• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Irán: ártalomcsökkentés és Korán

Szerző: admin | augusztus 21, 2005

Tweet

Irán néhány évtizede még szigorú drogpolitikájáról volt híres a térségben, napjainkban azonban gyorsan fejlődő ártalomcsökkentő programjai keltenek feltűnést.

Irán néhány évtizede még szigorú drogpolitikájáról volt híres a térségben, napjainkban azonban gyorsan fejlődő ártalomcsökkentő programjai keltenek feltűnést.

A brit Beckley Alapítvány Drogpolitikai Programja (BFDPP) nemzetközi hálózatot épített ki drogpolitikai szakemberekből, kormányzati tisztviselőkből és civil szervezetekből (a hálózatban a TASZ is részt vesz). Nemrégen megjelent tanulmányukban az iráni drogpolitika jelenlegi fejleményeit vizsgálják.

 

Iráni rendőrök heroint foglalnak le

 

Az 1979-es forradalom  után hatalomra jutó Iszlám fundamentalisták kezdetben szigorú büntetőjogi eszközökkel kívánták útját állni az Afganisztánból érkező heroin-áradatnak. A fogyasztókat börtönbüntetéssel, a kereskedőket nyilvános kivégzésekkel próbálták elrettenteni. A forradalom előtt Iránban kiterjedt drogambulancia-hálózat működött, amely mintegy 30.000 páciensnek nyújtott kezelést. A függőket ópiát tartalmú tablettákkal, esetenként metadonnal látták el, hogy segítsenek leküzdeni az elvonási tüneteket. Az Iszlám Forradalom után azonban az ambulanciákat bezárták és olyan „rehabilitációs táborokkal” helyettesítették, ahol kényszergyógykezelésben részesítették a heroinfogyasztókat. 2000-ben 269.259 drogfogyasztót zárattak a bíróságok a rehabilitációs táborokba, a húsz éves periódus alatt összesen 1 millió 700 ezer embert börtönöztek be kábítószerrel való visszaélés miatt. A drákói intézkedések ellenére 2002-ben a világ ópium-lefoglalásainak kétharmadát Iránban regisztrálták, az ország ráadásul termelő- és tranzitországból egyre inkább fogyasztói országgá vált: hivatalosan mintegy 1,2 millió drogfüggőt, ebből 2-300 ezer injekciós droghasználót tartanak számon (bár egyes nem hivatalos források szerint ezek az adatok jócskán alulbecslik a valós helyzetet). A felmérések szerint az injekciós droghasználók mintegy kétharmada élete során legalább egyszer börtönbe került: a börtönök a droghasználat melegágyaivá váltak.

 

Kivégzések Iránban – különös kegyetlenség…

 

A 90-es években felütötte fejét a HIV/AIDS járvány a droghasználók között. 1999-ben már mintegy 60.000 HIV pozitív embert regisztráltak, 2001 júliusában az iráni Nemzeti AIDS Bizottság jelentése szerint a 2458 új fertőzésből 1841 (kb. 75%) az injekciós felszerelés megosztása miatt következett be. A járvány különösen gyorsan terjedt a börtönökben, amelyek elvileg arra szolgáltak, hogy megoldják a drogproblémákat, ezzel szemben egyre inkább a problémák forrásaivá váltak. Egy 2001-es felmérés elképesztő adatokat tárt a nyilvánoság elé: a fogva tartott droghasználók körében a HIV vírus előfordulása mintegy 63%-os volt! A droggal kapcsolatos halálesetek számának növekedése szintén sokkolta a közvéleményt: 1996-ban 717, 2000-ben már 1000 halálesetet regisztráltak évente.

 

Az iráni szakemberek körében a 90-es évek végére egyre szilárdabbá vált a felismerés, hogy az 1950-es években az Egyesült Államok által exportált prohibíciós drogpolitikai modell kudarcot vallott: ahelyett, hogy megszüntette volna a drogproblémákat, tovább gerjesztette azokat. A prohibíció megszüntette azokat a társadalmi fékeket és hagyományokat, amelyek évezredeken keresztül szabályozták az ópium-fogyasztás bizonyos társadalmilag elfogadott formáit, a fogyasztókat az alvilágba kényszerítette és az egyre kockázatosabb fogyasztási formák elterjedését segítette elő (injekciós használat, fecskendőmegosztás). Az utóbbi hat-hét évben a kormányzat jelentős lépéseket tett azért, hogy az iráni drogpolitikát a büntetőjogi elrettentés felől az ártalmak megelőzése és kezelése felé terelje. Ez nem jelenti azt, hogy Irán letért volna a prohibíció útjáról: 1997-ben gyakorlatilag szigorítottak a büntetőjogi szabályozáson, bár a fogyasztókat Magyarországgal ellentétben csak pénbüntetéssel fenyegetik (50 grammnál kevesebb kannabisz birtoklásáért pl. kb. 450 dolláros pénzbüntetés jár), a halálbüntetések száma pedig jelentősen csökkent.   

