Olvasónkat még a választások éjszakája előtt pár nappal érte retorzió egy ismert belvárosi szórakozóhely miatt, amiért füvet szív, de még mindig nem érzi biztonságban magát az éjszakában – olvassátok Dávid beszámolóját!

Dávid vagyok. Budapesten élek, rendszeresen járok bulizni. A budapesti éjszaka az otthonom. Követem a munkásságodat, ott voltam mindkét „Tánc a szabadságért” rendezvényen (nagyon jók voltak, köszönöm a szervezést). Én is megírom a történetemet, mert sajnos 2 nappal a rendszerváltás előtt nekem is lett egy. Én is követtem el hibát múlt pénteken, ezt nem is tagadom. A következmény viszont szerintem túlzó, értelmetlen, és politikai jellegű volt.

Bár bulizni sokat járok, alkoholt soha nem iszom. Édesapám az alkoholba halt bele, velem ez nem történhet meg. Köszönhetem ezt annak is, hogy a bulis esték nagy részén kizárólag az alkoholnál enyhébb, kevésbé veszélyes, de a politika által üldözött füvet használom szórakozáshoz. Az évek során nem nagyon volt problémám ezzel. Talán 2-3 kisebb incidensem volt a COVID után. Legrosszabb esetben ezek kizárással végződtek. Múlt hétig idén is szerencsém volt, még az egyre szigorodó „kábítószer-ellenes” törvények, razziák, bezáratások mellett is. A legtöbb hely, bár jobban odafigyelt ezekre, továbbra sem vegzálták, monitorozták a vendégeiket.

Múlt pénteken, a Puzsér-féle rendszerbontó nagykoncert után rock/metal buliba volt jegyem a belváros egyik legismertebb, egyik legnépszerűbb és legnagyobb szórakozóhelyére. Nem a kedvenc helyem ez, egy éve nem voltam már itt. Sajnos a politikai viszonyokkal nem voltam tisztában. Feltételeztem, hogy itt sem kell túlságosan aggódnom. Tévedtem, hibát követtem el. Ez a hely szigorúan próbál megfelelni a szabályoknak. Ha ezt tudom, felmentem volna a lépcsőkön, messzebb bejárattól, hogy megússzam, ami várt rám. Arra számítottam, hogy a többi helyhez hasonlóan ők is a vendégeiket is védik, nem csak saját magukat, így a ruhatár után a korábbi években megszokott rutint követtem: a bejáratnál, az egyik kinti pult mellett, a sarokban állva begyújtottam egy cigit. Sajnos itt véget is ért a buli számomra.

1-2 perc után odajött hozzám egy ott dolgozó nő. Egyértelművé tette, hogy a szigorítások előtti, leszarósabb hozzáállás itt teljesen megszűnt, a hely adaptálódott a „zéró tolerancia” politikájához. Kérdezte, hogy gondoltam, hogy szívok itt, nem hallottam-e róla, hogy zéró tolerancia van. Megkért, hogy dobjam ki. Itt még jogosnak tartottam a reakcióját, ki is dobtam a cigit, bocsánatot kértem, majd bementem az épületbe. Úgy tűnt, elég lett volna neki, ha elhagyom a helyszínt. Az első percekben nem is fenyegetett komolyabb következményekkel.

Le voltam sokkolva, és kissé le voltam bénulva a váratlan reakció miatt. Mióta bulizni járok, talán másodszor történt velem ilyen. Hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek. Valószínűleg gyorsan meg kellett volna szabadulnom a többi cigimtől, valahol beljebb várni egy kicsit, utána lelépni, vagy azonnal eltűnni a helyről és később menni vissza a ruhatárban lévő dolgaimért. Ehelyett, magam sem tudom, miért, ismét kimentem a mozgóajtón a hely elé, hogy lássam a fejleményeket, hogy miket beszélnek velem kapcsolatban, (és hogy jön-e közben ismerősöm).

