen az irtás erdők elpusztításával is együtt járt.
Chakib Al Khayari, az Emberi Jogok Egyesületének elnöke elmondta, hogy 1980 óta próbálnak együttműködni az ENSZ-szel, hogy legális terményekkel válthassák fel a Rif régió kannabisz ültetvényeit, de a közel 3 évtized alatt nem sikerült jelentős eredményeket elérniük, ugyanis a gazdasági és a kulturális vonzatokat nem vették számításba a projektek tervezésekor és kivitelezésekor. Al Khayari – az évszázados kulturális dimenziókra hivatkozva – egyenesen lehetetlennek nevezte a kannabisz kiirtását Ketamában. Mások is osztották a véleményt, miszerint az eljövendő stratégiából nem lehet kihagyni a kulturális faktort, illetve hangsúlyozták az infrastruktúra hiányát, amely megnehezíti az új növények és az alternatív gazdasági módszerek bevezetését ezeken a marginalizált vidékeken. Az eddigi tapasztalatokból okulva felmerült egy nemzeti szintű kezdeményezés gondolata, a régió lakóinak megsegítésére, izolációjuk és marginális helyzetük megszűntetésére.

Az alternatív fejlesztési ötletek nehézségeinek számbavétele után Al Khayari felvetette a kannabisz legalizálásának ötletét a kérdéses régiókban, mint az egyedüli és legkézenfekvőbb megoldást a kialakult helyzet orvoslására. A legalizáció gondolata megfelelő szabályozás keretében merült fel, a tudományos kutatások, a gyógyászati és az ipari felhasználás figyelembevételével. Az ötletet Pr. Mohamed Hmamouchi, a Gyógyászati Növények Nemzeti Intézetének igazgatója is támogatta, és végül a marokkói belügyminisztérium részéről Khalid Zerouali is megvitatásra érdemesnek tartotta a gondolatot, azokban a régiókban, ahol a kannabisz termesztése történelmi múlttal rendelkezik. Zerouali azt javasolta, hogy az elképzelést tegyék alaposabb vizsgálat tárgyává a civilek bevonásával, remélve, hogy ily módon véget vethetnek az illegális drogkereskedelemnek.