Az utóbbi években a kormányzat kísérletett tett a forradalom idején lerombolt drogambulancia-hálózat helyreállítására. Eleinte csak benntlakásos terápiás közösségeket hoztak létre, amelyek csak egy fokkal biztosítottak humánusabb körülményeket, mint a rehabilitációs táborok vagy a túlzsúfolt börtönök. Később megalakultak az „anonim narkománok” csoportjai, amelyek az ún. 12 lépés módszere alapján próbálták elősegíteni a drogfüggőség leküzdését és az absztinencia elérését. Végül megalakultak az ambuláns (tehát nem benntlakásos) kezelést nyújtó drogambulanciák is, amelyek eleinte klonidin-alapú detoxifikációban részesítették a függőket – ez a módszer azonban az európai szakemberek körében már hosszú évek óta idejét múltnak számított. Az iráni kormány a 90-es évek végén kezdeményezte a nyugati szakemberek bevonását a kezelési módszerek modernizálásába, s ettől kezdve gyors fejlődésnek lehettünk szemtanúi.

 

Az ENSZ HIV-ellenes plakátja Iránban

 

1999-ben bevezették az első fenntartó szubsztitúciós programot (a heroinfüggőket hosszú távon ópiát-alapú gyógyszerekkel kezelő program) az országban, amelyet egy civil szervezet (Persepolis) üzemeltetett a fővárosban. A Persepolis klinikáján 1999 és 2001 között mintegy 3000 kliens kapott buprenorfin tablettákat, s a program sikere arra ösztönözte a hatóságokat, hogy kiterjesszék a szubsztitúciót az ország más részeire. 2000-ben létrehozták az első metadon programot egy kormányzati pszichiátriai intézet keretén belül, 2002-ben az ENSZ támogatásával Teheránban egy újabbat. A fenntartó kezelés lefedettsége azonban még mindig alacsony, a páciensek többsége detoxifikációs kezelésben részesül. A kormány támogatásának köszönhetően az utcai megkereső szolgáltatások is gyorsan terjednek, jelenleg mintegy 60 ilyen központ működik Irán-szerte. Az utcai megkereső munkások információkkal, steril fecskendőkkel, kondomokkal látják el a droghasználókat, hogy megfékezzék a fertőző betegségek terjedését. A tűcsere-programok jogi megítélésével kapcsolatban Magyarországhoz hasonlóan Iránban is sok probléma adódott, nemrégen azonban az iráni legfelsőbb bíróság állásfoglalást tett közé, amelyben minden jogalkalmazót arra kér, hogy tartsák tiszteletben a tűcsere-programok céljait és ne zavarják meg a tűcserét. 2003-tól (a magyarországival ellentétben) az iráni büntetés-végrehajtás is megnyílt az ártalomcsökkentő programok előtt, jelenleg 40 börtönben működnek különféle prevenciós és terápiás programok, 1500 fogva tartott részesül metadon fenntartó kezelésben, a hatóságok egy tűcsere-program bevezetését is fontolgatják.

 

 

"A kisebb ártalom elfogadható a nagyobb ártalom elkerülése végett."

(Korán)

 

Az ártalomcsökkentés hívei Iránban is gyakran szembesülnek a vallásos fundamentalizmussal, amely a Koránt próbálja felhasználni annak érdekében, hogy a metadon- és tűcsere-programokat diszkreditálja. Az muszlim ártalomcsökkentők azonban felismerték, hogy az Iszlám szent könyvében, a Koránban is megtalálják az ártalomcsökkentés melletti érveket, nem kell feltétlenül kizárólag a tudományos hatékonyság érvét használniuk. Egy helyütt például a Próféta azt tanítja, hogy „a kisebb ártalom elfogadható a nagyobb ártalom elkerülése végett.” (173. vers, 2. fejezet) Ami pedig különösen kedvez az ártalomcsökkentő programok elfogadtatásának, az az a tény, hogy a muszlim hagyomány mindig a közösségi érdeket helyezi előtérbe: a HIV/AIDS prevenciója pedig egyértelműen közösségi érdek, amit nem lehet kirekesztéssel megoldani. A Próféta tanítása szerint ugyanis „a hívők szeretetben, könyörületességben és kedvességben egy testet alkotnak: ha az egyik testrész megbetegszik, az egész test osztozik az álmatlanságban és lázban.” Irán még távol áll attól, hogy az emberi jogok és ártalomcsökkentés „Mekkájává” váljon, a változás azonban a mostoha körülmények ellenére is megindult, a fejlődés üteme pedig gyakran a fejlett nyugati országokat is szégyenbe hozza. 

Kategória: Hírek Archívum: Ártalomcsökkentés

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek:

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

Fókuszban a környezet: a megelőzés és ártalomcsökkentés jó gyakorlatai nagyvárosokban

december 5, 2022 - Péter Sárosi

Suboxone: hiánycikk a helyettesítő gyógyszer a hazai patikákban

szeptember 8, 2022 - Péter Sárosi

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter