A Miskolci Rendőrséggel való közreműködésben elkészült az ország első drogprevenciós musicale. Az Index kritikája és videója mindent elmond, részünkről csak néhány hozzáfűzésre futotta
A rendőrségen végzett elemzések alapján a fiatalok többnyire füves cigivel kezdik, ami sokaknak nem elég és az újabb szerek kipróbálásával hamarosan a drogpokol kellős közepén találják magukat. A folyamat bemutatásával el lehet rettenteni a kamaszokat ettől az úttól, és ha ez csak két-három embert is megment, akkor már megérte – összegezte a Zsákutca 2012 drogprevenciós musical rendezője, az amúgy főnyomozóként dolgozó Albert Tamás saját darabja létrejöttének miértjét és célját. Az elrettentő musicalről készült videót látva már a vészharangokat akartuk kongatni, míg észre nem vettük, hogy az Index a videóhoz mellékelt cikkében ezt már megtette. Egyrészt mindig öröm, ha a Drogriporter által képviselt józan és kritikus szemlélet a médiában is megjelenik, másrészt mi magunk nem láttuk a darabot, így beszámolóként és kontextusba kerülésként érdemes az Index kritikájának elolvasásával indítani.
Ha ez megvolt, akkor jöhet az előadásról készült videó, melyben a rendező, a szereplők és a közönség is megosztja a véleményét a Zsákutca 2012-ről és a kábítószerekről.
Az Indextől megszokott kritikus hangnemű beszámoló jobbára azokon az elemeken akad fenn, amin a drogszakma felelős képviselői is szoktak, jelesül azon, hogy a dramatizálástól és az extrém negatív forgatókönyv sulykolásától nem várható el, hogy a kívánt irányba formálja a gondolkodást és immunissá tegye a fiatalokat a drogok kipróbálására. Ennek felismeréséhez pedig nem kell komoly szakértőnek lenni: miközben a kritika szerzője nem győzi dicsérni az előadás látványelemeit és a színészi teljesítményt, világosan látja, hogy minőségi köntösbe öltöztetett riogatás ide vagy oda, ez kevés ahhoz, hogy a közönség drogmentessé váljon.
A rendező Albert Tamás úgy fogalmazott, hogy ha a darab akár csak két-három embert is megment, akkor már megérte. E mögött az a pozitív előfeltételezés rejlik, hogy a musical csak kedvező hatást gyakorolhat a nézőre, vagy semmilyet. Erre azonban aligha lehet alapozni, hiszen a „ha megment valakit” elvárás nem mérhető, miközben tudjuk, hogy a kamaszok esetében az elrettentés gyakran pont az ellentétes hatást váltja ki. Azzal, hogy a darab az Index beszámolója szerint olyan erővel próbálja megutáltatni a drogos életmódot „minden másodpercben, hogy szinte önmaga paródiájával válik” nyilván sok fiatal nézőben is ellenérzést vált ki, akár azzal a tipikus gondolattal, hogy a „főhős nem tudta, hogy kell használni a cuccot, de én majd okosabb leszek”. Mindezt a főszereplőt megformáló srác még meg is erősíti a videóban tett megjegyzésével: amikor az Index stáb megkérdezi, hogy nem találja e túlságosan sztereotipnak a drogkarrier bemutatását, ő azt feleli, hogy ez volt a cél. Arra pedig nehéz mit mondani, amikor egy drogprevenciónak szánt előadásban a hiteles ábrázolás igénye beismerten fel sem merül. Bár a darabot nem láttuk, az Index kritikája meggyőzően világít rá a végletekig dramatizált forgatókönyv abszurditására:
„Amikor az ember fejben összerakja, hogy 80 perce még annyi volt a probléma, hogy az egyik huligán csak egy almát fizetett ki a kettőből, és azzal védekezett, hogy "Maradjál már, szívjál egyet!", itt pedig a sátánnal küzd egy élőhalott, akkor azért nem lehet túl komolyan venni az üzenetet”.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.05.21.
