Gondolom megint egy olyan megosztó témához nyúlok, amit az angolok hot potato-nak, forró krumplinak is mondanak. Kapok majd hideget, meleget. Drogriporterné szerint megint megrázom a pofonfát. De én már csak ilyen vagyok, vágjunk a közepébe.
Szóval arról van szó, hogy engem mindig megdöbbent, milyen nagy indulatokat vált ki az, amikor egy fekete színész játszik el egy olyan szerepet, amit hagyományosan az európai és észak-amerikai mozikban fehérek szoktak játszani.
Ott van például A kis hableány legújabb feldolgozása. Én őszintén szólva nem láttam, gondolom nem árulok el titkot, hogy nem én vagyok a célközönség. Bár ha lányos apa leszek, akkor majd biztos hozzá kell szoknom ezekhez a habos mesékhez.
Ami viszont eljutott hozzám is, az a botrány. Hogy egy fekete színésznő, Halle Baily játssza a kis hableányt. Egy csomó ellenséges kommentet olvasok, és ismerősök gúnyolódó mémeket osztanak meg, a Hollywood-ot elárasztó „woke terrort” vizionálva.
Valahol persze megértem, hogy amikor az évszázadok óta megszokott fehér kulturális hegemóniát megtöri valami: az szokatlan, új, más, provokatív. Lehet mondani, hogy ami jelenleg van, az túlkompenzálás egy olyan kultúra részéről, ami évszázadokon keresztül kegyetlenül elnyomta és kizsákmányolta a más bőrszínűeket.
De amikor egyesek a „történelmi hűséget” emlegetik, meg hasonlókat, akkor csak a fejemhez tudok kapni. Facepalm.
Tényleg? Történelmi hűség Andersen meséjében? Ami egy meg nem nevezett helyen, „messze kint az óceánon” játszódik? Egy fiktív, soha nem létező fajt megtestesítve? Vajon ki határozta meg, hogy a kis hableányok és habfiúk csak hófehérek lehetnek?
Tudjátok ha Hófehérkét játszaná egy ébenfekete színésznő, akkor még megérteném a felzúdulást. Hiszen Hófehérkének mégiscsak védjegye a fehér bőr. Ami ugye, mint tudjuk, egy viszonylag kései génmódosulás eredménye, és csak mintegy 40 ezer évvel ezelőtt kezdett el fokozatosan kialakulni.
De hogy egy fiktív fantázialányt, egy meselényt fekete színésznő játsszon – abban én az ég világon semmi kivetnivalót nem látok, ha egyébként jól játssza el a szerepét. Ami szerintem a lényeg. És amire ugye ilyenkor éppen a bőrszín-botrány miatt kevesebb figyelem irányul.
Érdekes módon egyébként azon nem szoktak felháborodni az emberek, hogy Jézust gyakran hófehér bőrű, szőke hajú és kék szemű színész játssza. És hogy Jézust nálunk szinte minden templomban és utcasarkon így, történelmileg rendkívül hiteltelenül és hamisítva ábrázolják.
Sokan azon aggódnak, hogy itt már minden mesébe beleraknak színesbőrű és LMBTQ karaktereket, „meghamisítva” az eredeti meseírók műveit. Nos, az ő figyelmüket felhívnám arra, hogy a kis hableány történetét Andersennek egy férfi iránti reménytelen szerelme inspirálta. A kis hableányba alakjába a saját társadalmi elutasítottságát, a kirekesztett freak viszonzatlan szerelmének élményét sűrítette bele.
Lehet aggódni a gyereknapon azon, hogy tegnap meghalt egy kislány Putyin terrorbombázásában a szomszédos ország fővárosában. Hogy egy új adat szerint 400 ezer gyermek él alkoholista szülők felügyelete alatt. Hogy a gyermekevédelmi rendszer romokban. De azon, hogy a világ tarkább, színesebb és változatosabb? Azon nem.
