A droghasználók aktivizmusának elbeszélt történetében most három olyan országot mutatunk be, ahol a mozgalom még születőben van.
A háború sújtotta Afganisztánban a droghasználók helyzete elkeserítő. Hárommillió ember használ illegális drogokat az országban, és a 19 ezer injekciós opiát-használónak csupán töredéke, 2000 ember jut hozzá metadon helyettesítő kezeléshez. Az általunk felkért videós elkísérte Abdul Raheem Rejaey-t, a “Híd, Remény és Egészség” droghasználó szervezet vezetőjét a hírhedt kabuli Pol-e Sokhta híd alá, ahol steril fecskendőket osztanak a kegyetlen körülmények között élő droghasználóknak.
A híd alatt élő droghasználók anynira el vannak hagyatva, hogy sokszor a halott testeket sem viszik és temetik el. A kezelési lehetőség itt is, mint oly sok országban a kényszergyógykezelés és az önjelölt civilek által fenntartott tudománytalan rehabokban van, ahol gyakoriak a verések és ahol a szökés büntetése sokszor a halál. Raheem 20 évig használt heroint, ő is mint nagyon sokan hazájában, a háború miatt vált menekültté és opiátfüggővé. Iránban 12 évet ült börtönben. 2010-ben a Világ Orvosai szervezet (Médicines du Monde) hozta be az országba a metadont, és így jutott hozzá elsők között ehhez a gyógyszerhez Raheem. Sikerült rendbe hoznia az életét, és a családja ma már büszke arra, hogy droghasználókat képviselő szervezetet vezet.
Filmünk következő szereplője Happy Assan, aki Tanzániában vált drogfüggőből az ártalomcsökkentést propagáló sorstárs segítővé. Tanzániában is az ártalomcsökkentés megjelenése (szintén az MDM hozta be az országba 2010-ben) tette lehetővé, hogy metadon kezelésben résztvevőkből megalakuljon a Tanzán Droghasználók Hálózata. A szervezet segíti a kórházakba, rehabilitációba, HIV kezelésbe és metadon terápiához jutni. Oktatják a droghasználókat, orvosokat és nővéreket, együtt dolgoztak az UNESCO-val iskolai programokon. Happy szavaival, sikerült nekik “az utcáról az asztal mellé” kerülni, meghallgatják a szavukat a droghasználókat érintő politikák kialakításakor is. Szervezetük elérte, hogy 2015-ben csökkentsék a droghasználat büntetési tételeit, és hogy ma már Tanzániában a bíróság a droghasználóknak kezelést is előirányozhat a börtön helyett. Jelenleg 200 ezer tagjuk van az országban.
A Droghasználók Latin-amerikai Hálózata is egy viszonylag új ernyőszervezet, amely a régi droghasználó szervezeteit képviseli. Ebben a rövidfilmben nem volt lehetőségünk bemutatni a régió országainak minden szervezetét, de beszélgettünk a mexikói Brun Gonzálezzel, aki elmagyarázta nekünk, miért volt olyan nehéz droghasználó szervezeket létrehoznia régióban. A Latin-amerikai országokban, amelyek elsősorban drog-termelő országok, a droghasználókat a katolikus-keresztény morál talaján betegnek, vétkesnek, spirituálisan bűnösnek tartják. A használókat a drog-bűnözőkkel azonosítják, potenciális gyilkosnak tartják. Ez a dupla stigma, a beteg-vétkes és a gyilkos bűnöző bélyege nagyon megnehezíti azt, hogy fel merjék vállalni a droghasználó identitásukat és képviseljék a közösségüket. Mindezek ellenére a fiatal droghasználó szervezetek értek el fontos sikereket. Ilyen siker például Mexikóban a drogtesztelés bevezetése. A civil szervezetek a helyszíneken megvizsgálják a partizó fiatalok drogjaikat, hogy nagyjából tudni lehessen mit tartalmaznak. Brun szerint a régió sajátossága, hogy a kolonializáció ellenére megmaradt egy hagyománya a pszichedelikus, növényi szerek ősi rituális használatának. Ezt a hagyományt szerinte újra lehet kapcsolni a modern droghasználati kultúrával.
Film és szöveg: Takács István Gábor
A magyar feliratot Demirkán Eszter és Balogh István készítették
Az epizód elkészítésének hátteréről:
Ezt az epizódot teljes egészében külsős videósok készítették. Raheem-mal Iqbal Sapand szabadúszó videós forgatott, Happy-vel Abdulrazaq Abdallah, Brun-nal pedig Karina Muscarina készített interjút. Brun szerepelt korábban az “Egy nap az életünkből: A drogfogyasztó emberek világa” című egész estés dokumentumfilmünkben is, amiben sokat megtudhatunk Brun történetéről és aktivizmusáról. A mexikói rész vágóképei ebből a filmből, és egy korábbi, a mexikói drogháborút bemutató dokumentumfilmünkből származnak.
