Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
A Drogriporter szerkesztőségéhez eljuttatott levélben a BM arra kéri a pedagógusokat, hogy nézessenek a diákokkal didaktikus videóklipeket drogprevenciós oktatásként.
A kormány részéről Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár és a Horváth László aláírásával, április 2-ki keltezéssel kaptak levelet az iskolaigazgatók. A levélben arra kérik az igazgatókat, hogy a 2023. szeptemberében bevezetett kerettanterv alapján az osztályfőnöki óra keretében mutassák be és „dolgozzák fel” a Függőségek fokról fokra és a Drogfüggőség a családban című rövid videófilmeket.
Magukat a videófilmeket leginkább úgy tudnám jellemezni, mintha a Harry Potterből ismert Dolores Umbridge tanítási módszerét ötvöznék a 70-es évek retro képi- és hang-világával.
Az első videóban egy száraz, semleges női hang a függőség meglehetősen biológiai determinista agybetegség-modelljét vázolja fel. Ahol a szerhasználat által előidézett „biokémiai változások az agyban” okozzák a függőséget. Arról, hogy esetleg a szerhasználat ennél komplexebb (set, setting, dózis), hogy a függőségnek van lelki és társadalmi dimenziója is, nem sokat tudhatunk meg.
Az is nagyon problémás, hogy teljesen hiányoznak a függőséget okozó szerek közül a dohány, a kávé és az alkohol. Ez bizonyára illeszkedik a jelenlegi kormányzat alkohol-népszerűsítő, illegális szerekkel szemben viszont szemellenzőst szigort megvalósító politikájához. Azonban azt már az első Fidesz kormány idején, 2000-ben elfogadott nemzeti drogstratégia is kinyilvánította, hogy a jó prevenció nem tesz különbséget legális és illegális szerek közé.
De igazából a legnagyobb gond nem is csak a tartalom, hanem forma: ez így olyan, mintha egy vizsgára kéne lexikális ismereteket bemagolni. Ebből egy mai tiktokozó tininek vajon mennyi marad meg?
A második videó egy párbeszédet mutat be apa és lánya között az utóbbi jelen nem lévő drogfüggő nővérének függőségével kapcsolatban. Az anya csak bio-díszletként szerepel a videóban, egyszer sem szólal meg, valószínűleg a hagyományos családi értékek és nemi szerepek védelmében kellett, hogy így legyen. Végig a családfő, Apu mansplainel, előtte a bögrén: Best Dad. Mint említettem korábban, a képi- és hangvilág nekem leginkább a 70-es éveket juttatja eszembe. Apa szinkronhangja egyenesen olyan, mintha géppel szintetizálták volna. És az egész szituáció, a szereplők beszédstílusával, szófordulataival együtt borzasztó didaktikus és életszerűtlen. Természetesen itt sincs szó arról, hogy egyébként az alkohol is függőséget okozna.
De igazából még csak nem is ez a legproblémásabb, hanem az, hogy ezeknek a lexikális ismereteknek a felsorolása önmagában biztosan nem nincsen prevenciós hatással. Egy igazán jó pedagógus persze egy ilyen videóból is fog tudni jó beszélgetést kezdeményezni a diákokkal, de ehhez felülről semmilyen segédanyagot és módszertani segítséget nem kap a téma interaktív feldolgozásához.
Pedig pont abban lenne a lényeg. A nemzetközi ajánlások szerint a pusztán ismeretközlésen alapuló elrettentő prevenció nem hatékony.
Egy 2008-ban elvégzett Cochrane áttekintés (ez a tudományos szakirodalmi áttekintések közül az egyik legrangosabb) szerint nem a frontális információ-átadás, hanem az interaktív, képességfejlesztő prevenciós programok eredményesek. Amelyek a fiatalok bevonásával, az ő élményeik, érzéseik feldolgozásával folynak. Az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Hivatala (UNODC) által kiadott drogprevenciós ajánlás szerint a bizonyíték alapú prevenciós programok közös ismérve, hogy nem pusztán egyoldalú információ-átadást valósítanak meg, hanem interaktívak, képességek fejlesztésére, közösségi normák és környezeti tényezők megváltoztatására összpontosítanak. Az Európai Drogügynökség (EUDA) a frontális előadásokat/filmvetítéseket szintén alacsony hatékonyságúnak minősíti.
