A tájékoztatóra a VIII. kerületi Aurórában került sor, melyen az alapítvány három tagja ismertette a projektet. Nem titok, hogy a tagok mindegyike a Kék Pont Alapítvány korábbi munkatársa, így évtizedes tapasztalattal rendelkeznek az intravénás droghasználattal és a szexmunkával járó ártalmak csökkentésében.

Csák Róbert az eseményt megnyitva elmondta, hogy az Alternatíva Alapítvány az ártalomcsökkentést terepen és drogpolitikában egyaránt képviseli. Az ártalomcsökkentés, mint elv a döntéseket tiszteletben tartva, az emberi jogokat és a szolgáltatáshoz hozzáférés jogát figyelembe véve próbál segíteni a fertőzésveszélyes, sérülékeny csoportokon. A szolgáltatás hosszú távú célja, hogy védőhálót hozzon létre a társadalom számára és minimalizálja a Hepatitis C és a HIV fertőzés veszélyét. Ez a pragmatikus megközelítés egyben költséghatékony is – hiszen mind a Hepatitis C, mind a HIV kezelése a megelőzés sokszorosába kerül – ezért a szolgáltatás az államnak is spórolást jelent. Az Alapítvány azonban nem áll meg az alacsonyküszöbű szolgáltatás nyújtásánál, hanem a konzultációtól, a reintegrációig és a munkavállalásig szeretné elvezetni a klienseket.  Csák emlékeztetett, hogy a jelenlegi drogpolitika az ártalomcsökkentő programok ellehetetlenítésével a véren keresztüli fertőzésnek leginkább kitett embereket ellátatlanul hagyja, holott az utóbbi években már nem csak Hepatitis C, hanem HIV kockázat is jelentőssé vált Magyarországon. Hogy a helyzeten változtassanak, első lépésben egy HIV szűrő kampányt végeznek, hogy legalább monitorozni lehessen a helyzetet. Az alapítvány elképzelése szerint a kutatók az ártalomcsökkentő szolgáltatásoknál belépve tudnak információkat gyűjteni. A beavatkozásokat a jó gyakorlatok alapján fogják szervezni, hatásosságukat elemezni fogják, és nyilvánosan elérhetővé teszik. Az alapítvány másik feladata az edukációval, melynek célcsoportjai egyrészt a kliensek, akik az egészségmagatartásról tanulhatnak, a drogszakmával a jó gyakorlatokat fogják ismertetni, de a többségi társadalomnak is terveznek információt nyújtani, hogy megismerjék, miként lehet hatékonyan, pragmatikus módon kezelni ezt a problémát.

Kováts Virág szintén évtizedes tapasztalattal rendelkezik a függőkkel és a rekreációs használókkal. Az elmúlt négy évben az intravénás szerhasználó szexmunkás nőkre specializálódott. Motivációi tekintetében hangsúlyozta az emberi jogok védelmét, ami ebben a populációban kiemelt fontosságú. Kováts idén három hónapot töltött Zürichben a Flora Dora nevű, szexmunkásoknak szolgáltatást nyújtó szervezetnél, ahol egyértelművé vált számára, hogy minél nagyobb a szexmunkásokat érintő elnyomás, az annál többe kerül a társadalomnak. Az Alternatíva Alapítvány megkereső programját jórészt a zürichi tapasztalatok alapján dolgozták ki.

Az alapítvány harmadik tagja, Gyékiss Roland 9-10 éve foglalkozik szerhasználókkal és ártalomcsökkentéssel. Elmondta, hogy a HIV és Hepatitis szűrés hiánya mellett jelentős az információhiány is, ami szintén hátráltatja a szűrőprogramok felkeresését. Meglátása szerint az ártalomcsökkentés a drogterület nagy vesztese az utóbbi 10-15 évben Magyarországon, ezért tényszerű információkra hagyatkozva szeretnék visszahozni az őt megillető helyre. Beszámolt róla, hogy az alapítványnak felajánlottak 100 gyorstesztet, amit partnerszervezetekkel együttműködve a következő hónapban akarnak felhasználni, tanácsadással egybekötve. A teszt egyik legérzékenyebb a piacon lévő tesztek közül és 60mp alatt eredményt hoz, ezért az eredményt megismerve rögtön kezelésbe tudják irányítani a kiszűrt klienseket. Gyékiss is nyomatékosította, hogy a szűrés, az egyéb ártalomcsökkentő eszközök megosztása és az ismeretek terjesztése nem csak a kliensek, de a többségi társadalom érdekeit is szolgálja.

A sajtótájékoztatón részt vett Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője is. Elmondta, hogy a TASZ azért támogatja az Alternatívát, mert akut problémára nyújt megoldást. A korábbi szereknél gyakoribb szúrási rendszerességgel használt dizájnerdrogok fokozott járványveszélyt jelentenek, ami nem csak a drogfogyasztókat, hanem az egész társadalmat fenyegeti, így az ártalomcsökkentés a nemfogyasztók érdekeit is védi. Az intravénás használat problémája ismert más nagyvárosokban is, ezért nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt: sok jó gyakorlat áll rendelkezésre a helyzet kezelésére. Emellett láthatjuk a rossz példák eredményeit is, gondolhatunk itt a tűcsere programokat államilag nem támogató Ukrajnára és Oroszországra, ahol a lakosság 1-1,5%-a HIV fertőzötté vált, nagyrészt a megosztott tűk következtében. Romániában és Görögországban a szolgáltatások támogatásának csökkenésével megugrott a HIV fertőzések aránya és félő, hogy Magyarországon is hasonló robbanás előtt állunk. Sárosi emlékeztetett, hogy a megelőzés sokkal olcsóbb, mint a kezelés, ezért a szolgáltatás jó befektetés a társadalomnak. A jó gyakorlatok között említette Svájcot, Németországot, Dániát és Kanadát, ahol nem csupán a több pénz miatt működnek jobban a programok, hanem mert megtanulták, hogy pusztán rendőri üldözéssel nem lehet megoldani a helyzetet. A Nemzeti Drogellenes Stratégiának is célja, h az ártalomcsökkentő programokba könnyen be lehessen kerülni, így az alapítvány célja ebbe a stratégiába is illeszkednek. A közelmúltban az ombudsman is kijelentette, hogy a tűcsere, nem csak a szerhasználóknak, de a lakóknak is egészségesebb környezetet nyújt.

Az alapítvány honlapja itt érhető el és tevékenységüket a Facebookon is lehet követni.