âEgyes kutatĂĄsok szerint egyes pszichedelikus szerek, megfelelĆ mĂłdon hasznĂĄlva, ĂgĂ©retes szerepet jĂĄtszhatnak a megbĂ©kĂ©lĂ©sben a vilĂĄg konfliktus-zĂłnĂĄiban.
TalĂĄlatok erre: Test CWNA-109 Questions đ¶ CWNA-109 Passed â Practice CWNA-109 Exam Fee 𧩠Search for â© CWNA-109 âȘ and download it for free immediately on â· www.pdfvce.com â đTest CWNA-109 Questions
SzĂ©ljegyzetek – 2023.01.22.
Valamikor rĂ©gen az Ćsi IndiĂĄban Ă©lt egy ifjĂș, NacsikĂ©tasz. Az atyja gazdag ember volt, aki Ă©lete vĂ©gĂ©n a papok, a brahminok tanĂĄcsĂĄra elhatĂĄrozta, hogy szĂ©tosztja minden vagyonĂĄt, hogy ezzel biztosĂÂtsa a lelki ĂŒdvĂ©t. A fia azonban lĂĄtta, hogy az apja csak az öreg, meddĆ marhĂĄkat adomĂĄnyozta el, Ă©s kĂ©rdĆre vonta: „Ha mindenedet eladogatod, akkor engem vajon kinek ajĂĄnlasz fel, atyĂĄm?” Az apĂĄt elöntötte a dĂŒhös indulat, Ă©s ĂÂgy vĂĄlaszolt: „TĂ©ged egyenesen a halĂĄl istenĂ©nek, JamĂĄnak adlak!”
NacsikĂ©tasz apja szavait Ășgy tekintette, mint az isteni akarat megnyilvĂĄnulĂĄsĂĄt, ĂÂgy elvonult a vadonba, hogy megkeresse a halĂĄlt. Amikor eljutott a halĂĄl birodalmĂĄba, Jama Ă©ppen nem volt ott. HĂĄrom napot kellett rĂĄ vĂĄrnia. Amikor vĂ©gĂŒl Jama megĂ©rkezett, igen csodĂĄlkozott az ifjĂșn, hiszen a legtöbb ember menekĂŒlt elĆle, nemhogy napokat vĂĄrjon rĂĄ Ă©tlen-szomjan. Tisztelete jelĂ©ĂŒl felajĂĄnlotta neki, hogy megvendĂ©geli Ă©s teljesĂÂti hĂĄrom kĂÂvĂĄnsĂĄgĂĄt.
NacsikĂ©tasz elsĆ kĂÂvĂĄnsĂĄga az volt, hogy nyerje el atyja megbocsĂĄtĂĄsĂĄt, aki ugyanazzal az örömmel tekintsen rĂĄ, mint azon a napon, amikor megszĂŒletett. A halĂĄl istene bĂłlintott: legyen kĂÂvĂĄnsĂĄgod szerint. A fiĂș mĂĄsodik kĂÂvĂĄnsĂĄga az volt, hogy az isten tanĂÂtsa meg neki a tƱz misztĂ©riumĂĄt. Jama ismĂ©t bĂłlintott, Ă©s megtanĂÂtotta a tƱzszertartĂĄsra, ami az ember szellemĂ©t megtisztĂÂtja Ă©s felemeli az Ă©gig.
NacsikĂ©tasz harmadik kĂÂvĂĄnsĂĄga az volt, hogy az isten tanĂÂtsa meg arra, mi az, ami halhatatlan Ă©s ami tĂșlĂ©li az emberi test halĂĄlĂĄt. Az isten erre mĂĄr vonakodni kezdett: ezen a kĂ©rdĂ©sen mĂ©g az istenek is vitĂĄznak, NacsikĂ©tasz, inkĂĄbb vĂĄlassz valami mĂĄst. Mit kĂÂvnĂĄnsz, hatalmat, vagyont, hĂĄrfĂĄs lĂĄnyokat, akik mindenhovĂĄ kĂÂsĂ©rnek? BĂĄrmilyen vĂĄgyadat kielĂ©gĂÂtem! NacsikĂ©tasz azonban visszakĂ©rdezett: ezek vajon, Ăł, halĂĄl istene, tĂșlĂ©lik a halĂĄlt? ValĂłban nem, ezek mind mĂșlandĂłk, ismerte el Jama. Akkor nekem ezek nem kellenek, tanĂÂts meg inkĂĄbb arra, ami halhatatlan, felelte NacsikĂ©tasz.
