Carl Sagan csillagász neve bizonyára sokaknak ismerős – rengeteget tett a tudomány, és ezen belül is a csillagászat eredményeinek közérthető népszerűsítéséért. Nemrég ünnepelték születésének 90. évfordulóját az akadémiai világban. Érdekes egyvelegét találhatjuk meg benne a tudományos szkepszisnek és a természet csodáira gyermekien rácsodálkozó léleknek.
Azt talán kevesebben tudják, hogy ez utóbbi oldalának kibontakoztatásában jelentős szerepet játszott a kannabisz. Ezeket az élményeket ő maga is titkolta, hiszen a 20. század második felében az akadémiai karrierjével játszott az, aki nyíltan beszélt róluk. Valójában mind a mai napig azzal játszik: a közvélemény nem fogadja el, hogy a kémiai tudatmódosítás a valóság felfedezésének egyik eszköze lehet egy „komoly” tudós számára is. Ennél még azt is inkább hajlamos megbocsátani neki a nép, ha történetesen alkoholista. De hogy tudatosan, kísérletezésből használjon valamilyen szert: ez megbocsáthatatlan bűnnek számít.
Sagan a kannabisszal kapcsolatos saját élményeit Mr. X álnéven vetette papírra 1969-ben. Beszámol róla, hogy eleinte rendkívül kételkedő álláspontot foglalt el a fűvel szemben: 5-6 kísérletet is tett a betépéssel. Ezek csalódással végződtek. Ahogy arra már Howard Beckert is rámutatott a korszakalkotó könyvében, a betépés is tanult viselkedés. Végül egy barátja lakásán történt meg az áttörés.
„Hanyatt feküdtem egy barátom nappalijában, és egy szobanövény (nem kannabisz!) által vetett árnyékot vizsgáltam a mennyezeten. Hirtelen rádöbbentem, hogy egy miniatűr Volkswagen alakját vélem felfedezni az árnyalakban, mégpedig nagy részletességgel kirajzolva. Nagyon szkeptikus voltam ezzel az észleléssel szemben, és megpróbáltam következetlenségeket felfedezni a Volkswagenek és az általam látott kép között. De mégis, ott volt, a kerékágysapkától a rendszámtáblán át egészen a csomagtartót nyitó kis kilincsig. És amikor behunytam a szemem, döbbenten vettem észre, hogy egy film elevenedik meg a szemhéjam vetítővásznán.”
Sagan úgy érezte, hogy egyszerre két részből áll: az egyik teremtő része különös észleléseket, látomásokat hoz létre, a másik pedig megfigyeli és élvezetét leli benne. Korábban soha nem értékelte igazán a művészeteket – a kannabisz-élmények azonban lelkes művészet-rajongóvá tették. Mintha betekintést nyert volna a művész szándékaiba és intuícióiba – és ezek a belátások néha a betépés elmúlása után is vele maradtak. Így például egy alkalommal a Karib-tenger koralzátonyainál fürdőzött, amikben Yves Tanguy szürrealista festőművész festményeit vélte felismerni. Zenei ízlése is szélesedett: eddig nem tapasztalt gazdagságot és sokféleséget volt képes felfogni a zenében.
Bár Sagan alapvetően szkeptikus ateista tudós volt, ezen tapasztalások hatására elkezdte értékelni azokat az élményeket, amelyeket spirituálisnak nevezünk. Egyfajta egységet tapasztalt meg az őt körülvevő élő és élettelen világgal. Úgy érezte, könnyebben rálátott az emberek és saját maga által játszott játszmákra, amelyek abszurdnak tűntek. Mintha az egész életünket azzal töltenénk, hogy elfelejtsük, milyen is a világ valójában.
Cáfolta azokat a hiedelmeket, hogy a kémiai tudatmódosítás hatására átélt élmények puszta „tévképzetek” és „illúziók” lennének: „Meg vagyok győződve arról, hogy ez tévedés, és a mélyreható belátások, amiket tudatmódosulás közben szerzünk, valóságos tapasztalások,” írta. Így például egy ízben kannabisz hatása alatt zuhanyozva ugrott be az egyik olyan ötlete, amiből később tudományos cikket írt. „A kannabisz illegalitása felháborító,” írta Sagan, mint Mr. X. „Akadályozza egy olyan szer teljes kihasználását, ami segít nyugalmat és belátást, érzékenységet és az összetartozás érzését találni egy egyre őrültebb és veszélyesebb világban.”
Hogy miért számolok be erről? Nem azért, hogy reklámozzam a füvet. A kannabisz fogyasztása, bár közegészségügyi ártalmai meg sem közelítik az alkoholét, nem veszélytelen szer. Vannak emberek, akik függőkké válnak tőle, és akik arra használják, hogy elmeneküljenek a segítségével a valóság nyomasztó gondjai elől. De ez a kép nem fekete-fehér. Míg a médiában főleg csak a bután vigyorgó, kanapén lustán nassoló füves sztereotípiájával találkozunk, a valóságban nagyon kreatív és tevékeny elmék is fogyasztottak és fogyasztanak füvet. Anélkül, hogy függővé váltak volna tőle. Nem a fű teszi őket kreatívvá: senki sem lesz a fűtől okosabb vagy kreatívabb. De a kannabisz, megfelelő kezekben, nem csak pusztító, hanem építő élményeket is adhat.
