Bár Józsefváros önkormányzata egyelőre nem tűzte napirendre a kérdést, ígéretes párbeszéd kezd kibontakozni a felügyelt fogyasztói szobák létesítésének gondolata körül
A Szoba a Nyolcban kampányunk aláírásgyűjtése közben több józsefvárosi lakos szegezte nekünk a kérdést, hogy lesz-e ennek az akciónak valami kézzelfogható eredménye. A petícióhoz fűzött reményeink egyelőre csak részben valósultak meg. Kampányunk egyik fő célja, hogy Józsefváros önkormányzata vegye napirendre a felügyelt fogyasztói szobák létesítésének megvitatását. Bár a petíciónkat az utcákon bő 1700 kerületi lakos, online pedig közel 5500-an szignózták, az önkormányzat inkább azt a minden szakmaiságot mellőző, a problémát a szőnyeg alá söprő jobbikos népszavazási kezdeményezést vette napirendre, mely nem csak a fogyasztói szobák létesítését, de a tűcserét is szankcionálná, valamint csökkentené a hajléktalanellátó intézmények számát. Petíciónkat ugyanakkor minden képviselőnek elküldtük és továbbra is bízunk benne, hogy közülük többen is az ügy mögé állnak – ahogyan azt szóban már többen meg is tették.
A petíció másik kiemelt célja a figyelemfelkeltés és az üggyel kapcsolatos párbeszéd generálása volt, ahol a kezdő lépések ígéretesnek tűnnek. Kampányunkról beszámolt többek között az RTL Klub, a Hír24, a Cink és a múlt héten cikket közölt a Magyar Narancs, melyben politikusok véleményét kérte ki a józsefvárosi tűcsere program bezárásáról és a fogyasztói szobák létesítésének gondolatáról. A lap aktuális számában pedig a TASZ drogpolitikai programvezetője nyilatkozik a józsefvárosi droghelyzetről, a kampány visszhangjáról, eredményeiről és jövőbeli esélyeiről.
Emellett a hétvégén izgalmas vitaindítót publikált a Hír24, melyben a szerkesztőség két szerzője ütközteti véleményét. Saját elmondásuk szerint átfogó írást készültek közölni a hazai drogpolitikáról, ám amikor felmerültek a fogyasztói szobákkal kapcsolatos ellentétes nézetek, pro és kontra vélemények közlése mellett döntöttek. A vitapartnerek egyetértenek abban, hogy értelmetlen, indokolatlan és meglehetősen költséges a kannabisz fogyasztóinak üldözése és egyaránt a legális szabályozás mellett teszik le a voksukat. A fogyasztói szobák létesítésével kapcsolatosan azonban már homlokegyenest eltérő véleményen vannak. Orosz Zoltán, a második írás szerzője legnagyobb örömünkre gyakorlatilag a TASZ álláspontját fogalmazza meg az ügyben, így kritikánk az első véleménycikkre irányul (de azért kéretik Orosz Zoltán írását is elolvasni!).
Mandula Viktor a drogpiac átalakulásával kapcsolatban úgy jellemzi az olcsón beszerezhető dizájner drogokat, mint amivel a „legnagyobb nyomorban tengődő szerencsétlenek igyekeznek feldobni szürke hétköznapjaikat”. Itt minimum két szerfogyasztási motivációt érdemes megkülönböztetni. Bár a média hajlamos csak a szenzációval és a szélsőségekkel foglalkozni, a fiatalok széles rétege él alkalmanként a dizájner drogokkal rekreációs célból, anélkül, hogy problémás fogyasztóvá válna. Arra a csoportra viszont, melyre a szerző utal, egyáltalán nem jellemző az örömelvű droghasználat. Ők nem a szürke hétköznapjaikat igyekeznek feldobni, hanem a nyomorukat próbálják elviselhetőbbé tenni, amibe a szerhasználattal rendszerint csak még mélyebbre csúsznak. Aligha indokolt a „túlfeszített liberalizmus legújabb ötletének” nevezni azt a szándékot, hogy más országokban működő és bizonyítottan hatékony szolgáltatásokra támaszkodva (lásd a fogyasztói szobák előnyét és más országok jó példáit a kampányoldalon) szeretnénk segíteni a problémás szerhasználókon és lakóközösségükön.
„Teljes nonszensz, hogy az egyik oldalon szigorúan tiltjuk a keménydroghasználatot annak társadalmi veszélyessége miatt, a másik oldalon meg nemzeti belövőszobát biztosítunk a bűnözők által kotyvasztott patkányméreg beadásához” – fakad ki Mandula vastagon szedett sorokban, holott nincs ebben semmi ellentmondás. De pontosítsunk: a szigorú tilalom nem annyira a droghasználatra, mint a kereskedelemre vonatkozik, így a képlet leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel próbáljuk meg visszaszorítani a kínálatot, de közben igyekezzünk szakszerű segítséget nyújtani a problémás szerhasználóknak és biztosítsuk a társadalom jóllétét és biztonságát. Azt pedig már sok helyen felismerték, hogy a függők egy csoportjánál, akik nincsenek készen a leállásra, a leghatékonyabb a fogyasztással járó ártalmak csökkentése steril eszközökkel és felügyelt fogyasztói helyszín biztosításával, ahol a szakemberek rosszullét és túladagolás esetén közbe tudnak lépni, mentálhigiénés segítséget nyújtanak és motiválják őket a leszokásra. Az ún. „belövőszobák” létesítése világszerte az utcai drogszemét csökkenését, a fertőzések csökkenését, a túladagolások visszaszorulását és a függők nagyobb számú leállását eredményezi, ezért ezek a programok messze nem „öngyilkossági szándékhoz adnak mosolyogva gerendát”, hanem a szerhasználók és a lakóközösség számára is pozitív változásokat eredményeznek. Bízunk benne, hogy ezt egyre többen felismerik és idővel a hazai fogyasztói szobák is a jó gyakorlatok számát gyarapítják.
Kardos Tamás
Drogriporter
2014.08.26.
