Miért nem működik a „mondj nemet”?

Gyakran hallhatjuk az olvasóinktól, hogy a függőség csak az akaratról szól – a tudomány ugyanakkor már régen meghaladta ezt a nézetet

„A csak mondj nemet frázis valójában mágikus gondolkodás,” jelenti ki Nora Volkow, a Nemzeti Drogabúzus-kutató Intézet (NIDA) igazgatója. Dr. Volkow – aki egyébként Trockij dédunokája – a függőséggel kapcsolatos neurobiológiai kutatások egyik úttörője az Egyesült Államokban. A függők agyán végzett szkennelési vizsgálatok során alapvető változásokat figyelt meg: a függők agyában jóval kevesebb dopamin-receptor található, szerinte ezáltal a függők képessége csökken az öröm átélésére. A függők szabad akaratért – döntéshozásért – felelős agyterületén, a frontális kortexben is alapvető változások következnek be, ezáltal a függőséget nem lehet pusztán akaraterővel leküzdeni. „A drogfüggőség agybetegség, ami megváltoztatja fizikailag is agy szerkezetét,” hangsúlyozza Volkow.

Volkow nézetei jelenleg a függőséggel kapcsolatos mainstream megközelítést tükrözik Amerikában, ugyanakkor a függőség = agybetegség koncepciót számos pszichiáter megkérdőjelezi. Közéjük tartozik például Stanton Peele, aki számon kéri Volkowon a függőség szociális és kulturális kontextusának figyelmen kívül hagyását. Dr. Peele szerint a függőséget nem lehet pusztán neurobiológiai okokkal magyarázni, a problémás drogfogyasztás tanult viselkedésminta és nagyban függ attól, hogy milyen környezetben, milyen közösségi elvárások között fogyaszt valaki drogot. A betegség-modellel szemben ők az addikció élet-folyamat modelljét (life-process model) állították fel, az erre alapuló terápiás modellek pedig a szociális kapcsolatokat és tapasztalatokat állítják a felépülés középpontjába. Egyes szakemberek szerint a két elmélet nem zárja ki, inkább kiegészítheti egymást, a függőséget számos genetikai, neurobiológiai és szociális tényező együtthatása határozza meg – de semmiképpen sem egyenlő az akaratgyengeséggel. 

További olvasmány: Miért lettem drogfüggő?

Sárosi Péter