Az iskolai drogprevenció terén jelenleg Magyarország nem teljesít túl jól. Egyrészt megszűntek azok a pályázatok, amelyek szakemberek számára tették lehetővé, hogy prevenciós programokat valósítsanak meg. Másrészt pedig a 2021-es ún. gyermekvédelmi törvény megtiltotta a civileknek, hogy iskolai drogprevenciós tevékenységet valósítsanak meg a minisztérium engedélye nélkül. A minisztériumi engedélyezés rendszerére azonban 4 éve várnak hiába a szakmai szervezetek. Pár hónapja társadalmi egyeztetésre bocsátottak egy rendelet-tervezetet, ami orvosolná a helyzetet, de azóta síri csönd: nem tudni, ezt elfogadják-e, és ha igen, mikor. A civilek persze trükköznek: folynak jelenleg is prevenciós foglalkozások, fű alatt. És persze vannak iskolai szociális munkások, akik prevenciós órákat tartanak gyerekeknek, és a veszélyeztetett fiatalokkal, és a családjukkal, külön is foglalkoznak (javallott prevenció). A legutóbb az iskolai szociális segítőknek tartott képzést a Főváros, amit a kormánypárti sajtóban úgy aposztrofáltak, hogy „az iskolákban népszerűsítené a drogokat a baloldal”. Szóval ellenszélben nehéz.
Ellenben könnyen eljutnak az iskolákba a rendőrségi prevenciós programok, mint amilyen a DADA. A DADA az amerikai DARE propgramon alapul, amiről többszörösen bebizonyították a hatásvizsgálatok, hogy nem eredményes. A rendőrség szerint azonban ők már tanultak ezekből a hibákból és a jelenlegi DADA – már nem az a DADA. Hogy ez így van-e, azt tudományos igénnyel elvégzett vizsgálatok hiányában nem lehet tudni. Mindenesetre az bizonyos, hogy a police.hu oldalon megosztott képek alapján a rendőrségi drogprevenció nagyrészt frontális előadásokból áll. Sőt, bevetésre kerül még a 90-es években népszerű bemutató-táskák módszer is, amiről a minap írtam a Drogriporteren. Ez némi okot ad arra, hogy gyanakodjunk, mennyire korszerűek ezek a programok.
Az pedig különösen aggasztó, hogy nemrég a kormány támogatásával az iskolákat látogathatja Curtis, a kormánypárti hip-hop sztár is, aki korábban a kokain-botrányairól híresült el a bulvármédiában (lásd a szakemberek tiltakozó petícióját itt). Curtis, amellett, hogy nem szakember és nem is túl hiteles szereplő, szintén frontális előadásos, pódium-beszélgetéses módszerrel járja az iskolákat. Saját bevallása szerint „sokkolni” akarja a diákokat. Magyarul ő is az elrettentés a szakirodalom szerint nem túl eredményes módszerét alkalmazza.
Beszéltem olyan szakemberrel, aki azt mondta, hogy szerinte ez a mostani levél és a videók is jobbak, mint a semmi. Legalább foglalkoznak a témával. Ez igaz. De az a bizonyos léc jelenleg nagyon alacsonyan van. Én azt gondolom, hogy a magyar fiatalok ennél sokkal többet, jobbat érdemelnének. Az elavult, didaktikus elrettentő filmek, előadások helyett korszerű, interaktív, hiteles szereplők által nyújtott rendszeres egészségfejlesztő programokat, amiket olyan szakemberek, pedagógusok folytatnak, akik megfelelő képzésben részesülnek.