Az ott dolgozó nő tovább beszélt nekem a zéró toleranciáról. Mondta, hogy mindenhol nyomozók vannak. Kérdezte, hogy tudom-e, hogy bezárathatják a helyet emiatt. Mondtam, hogy igaza van, sajnálom. Mondtam, hogy a rendszerbontó nagykoncertről jöttem, és hogy nyilvánvalóan 2 napja van hátra a kormánynak. Nem gondoltam, hogy most, a választás hétvégéjén még foglalkoznának ezzel, hogy, hogy ez még számít bárkinek is, szóval, nem gondoltam bele, úgy álltam a dologhoz, hogy a Fidesznek már vége és már nem történhet ilyesmi ebben a 2 napban.

Itt derült ki, hogy, bár progresszívnek tűnik a hely (sok, valóban progresszív, kormány-kritikus előadó koncertjét fogadja be, a bulik mellett), valójában a NER-rel együttműködőek (sokak számára ez nem újdonság) és a Fidesz-közeli Valton Security-t alkalmazzák. Körénk gyűlt 4-5 valtonos, köztük egy idősebb, aki valamilyen biztonsági vezető lehetett.
Ő beszélt hozzám végig, ő vezette az intézkedést. Nem tetszett nekik, hogy próbáltam magyarázkodni/kiállni magamért. Addigra eldöntötték, hogy hazaengedni sem fognak. Átvették az irányítást az ott dolgozó nőtől, ott tartottak, és közölték, hogy rendőrt hívnak. Itt kezdődött a szerintem túlzó, politikai jellegű reakció.

Kb. bármelyik másik hely simán csak hazaküldött volna. A valtonosok viszont körülálltak és elvezettek. Itt még mondogattam, hogy engedjenek már haza, persze, gondoltam, hogy hiába. Pánikomban még megpróbáltam kidobni a többi cigimet. Ezt észrevették, mert itt már fogva voltam, vezettek az iroda felé, eközben akartam kidobni őket, ami persze értelmetlen ötlet volt, de be voltam pánikolva. Bevezettek az irodába és rendőrt hívtak. Itt még mondogattam, hogy engedjenek már haza, persze, gondoltam, hogy hiába.

Az irodában teljesen kipakoltattak, utánunk hozták a cigijeimet is, és rendőrt hívtak. Mondott valami olyat a főnök, hogy „nem kormányközeli hely lehet máshogy reagált volna”, de nem emlékszem pontosan, hogy mit. Itt jött elő a „fidesz-közeliként helyretesszük az ellenzéki arcot, aki szeretne szavazni vasárnap”-téma, mivel mondtam, hogy vasárnap úgyis leszavazzuk azokat, akik ezért felelősek.

A várakozás alatt eltúlzott, valótlan dolgokat állítottak, hogy sokkos állapotban rám ijesszenek. Itt került elő ismét a vasárnapi választás. Olyanokkal nyomasztottak a valtonosok, hogy, mivel hétvége van, 72 óráig bent fognak tartani a rendőrségen, így nem tudok majd szavazni. A másik szöveg az volt, hogy büntetőeljárás indul, így automatikusan elvesztem a szavazati jogomat. Ezeket csak pár percig vettem komolyan. Ők is tudták, hogy ezek hülyeségek, tehát egyértelműen azt akarták, hogy még szarabbul érezzem magamat. Volt olyan őr, aki gúnyosan, félig ironikusan egyetértve mondta, hogy „ja, szar a rendszer.” Tagadtak, amikor mondtam, hogy nem értem, miért eszkalálódott ennyire az ügy, amikor az első percekben az ott dolgozó hölgy még csak hazaküldeni akart. Letagadták, hogy ő legelőször még nem akarta ezt, (ameddig nem folytatódott és lett politikai jellegű a beszélgetés), úgy reagáltak, hogy „ilyen hazugságot ne is próbáljak állítani”. Olyan érzésem volt, hogy a felém érzett antipátia, a magyarázkodás, és a politikai felhang miatt indították el ezt az ügyet, amivel most utánam nyúl az Orbán-rendszer elmaradott drogpolitikája a következő rendszerbe.

