A Monty Python Brian életében van egy felejthetetlen jelenet, amikor Jézus éppen a hegyi beszédét tartja. A szónoktól távol, hátul a tömegben az emberek már alig hallják, és kérdezgetik egymást, hogy mit mondott. „Azt hiszem, azt mondta, hogy boldogok a sajtkészí­tők,” fordul hátra az egyik ember. Néha van egy olyan érzésem, hogy a közösségi médián közvetí­tett gondolatok is úgy járnak, mint a hegyi beszéd gondolatai. Persze itt látszólag mindenki világosan olvassa, látja feketén-fehéren leí­rva a posztot. De közben amikor a kommenteket olvasom, akkor néha kényelmetlenül feszengek: vajon tényleg ugyanarról a posztról szól a komment, amit én í­rtam? Nem akarom ezért a felelősséget elhárí­tani: bizonyára nekem is jobban kell fogalmaznom. És nem akarom az olvasókat hibáztatni – bár van olyan is, amikor az alapvető szövegértési készségek is hiányoznak, vagy az illető egyszerűen végig sem olvasta, amit í­rtam. Esetleg vágni lehet a rosszhiszeműséget. De van olyan is, amikor az olvasó teljesen jóhiszemű, és a szövegértésével sincs gond. Mi több, akár még az én fogalmazásommal sem volt baj. És mégis: az üzenet elveszik valami köztes zavaró mezőben, amit a nyelvészek gyakran szemantikai zajnak neveznek. Egyrészt ahogy Nietzsche is megfogalmazta egyszer, csak azoknak a fogalmaknak van pontos meghatározása, amelyeknek nincs története. Nagyon sok fogalom olyan sokféle és változatos jelentéssel és érzelmi töltéssel bí­r különböző emberek számára, ami szinte borí­tékolja a bábeli nyelvzavart és az egymás mellett való elbeszélést. Boldogság. Egyedüllét. Szeretet. Függőség. Trauma. Drog. Szabadság. Család. Isten. Hit. Nemiség. És még folytathatnám a sort. Megannyi fogalom, amit annyiféle kontextusban, megközelí­tésben és jelentésben használunk, attól is függően, hogy milyen a neveltetésünk, az iskolázottságunk, a világnézetünk, a szakterületünk és az aktuális élet-tapasztalataink. Azt hiszem, egy picit nyitottabbnak kell lennünk arra, hogy mindezeknek a fogalmaknak nem csak az általunk használt meghatározása lehet érvényes. És még ha nem is értünk egyet, a másik meghatározása nem feltétlenül műveletlenségből vagy gonoszságból fakad. Akár még az is előfordulhat, hogy a zajon túl, a felfogásunk, az értékeink nem is térnek el annyira egymástól: ugyanazt a jelenséget próbáljuk másként körüljárni.