Jama erre elmosolyodott, Ă©s ĂÂgy szĂłlt: valĂłban bölcs vagy te, NacsikĂ©tasz, hiszen azt keresed, ami ĂĄllandĂł, Ă©s nem ragaszkodsz ahhoz, ami mĂșlandĂł. Az isten ekkor egy tĂŒkröt adomĂĄnyozott neki, amiben felfedezheti a valĂłdi Ă©njĂ©t, amin nem vehet erĆt a halĂĄl sem.
Ez a mese a Katha UpanisĂĄd rĂ©sze, Ă©s a Kr.e. 9. szĂĄzadban keletkezett. Nem kell hinni az istenekben Ă©s a vĂ©dikus mĂÂtoszokban sem ahhoz, hogy ez a törtĂ©net szĂłljon hozzĂĄnk, szkeptikus, anyagias emberekhez is, most, a 21. szĂĄzadban. Ha lefejtjĂŒk rĂłla a mĂÂtikus, mesĂ©s elemeket, akkor sokat tanulhatunk belĆle az Ă©letrĆl Ă©s a halĂĄlrĂłl. Ăs fĆkĂ©nt sajĂĄt magunkrĂłl – hiszen ez a mese idĆtlenĂŒl szĂłl azokhoz, akik önmagukat keresik. Ărtelmet Ă©s jelentĂ©st keresnek egy lĂĄtszĂłlag Ă©rtelmetlen Ă©s jelentĂ©s nĂ©lkĂŒli univerzumban.
A legelsĆ, nulladik lĂ©pĂ©s ahhoz, hogy megtalĂĄld az Ă©leted Ă©rtelmĂ©t, elĆször szembe kell nĂ©zned a halĂĄllal. Le kell ĂŒlnöd vele teĂĄzni, mint NacsikĂ©tasz. Meg kell tanulnod ĆszintĂ©n, tagadĂĄs, rettegĂ©s Ă©s pĂĄnik nĂ©lkĂŒl szembenĂ©zi a tĂ©nnyel, hogy minden mĂșlandĂł – te is az vagy. Nem tudsz ĂĄllandĂłan berendezkedni ebben az Ă©letben. Minden, amit megszerzel, amit birtokolsz, amit ellenĆrzöl, elĆbb-utĂłbb kicsĂșszik a kezeid közĂŒl.
„Ha szembenĂ©ztĂŒnk a halĂĄlunkkal Ă©s a magĂĄnyunkkal, akkor nem fĂ©lĂŒnk Ă©lni, Ă©s az Ă©let kivirĂĄgzik a lĂĄbaink elĆtt,” ĂÂrja Jack Kornfield.
A törtĂ©net szerint ezutĂĄn hĂĄrom dologra van szĂŒksĂ©gĂŒnk ahhoz, hogy felfedezzĂŒk Ă©letĂŒnk Ă©rtelmĂ©t.
ElĆször is megbocsĂĄtĂĄsra: arra, hogy letegyĂŒk a terhet, amit cipelĂŒnk a mĂșltbĂłl. Feldolgozzuk a traumĂĄkat, amelyek visszahĂșznak Ă©s bebörtönöznek a mĂșltba. Nem hagyjĂĄk, hogy jelen legyĂŒnk a mostban. Nem csak mĂĄsok bocsĂĄnatĂĄt kell elnyernĂŒnk. Magunknak is meg kell bocsĂĄtanunk. El kell engednĂŒnk a szĂ©gyent, ami belĂŒlrĆl mardos Ă©s amihez ragaszkodunk.
MĂĄsodszor, meg kell talĂĄlnunk a tĂŒzet – a mi belsĆ tĂŒzĂŒnket. Nem elĂ©g letennĂŒnk a terhet, nem elĂ©g megszabadulnunk az önpusztĂÂtĂł szenvedĂ©lyektĆl, de kĂÂvĂĄncsi, Ă©pĂÂtĆ, egyĂŒttĂ©rzĆ szenvedĂ©llyel kell Ă©lnĂŒnk az Ă©letĂŒnket. Nem mĂĄsokon ĂĄtgĂĄzolva, hanem egymĂĄst tĂĄmogatva.
