Jó tanácsok a fesztiválszezonhoz a hozzájuk fűzött megjegyzéseinkkel
A Médiamonitor program a célkitűzéseiből adódóan szerencsésnek tartja, ha egy újságban vagy honlapon a drogok témájában felkészült, állandó szerzők írnak cikkeket. A Borsa honlapjának egyik szakértője, a pszichológus, antropológus Fiáth Titanilla, drogkérdéssel foglalkozó, folyamatosan bővülő cikksorozatából a természetes és mesterséges szerekről írt darabja ragadta meg a figyelmünket.
A cikk arra figyelmeztet, hogy a természetes drogok nem feltétlenül veszélytelenebbek a vegyi úton előállítottaknál. Való igaz: míg egy patikában kapható fájdalomcsillapító esetén kevés embert zavar a mesterséges eredet, addig az illegális drogok fogyasztói között elterjedt a vélekedés, miszerint két hasonló hatású szer (például LSD és pszilocibin gomba) közül a természetes a kevesebb veszéllyel járó és kívánatosabb élményt nyújtó anyag.
Fiáth Tita cikke akkor válik problémássá, amikor egy kalap alá vesz olykor egészen különböző hatású és felhasználási kultúrájú, de egyaránt a természetben előforduló drogokat (például a már említett pszilocibin gombát és a csattanó maszlagot) és azonos kockázatokat társít hozzájuk, hogy ily módon szemléltesse a “herbáldrogok” veszélyeit. A természetes szerek hatásainak összemosása hasonló előítélet, mint a szintetikus anyagok veszélyesebbnek tételezése. Ha a cikk a mesterséges és természetes drogok hasonló hatásaira és kockázataira kíván rávilágítani, érdemesebb lett volna a két csoport néhány hasonló tulajdonságú alanyát összehasonlítani, és ez alapján levonni a konzekvenciákat.
LSD-t és gombát egyaránt használnak fesztiválokon, csattanó maszlagot viszont igen ritkán, a több napra nyúló, nem kifejezetten kellemes hatásai és az erőteljes toxikus tulajdonságai miatt. A deliriáns maszlag a hatások tekintetében gyakorlatilag összehasonlíthatatlan a pszichedelikumokkal, így nem is tekinthető azok legális alternatívájának.
A látnokzsálya használata sem túl elterjedt a partiszcénában és fesztiválozók körében – az általa nyújtott rövid és intenzív élmény a többségnél nyugodt környezetet, majd a hatás lecsengésével egyfajta „megemésztési fázist” igényel.
Ennyit az írás negatívumairól.
Pozitívum, hogy Fiáth Tita – jó antropológushoz méltóan – a használók saját szavain keresztül mondja el, miért is fogyasztják ezeket a szereket és milyen tapasztalatokkal gazdagodnak általuk. Az írásból az is kiderül, hogy az átélt élmény nem csupán a fogyasztott szertől, de az egyén lelki állapotától és a használat körülményeitől is függ.
Végül szó esik azokról is, akik hosszú távon szenvedik meg egy rosszul sikerült utazás következményeit. Fiáth tanácsa, hogy amennyiben a fogyasztás mellett dönt valaki, legyen mellette egy józan segítő. Pszichológusként ennél nagyobb teret is szentelhetett volna az ártalomcsökkentésnek, megemlítve például, hogy akinek örökletes mentális betegség van jelen a családjában, az tartózkodjon a pszichedelikumok fogyasztásától; illetve részletezve, hogy mit is tegyen a segítő, ha társa rossz utazásba keveredett. Ez utóbbiról pár éve kitűnő útmutató videót készített a MAPS .
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.07.08.
