„Az élet az, ami történik veled, miközben más tervek szövésével vagy elfoglalva” (Life is what happens to you/While you’re busy making other plans) – énekli John Lennon a kisfiához, Sean Lennonhoz írott Beautiful Boy című számában.
Az élet tervezgetés. Mintha mindig csak várakoznánk valamire. Hogy befejezd a sulit, meglegyen a diplomád, jó állást kapj, legyen kocsid, lakásod, fokozatod, pozíciód, karriered, sikered, pénzed, csajod/pasid, élményed, gyereked, vonzerőd, képességed, tudásod. Valami, ami kell ahhoz, hogy elkezdődjön az élet – az igazi élet.
Az életre mindig úgy tekintettünk, mint valamire, ami még csak készülőben van. Aminek éppen most ágyazunk meg. Mindig kell még valami hozzá.
Aztán egy nap rájössz, hogy nem jön el soha az a pillanat, amikor azt mondod: na, most ezzel a dologgal tényleg elkezdhetem az igazi életet. Beérkeztem. Itt vagyok. Megvan mindenem. Hanem az van, hogy a terveid szövögetése közben egyszer csak rájössz, hogy eljárt feletted az élet. Befejezetlenül és tökéletlenül.
Visszanézel, és rájössz, hogy azokban a pillanatokban volt ott az élet, amelyekre az adott pillanatban csak úgy tekintettél, mint valami töltelék-időre – mint tranzitállomásra. És miközben csak a cél lebegett a szemed előtt, észre sem vetted, hogy ez az. Hogy itt vagy, most. Hogy élsz. A magad befejezetlenségében és tökéletlenségében is befejezetten és tökéletesen.
Bizony mondom néktek, boldogok azok, akik képesek tudatosan is megélni ezeket a pillanatokat – és megtalálni az elégedettséget bennük ahelyett, hogy a múlt vagy a jövő után sóvárognának.
(note to myself)
