Amikor az anyukák sanyarú megítélésre hívom fel a figyelmet egy írásomban, a kommentekben szinte rögtön megjelennek azok a férfitársak, akik elfogultságra panaszkodnak. Bezzeg az apukákat ért igazságtalanságokkal nem foglalkozik senki, panaszolják. Miért nem erről írok. Mondjuk miért nem írok az egyedülálló apukákról, miért csak az egyedülálló anyukákról?
Nos, én nem tagadom, hogy egy egyedülálló apukának is borzasztó nehéz dolga van, és ő is szolidaritást és támogatást érdemel. Ez nem kérdés. De ha a statisztikákat nézzük, akkor több egyedülálló nőnek nehezebb a dolga.
Egyrészt a nőnek nehezebb a helyzete a munkaerőpiacon: az elmúlt években Magyarországon nem csökkent, hanem nőtt a különbség férfiak és nők havi átlagkeresete között. A nők jellemzőbben végeznek rosszul fizetett és megbecsült munkákat. És a vezetői pozíciókban lévő nők és férfiak bére közötti különbség a legnagyobb. Így egy egyedülálló nő nagyobb eséllyel keres kevesebbet, amiből nem tudja eltartani a gyerekét.
Mi több, statisztikailag jóval több anyuka neveli egyedül a gyermekét, mint apuka.
Magyarországon közel 200 ezer egyedülálló szülő él. Tízből kilencen anyukák, tudhatjuk meg Herke Boglárka szociológus kutatásából (linket lásd a kommentben). És míg az egyedülálló apák jellemzően nagyobb, iskolás korú gyermeket nevelnek, addig az anyukák körében magasabb a kisgyermeket egyedül nevelők aránya.
Sokan persze erre azt mondják: a bíróságok igazságtalan gyakorlata miatt van így. Szinte mindig az anyának ítélik a kisgyermeket. De vajon miért ítélik mindig az anyának?
Egyrészt lehet, hogy benne van ebben egyfajta nemi sztereotípia: „a gyereknek az anyjával a helye” – pedig ez nem mindig van így. Nem tagadom, hogy történnek igazságtalanságok az apukákkal (is) ezen a téren.
Másrészről viszont a bíróságok azért döntenek az anya mellett, mert azt vizsgálják, hogy ki nevelte és gondozta a gyereket többet. Márpedig ez az esetek túlnyomó többségében az anya. Egyrészt azért, mert az apa dolgozott, amíg az anya otthon volt a gyerekkel. Másrészt azért, mert még ha mindketten is dolgoznak, akkor is jellemzően az anyára hárul a gyermeknevelés és a házi munka túlnyomó része (ami ismét csak a nők hátrányos helyzetét bizonyítja).
Egy házasság bonyolult dolog – többnyire két félen múlik, ha tönkremegy. A válás ritkán fekete-fehér.
Ha a válási statisztikákat nézzük, akkor a válások 70%-át a nő kezdeményezi, mégpedig a másik fél hűtlensége, elhidegülés és – figyelem – férj alkoholizmusa miatt. És az alkoholizmus szorosan összefügg a családon belüli erőszakkal. A párkapcsolati erőszak áldozatainak túlnyomó többsége nő. A gyilkosság áldozatául esett nők több, mint felét a házastársa, partnere ölte meg. Viszont amikor nő öli meg a partnerét, akkor az esetek túlnyomó többségében hosszan tartó bántalmazásának vet végét ezen a módon.
Ezek bizony kemény tények.