Kijöttek a rendőrök, átnézték mindenemet. A valtonosok elhozták a ruhatárból a kabátomat és a táskámat, amiben a rendőrök megtalálták a maradék tartalék cigiket is. Nem bilincseltek meg, mert nem tanúsítottam ellenállást. Elindultunk az 5. kerületi rendőrségre. Amikor kimentünk az irodából, az a nő is ott állt, aki először rám szólt. Sajnos nem mondtam neki semmit búcsúzóul, ezt azóta már megbántam.

Egyértelműen a valtonosok voltak a történet legszemetebb szereplői.
A rendőrők normálisak voltak. Fiatalabbak lehettek nálam, nem szemétkedtek, nem voltak ellenségesek. Csak a kissé gúnyolódó-viccelődő hangnem volt meg, de normálisan beszéltek velem, válaszoltak a kérdéseimre, nem nyomasztottak. Vicces volt, hogy az autóban hallgattak olyan előadókat, akik aznap felléptek a rendszerbontó nagykoncerten. Pl. Dzsúdló vagy Beton.Hofi. Több számban is voltak „drogozós” szövegek, volt ennek egy kis szürrealitása.

Megtörtént a vizelet-tesztelés. Más nem volt nálam, és a tesztem is negatív lett minden másra a marihuánán kívül. Ezután a Gyorskocsi utcában megtörtént az orvosi vizsgálat, majd vissza az 5.kerbe. Pár órát tartott a fogdán a várakozás. Próbáltam aludni kicsit, de nem jött össze. Volt egy, szintén békés fogda-társam, akit más jellegű ügy miatt hoztak be. Irigyeltem, hogy neki sikerült a szundikálás, miközben vártunk. Hajnal 5 körül mehettem a kihallgatásra. A nyomozónő kifejezetten rendes, kedves volt. Elmondta a tényállást, a jogaimat, a szokásos dolgokat. A pozitív teszt miatt kábítószer fogyasztással vádoltak meg, ehhez később jön majd a birtoklás. Kitöltöttük a papírokat, majd volt még egy ujjlenyomat-vétel. A lebukásomtól kezdve nagyjából 5-6 órát tartott a folyamat, hajnalban el is engedtek. Jó eséllyel elterelés, esetleg pénzbüntetés vár majd rám.

Így ért utol az üldöztetés, 2 nappal a rendszerváltás előtt. Egy olyan helyen, amiről sajnos jóhiszeműen azt feltételeztem, hogy úgy kezeli ezt, mint más szórakozóhelyek. Tisztában vagyok vele, hogy hibát követtem el, amiért közvetlenül a bejárat előtt gyújtottam meg a cigit. Régen megszoktam, hogy nem volt ebből semmi gond. Mivel nem jártam ott már egy éve, nem feltételeztem, hogy ráhívnák a rendőröket egy (békés) vendégükre. 

Azért írtam meg a történetemet, mert a fidesz-kormány drogtörvény-szigorításai nélkül nem jártam volna így. Bánt, hogy majdnem végigcsináltam probléma nélkül ezt az időszakot, és végül az utolsó hétvége ballépéséből lesz ügyem.

2 nap múlva tényleg leváltottuk a Fideszt. Aznap, Budapest utcáin ünnepelve, senkit nem érdekelt, ki, mit szív. Felszabadult az egész város. A Parlament előtti, kora esti techno bulitól egészen a hajnali órákig aznap sehol, senki nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal. Az eredmények érkezésekor egyből olyan lett, mintha egy nyugati országban élnénk.

De sajnos még most sem érzem magam biztonságban az éjszakában.

A minap a Lánchíd közelében megérkeztem egy jó kis népzenei koncertre (cigánykeddv, egyik legjobb nap ott) hogy „indítsuk be a nyári kinti hétköznapi szezont”. Utána italo disco; egyik kedvencem. Pár perc után a zenészek mögött, a tánctérnél ismerős arcot veszek észre: ugyanazt a 40-es/50-es vezető pozíciójú valtonost, aki az akvában vezette a csapatot, amikor elkaptak. Ő volt, aki rendőrt hívott (és még hazugságokkal is nyomasztott, mint hogy elveszítem a szavazási jogom, vagy bent tartanak egész választásokig, stb). Szerencsére most én szúrtam ki előbb őt, és azonnal el is jöttem a közeléből. Megnéztem a koncertet, utána megpróbáltam bulizni a DJ-re, de nem nagyon sikerült, mert pár perc után láttam, hogy emberünk elkezd  nézegetni, külön odafigyelni rám.

