Van egy tévképzet arról, hogy mit jelent a „liberális”. Miszerint a liberális az egy olyan vajszívű idióta, aki mindent tolerál. Mármint tolerálnia kellene, ha következetes lenne. De nem az, hanem valójában „liberálnáci”, aki egyetlen nézetet sem tud elfogadni, ami nem egyezik az övével – hirdetik a liberálisok ellenségei. Akik előszeretettel és kajánul mutatnak rá erre a „következetlenségre”.
Nos, én nem tagadom, hogy vannak olyan emberek, akik liberálisnak tartják magukat, ÉS közben borzasztó elfogultak és intoleránsak (ez világnézettől független). De az tévedés, hogy a liberalizmus azt jelenti, hogy minden ellenkező véleményt tolerálni kell, attól függetlenül, hogy mi a vélemény tartalma.
Időről időre felbukkan ez a tévképzet, legutóbb például egy Kroó Zita nevű nerfluencer hangoztatta. Akinek egészen idáig a létezéséről sem tudtam annak ellenére, hogy a mi adóforintjainkból fizeti a közösségi média hirdetéseit. Zita, miután jól helyre tette a már halott Karsai Dánielt, amiért nem várta elég türelmesen a halált (wtf??!!), az őt ért jogos és néhol bizony indulatos kritikákra reagálva azt írta, hogy „legyetek annyira liberálisok, hogy az én véleményemet is elfogadjátok”.
Kedves Zita, azt valóban a liberális demokráciának köszönheted, hogy önmagában a véleményed miatt, legyen az bármilyen bunkóság, nem üldözhetnek – egészen addig, amíg mások üldözésére, kipusztítására stb. nem uszítasz. De ez nem jelenti azt, hogy egyben védelmet élvezel a kritika alól, és igényt tarthatsz arra, hogy a véleményedet bárki elfogadja és tolerálja. Ha közszereplőként türelmetlenül és bunkón kiosztasz valakit, különösen, ha ezzel még kegyeletet is sértesz, akkor ne csodálkozz, ha megkapod a magadét a nyilvánosságban.
Valaki lehet liberális ÉS emelett szenvedélyesen érvelhet az igaza mellett és a másik véleménye ellen. És attól, hogy valaki liberális, nem kell tolerálnia az intoleranciát. Különösen, ha más emberek, csoportok származás, szexuális orientáció, nem vagy hasonló tulajdonságok miatti üldözését hirdetik. Karl Popper filozófusnak van egyébként egy híres elmélete a tolerancia paradoxonáról, amit a képen is láthattok.
Én egyébként személy szerint bizonyos kérdésekben liberálisnak tartom magam, míg más kérdésekben akár konzervatívnak. És azt gondolom, a legtöbb ember így van ezzel. Nem kell azért őrülten komolyan venni ezeket a skatulyákat. Azt gondolom, hogy még azokkal is fontos a nyitott és értelmes párbeszéd, akikkel nem mindenben értek egyet. De azért vannak kérdések, amiben nincs kompromisszum és van, amiért határozottan ki kell állni. Mint például az emberi méltóság védelme.