VĂ©gĂŒl, bele kell nĂ©znĂŒnk a tĂŒkörbe: meg kell keresnĂŒnk sajĂĄt magunkat. „Ki vagyok Ă©n?” Gondolatok, Ă©rzĂ©sek, törtĂ©netek: amikkel azonosĂÂtom magam: ezek tĂ©nyleg Ă©n vagyok? Vajon nem Ă©n teremtem-e sajĂĄt magamat, minden egyes pillanatban? Ăs vajon ha ĂÂgy van, akkor ezen tĂșl nincs-e egy olyan tudat, ami vĂ©gtelen Ă©s szabad?
ĂnneprontĂĄs a szabad pĂĄlinka földjĂ©n
Miközben önfeledten ĂŒnnepeljĂŒk a pĂĄlinka szabadsĂĄgharc tĂz Ă©ves Ă©vfordulĂłjĂĄt, talĂĄn ideje lenne elgondolkodni azon is, miĂ©rt csak az alkohol promĂłciĂłjĂĄrĂłl szĂłl a hazai alkoholpolitika.
PinokkiĂł tĂŒkörbe nĂ©z
„Milyen nevetsĂ©ges fabĂĄbĂș voltam! Ăs milyen boldog vagyok most, igazi kisfiĂșkĂ©nt!” – ezek a zĂĄrĂłsorai Carlo Collodi 1881-ben Ărt vilĂĄghĂrƱ meseregĂ©nyĂ©nek, a PinokkiĂłnak.
SzĂ©ljegyzetek – 2023.07.31.
SinĂ©ad O’Connort pĂĄr nappal a halĂĄla elĆtt mĂ©g mosolyogva lĂĄttĂĄk a szomszĂ©dok. Nagy tervei voltak. Nem is Ă©rtik, hogyan törtĂ©nhetett ez meg.
HĂĄt bizony, sokan nem Ă©rtik, de a depressziĂłnak gyakran mosolygĂłs az arca. Ăs mosoly kötelezĆ maszkja mögött is ott ĂŒvölt a nĂ©ma fĂĄjdalom. Bizony, mennyi fĂĄjdalom tud lakozni egy emberben! A test „tulajdonkĂ©ppen csak egy hĂĄz, ahovĂĄ a KĂÂn beköltözött Ă©s ott lakik,” ĂÂrta CsĂĄth GĂ©za.
Beköltözik a gyermekkorban. Ăs mivel nem tudjuk kiadni az ĂștjĂĄt, csak gyƱlik Ă©s gyƱlik. SzĂ©p lassan berendezkedik, hosszĂș tĂĄvra. Az egykori gyermek heveny fĂĄjdalma Ă©s zsigeri rettegĂ©se ĂĄtalakul a felnĆtt ember önsorvasztĂł szenvedĂ©sĂ©vĂ© Ă©s megnevezhetetlentĆl valĂł fĂ©lelemmĂ©.
SinĂ©ad O’Connorban kĂŒlönösen sok fĂĄjdalom lakozott.
„BipolĂĄris zavar.” „Poszt-traumatikus stressz szindrĂłma” – ilyen diagnosztikai kritĂ©riumokat aggattak rĂĄ az Ă©letĂ©ben. De vajon ezek a skatulyĂĄk mit mondanak el az emberrĆl? ArrĂłl, ami benne lakozott? Ami vele törtĂ©nt? TĂșl keveset.
„ĆrĂŒlt”, „mentĂĄlis beteg” – sĂșgtak össze a hĂĄta mögött. „ZƱrös ember.”
Ăs az Ă©lete valĂłban tele volt „zƱrrel”. HadilĂĄbon ĂĄllt a vilĂĄggal. Az emberi kapcsolatai gyakran rosszul alakultak. SpirituĂĄlis ĂștkeresĂ©se tele volt drĂĄmai fordulatokkal. HadilĂĄbon ĂĄllt sajĂĄt magĂĄval is. „Mindent lerombolok, amihez csak hozzĂĄĂ©rek,” nyilatkozta egy sötĂ©t pillanatĂĄban, miutĂĄn a fia öngyilkos lett.