Persze most már eszembe nem jutott volna a tánctérnél füvezni, tavaly óta sajnos ez is megszűnt (eleve kontrolláltabb az egész miliő ott is, egy másik valnotos, mint egy katona, járkál a tánctér mellett fel-alá), itt is elvonulni terveztem, min. 50 méterre.

De még így sem érzem magam biztonságban, közben kiszúr és folyamatosan figyel a valtonos arc, még távolabbról is rendszeresen az én irányomba nézeget. Kezd rám jönni a paranoia, (nem a cigi, hanem az akvás trauma miatt), a gondolat, hogy hiába messzebb szívok, és csak utána állok vissza táncolni, akkor is rájöhet, hogy most is ugyanúgy vannak nálam cigik, és ismét bajt csinálhat nekem. Hátrálok, hátrálok, mintha még mindig  követne néha a tekintetével és nézné, merre vagyok (??). Ezek után odamentem még egy percre, de nem volt maradásom, nem tudtam felszabadultan táncolni. Szomorú veszteségként leírtam magamban a pontoon-t is, és egy újra megerősített (összeesküvés)elmélettel a fejemben elsétáltam onnan. 

Az is érdekes, hogy soha senki nem áll ki rendesen, normálisan, hangosan a hozzám hasonló emberek mellett… Krúbi, Sisi, Pogány Induló… sehol semmi nagy országos kiállás. Mindenki be lenne fenyítve? Ennyire elhitetik mindenkivel, hogy ha kiállnak az alkohol-monopólium vagy a neres securityk ellen, akkor tönkremegy a karrierjük? Vagy ez is a fortélyos félelem/öncenzúra? Őszintén nem tudom megmondani. Kedvem lenne egyébként interjút készíteni ezzel a valtonossal, kérdőre vonni, miért csinálta ezt velem, és miért nyomasztott hazugságokkal az akvában, meg úgy eleve a létezésükkel és az alkohol-monopóliummal kapcsolatban… De ha indulatból, taktika nélkül, egyedül vagy haverral próbálkoznék ilyennel, azzal csak még rosszabb helyzetbe sorodnám magam (ráadásul nekem csak civil youtube-m van, amit kevés ember néz, nagyon ritkán rakok fel videót, akkor is max. valami zenét) és csak hazugságokat mondana, vagy semmit.

Nagyon speciális, és nagyon szerencsétlen helyzetben vagyok. Alkohol miatt elhunyt, ismert zeneszerző-zenész apa fia, anyám által sokáig bántalmazott. Az alkoholt lassan 15 éve teljesen elhagyó, csak fűre átálló stonerként (sok nap csinálom, de nem egész nap, és hagyok is ki napokat minden héten, pl. ma is. a nikotint meg 3 éve teljesen elhagytam, más dohánypótló növénnyel keverem) heti szinten bulizni járó budapesti vagyok. covid után kezdtem nyomni ezt, ebben találtam meg önmagam, a zeneiségem kiteljesedését, a szocilális kapcsolódásokat, stb. emiatt itthon elég ritka, és kockázatos a helyzetem.

Az is biztos, hogy így nem fogom kibírni ezt az életet, ha maradok üldözött füves a pesti éjszakában. Nem akarok alkoholt inni, bulizás nélkül üres az életem,ebbe így egy ponton (pontoon, haha) bele fogok pusztulni lelkileg. Egyre kevésbé bírom elviselni, hogy ilyen elnyomás van, hogy alkohol-monopólium van, hogy nincs semmi komoly kiállás, hogy a felszabadultság országos érzése alatt számomra megmaradt a szorongás és az üldözöttség. Nyomom még, mert nincs másom, a bulizás a „családom”, de ha egész nyáron és egész évben így marad, és nem lesz kedvező változás, és újabb veszteség-élményeim lesznek, az biztos, hogy egyszer össze fogok omlani lelkileg. Nem csinálok semmi rosszat, nem vagyok bűnöző, csak bulizni szeretnék.

Dávid

Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk!