Nehéz eleget kapni valamiből, ami majdnem működik – Vincent Felittinek ez a mondása járt a fejemben, miközben az 1,5 ezrelék című, alkohol-függőségről szóló közösségi színdarabot néztem az Örkényben.
Olyan szépen elképzeljük magunkat, miközben piálunk/betépünk. Olyannak, amilyennek lennünk kellene. Ha gátlásos vagy, akkor szociálisan simulékonynak. Ha népszerűtlen vagy, akkor népszerűnek. Ha enervált vagy, akkor energikusnak. Ha szorongós vagy, akkor nyugodtnak. A határ a csillagos ég – minden egyes betépés/lerészegedés Bábel tornya, aminek a csúcsa az ég felé tör.
És tényleg: majdnem működik. Majdnem olyan vagy, mint amilyennek megálmodtad magad. Majdnem eléred az eget – mintha már majdnem súrolnád is a felhőket a kezeddel. Majdnem. De a szociális vonzerő, a népszerűség, az energia, a nyugalom – ezek mindig legfeljebb tiszavirág életű pillanatokban nyilvánulnak meg benned. Utána pedig a karmikus örvény kérlelhetetlen szükségszerűséggel húz vissza a banális, a szürke, a szorongós önmagadba. A szexi dívából zavarodott kislányba. A menő showmanből a magányos kisfiúba.
Ezért aztán még többet tolsz belőle. Próbálod kinyújtani az élménynek azt a legintenzívebb részét, ami tünékeny káprázat csupán. Kimerevíteni, mint valami mozgókép kockáját. De minél többet tolsz, annál kevesebbet kapsz ebből az esszenciából. És annál többet a görcsösségből, az erőlködésből és kattogásból.
Sziszifuszként görgeted magad előtt a sziklát. Abban az illúzióban, amiről egyébként nagyon jól tudod, hogy illúzió: hogy most majd másként lesz. Hogy a szikla nem fog lezúgni veled együtt a gödörbe. Vagy, amivel áltatod magad: hogy még egyet, ez lesz az utolsó. Minden egyes visszazuhanásod kudarc és szégyen.
Ez a közösségi színdarab olyan emberekről szól, akik sokszor zuhantak így le. Mígnem aztán azt mondták, hogy elég volt. És nem csak mondták, hiszen mondani könnyű. De megtették a legfontosabb lépést: felvállalták a sérülékenységüket, a tökéletlenségüket. Közösséget hoztak létre, ahol őszintén lemezteleníthetik egymás előtt a legbelsőbb történeteiket. Valódi bátorság ez. Létbátorság.
Mert az igazság önmagunkról mások együttérző jelenlétében válik nyilvánvalóvá.
További előadások január 11-én és február 15-én.
fotó: Horváth Judit
