Hihetetlen mértékben nőtt a drogháború költségvetése és a rendőri szigor – a fű mégis könnyebben hozzáférhető, mint valaha
A Nemzetközi Drogpolitikai Tudományos Központ (ICSDP) áttekintette az USA kormányának kannabisz-politikájára vonatkozó tudományos eredményeket. A kérdést a legalizációs törvényjavaslat-csomag tette aktuálissá, amelyről a jövő hónap elején szavaznak a kaliforniai polgárok. A jelentés rámutat arra, hogy a Fehér Ház drogellenes irodájának (ONDCP) költségvetése 1981 és 2002 között 1,5 milliárdról 18 milliárdra növekdett, ami még az inflációs ráta bekalkulálásával is mintegy 600%-os emelkedést jelez. Ezzel párhuzamosan 1990 és 2006 között jelentősen növekedett a kannabisszal kapcsolatos rendőrségi előállítások (150%) és a rendőrségi kannabisz-lefoglalások száma (400%).
Bár a drogellenes háború intenzitását a mindenkori amerikai kormányok hihetetlen mértékben fokozták az elmúlt évtizedekben, ez nem látszik a kannabisz-piac mutatóin: a kannabisz potensebb, olcsóbban és könnyebben hozzáférhetőbb, mint valaha. Így például 1990-ben még 37 dollár volt a marihuána grammonkénti ára a feketepiacon, míg 2007-ben már mindössze 17 dollár. A kannabisz univerzálisan elérhető maradt a fiatalok körében az elmúlt 30 évben. Ha a fogyasztási mutatókat nézzük, hosszú távon szintén növekvő trendeket figyelhetünk meg: a 12. osztályos diákok 1990 és 2008 között 27%-ról 32%-ra, a 19 és 28 évesek körében 26%-ról és 29%-ra növekedett a marihuána kipróbálóinak aránya.
A jelentés sorra veszi a szabályozási opciókat és rámutat arra, hogy a prohibíciónak nem kizárólag a szabadpiaci jellegű legalizáció az egyetlen alternatívája. Az államnak számos olyan legális kontroll-eszköz állna a rendelkezésére a legálisan szabályozott piac visszaszorítására, amelyek például Hollandiában hatékonynak bizonyultak a fogyasztás jelentős növekedésének megakadályozására.
Az ICSDP olyan kutatók és szakemberek globális hálózata, amelynek célja, hogy a drogpolitikák eredményeivel, hatásaival kapcsolatos tudományos kutatásokat közvetítse a társadalom és a döntéshozók felé.
Sárosi Péter