A zƱr mögött Ʊr volt – a lĂ©lek sötĂ©t Ă©jszakĂĄja. De amit az emberek kevĂ©sbĂ© Ă©rtenek meg, hogy ez az Ʊr nem vele szĂŒletett. Nem pusztĂĄn a gĂ©nek vĂ©letlenszerƱ jĂĄtĂ©kĂĄnak eredmĂ©nyekĂ©nt lett ilyen.
A vilĂĄg tette ilyennĂ©, amibe beleszĂŒletett. A rengeteg bĂĄntĂĄs, amit elszenvedett. Ăs a vilĂĄg kĂ©pmutatĂĄsa Ă©s igazsĂĄgtalansĂĄga, amivel a fĂĄjdalomra szĂ©psĂ©gtapaszt tesz. Cserben hagyja, kirekeszti Ă©s beskatulyĂĄzza a bĂĄntalmazott embereket az egyĂŒttĂ©rzĂ©s helyett.
Hatalmas botrĂĄny volt, amikor a szĂÂnpadon összetĂ©pte II. JĂĄnos PĂĄl pĂĄpa kĂ©pĂ©t. Pedig annak tĂŒkrĂ©ben, hogy kislĂĄnykĂ©nt a sajĂĄt anyja rendszeresen kĂÂnozta Ă©s abuzĂĄlta, mivel Ćt tette felelĆssĂ© azĂ©rt, hogy az apja elhagyta Ćket, majd bedugta egy katolikus javĂÂtĂł intĂ©zetbe – nagyon is Ă©rthetĆ. ĂrthetĆ, hogy ilyen indulatokat vĂĄltott ki belĆle, hogy a katolikus egyhĂĄz akkori feje Ă©vekig falazott a szisztematikusan gyermekbĂĄntalmazĂł papoknak Ă©s elodĂĄzta a szembenĂ©zĂ©st.
Itt hagyta a zenĂ©jĂ©t – amiben benne van minden keserƱsĂ©ge Ă©s fĂĄjdalma. De több is annĂĄl. A gyĂłgyĂÂtĂł Ă©s teremtĆ erĆ, ami minden emberben benne rejlik. Ăs bĂĄrmilyen magĂĄnyos, beszƱkĂŒlt ketrecekbe szorulunk Ă©letĂŒnk sorĂĄn – ez az igazi lĂ©nyĂŒnk. Ez az egyĂŒtt-lĂ©t, ez az otthon-lĂ©t, tĂșl a vesztesĂ©g fĂĄjdalmĂĄn – ez az ĂłceĂĄni Ă©rzĂ©s. Semmi sem hasonlĂÂthatĂł hozzĂĄ. Nothing compares.
RemĂ©lem megtalĂĄltad vĂ©gĂŒl!
A kannabisz Ă©s a fĂĄjdalomcsillapĂtĂĄs
MiĂ©rt hatĂ©konyabb a kannabisz a krĂłnikus fĂĄjdalmak csillapĂtĂĄsĂĄban, mint az opiĂĄtok?
Ănismereti utazĂĄs a pĂĄnik tĂșlsĂł partjĂĄra
ââRĂ©ka beszĂĄmol arrĂłl, milyen önismereti utazĂĄst tett a traumĂĄi közĂ©ppontjĂĄba varĂĄzsgomba Ă©s az MDMA kombinĂĄciĂłjĂĄval, ami az Ă©rtĂ©kelĂ©se szerint terĂĄpiĂĄs Ă©rtĂ©kkel bĂrt. OlvasĂłink ĂrtĂĄk rovatunk legĂșjabb posztja következik!
Irån: årtalomcsökkentés és Korån
IrĂĄn nĂ©hĂĄny Ă©vtizede mĂ©g szigorĂș drogpolitikĂĄjĂĄrĂłl volt hĂres a tĂ©rsĂ©gben, napjainkban azonban gyorsan fejlĆdĆ ĂĄrtalomcsökkentĆ programjai keltenek feltƱnĂ©st.
MagĂĄny, fĂĄjdalom – Ă©s fĂŒggĆsĂ©g
ââVajon miĂ©rt jĂĄr olyan gyakran egyĂŒtt a magĂĄny a fĂŒggĆsĂ©ggel?
A heroin elleni vakcinĂĄrĂłl
Vajon megoldĂĄst jelenthet-e egy oltĂĄs az AmerikĂĄt sĂșjtĂł tĂșladagolĂĄs-jĂĄrvĂĄny megĂĄllĂtĂĄsĂĄban?