A Monty Python Brian életében van egy felejthetetlen jelenet, amikor Jézus éppen a hegyi beszédét tartja. A szónoktól távol, hátul a tömegben az emberek már alig hallják, és kérdezgetik egymást, hogy mit mondott. „Azt hiszem, azt mondta, hogy boldogok a sajtkészítők,” fordul hátra az egyik ember.
Néha van egy olyan érzésem, hogy a közösségi médián közvetített gondolatok is úgy járnak, mint a hegyi beszéd gondolatai. Persze itt látszólag mindenki világosan olvassa, látja feketén-fehéren leírva a posztot. De közben amikor a kommenteket olvasom, akkor néha kényelmetlenül feszengek: vajon tényleg ugyanarról a posztról szól a komment, amit én írtam?
Nem akarom ezért a felelősséget elhárítani: bizonyára nekem is jobban kell fogalmaznom. És nem akarom az olvasókat hibáztatni – bár van olyan is, amikor az alapvető szövegértési készségek is hiányoznak, vagy az illető egyszerűen végig sem olvasta, amit írtam. Esetleg vágni lehet a rosszhiszeműséget. De van olyan is, amikor az olvasó teljesen jóhiszemű, és a szövegértésével sincs gond. Mi több, akár még az én fogalmazásommal sem volt baj.
És mégis: az üzenet elveszik valami köztes zavaró mezőben, amit a nyelvészek gyakran szemantikai zajnak neveznek. Egyrészt ahogy Nietzsche is megfogalmazta egyszer, csak azoknak a fogalmaknak van pontos meghatározása, amelyeknek nincs története. Nagyon sok fogalom olyan sokféle és változatos jelentéssel és érzelmi töltéssel bír különböző emberek számára, ami szinte borítékolja a bábeli nyelvzavart és az egymás mellett való elbeszélést.
Boldogság. Egyedüllét. Szeretet. Függőség. Trauma. Drog. Szabadság. Család. Isten. Hit. Nemiség.
És még folytathatnám a sort. Megannyi fogalom, amit annyiféle kontextusban, megközelítésben és jelentésben használunk, attól is függően, hogy milyen a neveltetésünk, az iskolázottságunk, a világnézetünk, a szakterületünk és az aktuális élet-tapasztalataink.
Azt hiszem, egy picit nyitottabbnak kell lennünk arra, hogy mindezeknek a fogalmaknak nem csak az általunk használt meghatározása lehet érvényes. És még ha nem is értünk egyet, a másik meghatározása nem feltétlenül műveletlenségből vagy gonoszságból fakad. Akár még az is előfordulhat, hogy a zajon túl, a felfogásunk, az értékeink nem is térnek el annyira egymástól: ugyanazt a jelenséget próbáljuk másként körüljárni.
