Kettős mérce kettős elemzéssel: az [origo] drogpolitikai interjúi a Drogriporter kiegészítéseivel
Az Index tavalyi, a hazai alkoholhelyzetet bemutató videójából már képet kaphattunk a politikusainknak az alkoholszabályozáshoz fűződő sajátos viszonyulásáról. A 2010-es választási kampány során ismét felmerült a kábítószer- és az alkoholszabályozás kérdése.
Jelentős löketet adott ehhez Orbán Viktor kijelentése miszerint amennyiben hatalomra kerül, legalizálja az otthoni, kis mennyiségű pálinkafőzést. Kökény Mihály, az MSZP egészségpolitikusa nem késlekedett a javaslat bírálatával. A történtekből kiindulva Gergely Zsófia, az [origo] munkatársa végigvette a politikai pártok viszonyulását a kábítószer- és az alkoholkérdéshez és a Drogriporterhez hasonlóan kettős mércét vélt felfedezni. Az interjúrészletekkel tarkított írás azért is érdekes, mert felfedi, hogy milyen előítéletek és sztereotípiák vezérlik az egyes pártok drogpolitikai elképzeléseit.
A Fidesz álláspontját a pálinkáról tehát ismerjük, Spiák Ibolya, az Országgyűlés Kábítószerügyi Eseti Bizottságának Fidesz-es alelnöke pedig a HírTV egy októberi műsorában biztosította a szavazópolgárokat arról, hogy hatalomra jutás esetén pártja szigorítana a Btk. kábítószerrel kapcsolatos szakaszain. Hogy miként is különbözteti meg az alkohol és a kábítószerek hatásait a Fidesz, azt jól példázza az [origo] cikkében megszólaló Horváth Zsolt, aki szerint „átlagos mennyiségben élethosszig lehet alkoholos italokat fogyasztani különösebb egészségügyi probléma nélkül, míg egy droghasználó öt év után belehalhat szenvedélyébe”.
Tehát a Fidesz meglátása szerint, míg mértékletes alkoholfogyasztás létezik, addig ugyanez semelyik kábítószer használatáról ről sem mondható el. Az állítás mögött a jól ismert mítosz bújik meg, mely szerint „míg öreg alkoholista létezik, addig öreg drogos nincs”. A kérdéshez Magyarország helyett érdemesebb az Egyesült Államokat alapul venni, ahol a füvezés már a ’60-as években elterjedtnek számított. Egy friss kimutatás szerint egyre több idős ember ismeri be, hogy a mai napig használ kannabiszt rekreációs célból, vagy éppen a betegsége tüneteinek enyhítésére. A partidrog-használattal a fogyasztók többsége a 30-as éveire rendszerint felhagy, de ez nem azt jelenti, hogy nem élik meg az idősebb kort. Ugyanakkor a mítosz nem veszi figyelembe, hogy az alkohol jóval több fiatal életet követel, mint bármelyik partidrog, hogy a kannabisz-származékokról ne is beszéljünk. De hogy a „keménydrogok” használóiról is szó essen, még az embertelen körülmények között élő, józsefvárosi, nyílt színi heroin- és amfetamin használók közül is szép számban kerülnek ki a 40-50 év fölötti „veterán” fogyasztók.
Az [origo]-nak nyilatkozó MSZP-s politikusok csak általánosságokat tudtak mondani a problémáról és szükségesnek ítélték egy alkoholstratégia életbe léptetését, de szemérmesen hallgattak az Országos Addiktológiai Intézet bezáratásáról, amely a kormányzásuk alatt történt.
A cikkben megszólaló addiktológus – aki szerint ugyan csak 10 ezreket érint Magyarországon az alkoholprobléma, ám a legtöbb becslés 6-800 ezer körülire teszi az alkoholbetegek számát – hatalmas hiba a pálinkát a többi szeszes italtól elkülönítve kezelni, ahogyan az a pálinkatörvény esetében történt, hiszen köztudott, hogy az égetett szeszek járnak a legsúlyosabb egészségügyi következményekkel.
Mégis, az MDF részéről nyilatkozó Karsai Péter – aki a drogfogyasztás megítélésével "kökemény konzervatív" véleményen van – egyenesen turizmust építene a pálinkára és azt szeretné, hogy Magyarország számára azt jelentse a pálinka, mint a skótok számára a whisky. Talán Karsai nem tudja, de a skót adófizetőknek jelenleg évi 3,5 milliárd fontjába, vagyis minden felnőttnek évi 900 fontjába kerülnek az alkohol túlfogyasztásával járó egészségügyi, szociális és bűnügyi, állami kiadások, ezért a kormány új alkoholpolitikai intézkedések bevezetésében gondolkodik. Nem biztos, hogy az ő példájukhoz lenne érdemes idomulni, bár Magyarországon a népesség egészére lebontva még így is magasabb az alkoholfogyasztás, mint Skóciában, ahol a jelenlegi alkoholfogyasztási szint miatt már vészhelyzetet hirdettek.
A Jobbik figyelmét a programja szerint leginkább a kábítószer-bünőzés köti le, bár a prevencióval kapcsolatosan a párt részéről olyan naiv és szakszerűtlen elképzelések is megfogalmazódtak, hogy ártalomcsökkentés helyett a DADA programot ki kellene terjeszteni a főiskolákra is.
Schiffer András az LMP szóvivője egy tavaly májusi interjúban azt nyilatkozta, hogy „a jelenlegi kormányzat által képviselt hozzáállással nem kívánnak szembemenni; nem változtatnának a jelenlegi szabályozáson”. A Cannabis Kultusz magazinnal készült interjújában Schiffer azzal egészítette ki korábbi állítását, hogy az LMP-nek „még nincs konszenzusos álláspontja a drogpolitikai kérdésekben, de az országgyűlési választási kampány kezdetére más közpolitikai kérdésekhez hasonlóan, lesz.” Ehhez képest az [origo]-nak nyilatkozó Hajdu Mária, az LMP választmányi tagja már azt mondta, hogy „konkrétumokkal a párt várhatóan nem fog előállni a tavaszi országgyűlési választások előtt”.
Csak osztani tudjuk az [origo] kimondatlanul is világoskonklúzióját és a Drogkutatások és Drogpolitika konferencián az Elekes Zsuzsanna által felvázolt negatív képet a politika és a tudomány kapcsolatáról: a magyarországi politikai pártok a legkevésbé sem igyekeznek a választási programjukat a tudomány eredményeihez igazítani.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.02.25.
