Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Ha Juhász Péter drogbűnöző, akkor drogbűnöző Obama is, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, aki szintén bevallotta, hogy füvet szívott – csak éppen szerencsésebb volt, mert nem kapták el érte, és gyávább, mert még nem állt ki a fiatalok értelmetlen kriminalizálása ellen.
A Fidelitas nevű ifjúsági szervezet ma tüntetést és sajtótájékoztatót szervezett az 5. kerület ellenzéki polgármester jelöltje, Juhász Péter ellen. Transzparenseiken olyan feliratok éktelenkedtek, mint például “Stop drogbűnöző Juhász”, “Stop drogos Juhász”, illetve “Stop drog”. Az ifjú kormánypártiak kreatív stábja valószínűleg éjt nappalá téve bréjnsztormingolt, hogy ilyen változatos és elmés üzeneteket állítson elő. Szintén rendkívüli innovációról tett tanúbizonyságot a Fidelitas szónoka, akinek mondanivalóját nagyjából egy mondatban lehet összefoglalni: a zemberek nem kérnek Juhászból, mert Juhászt drogbűnözés miatt elítélte a bíróság. Sőt, mi több, ki is mondta róla, hogy a társadalomra veszélyes.
Ez az olcsó vásári demagógia bizonyára sok ember lelkében pozitív visszhangra talál egy olyan országban, amely a világranglista élén jár az alkohollal összefüggő halálozás és betegségek terén, de ezzel együtt előszeretettel közösíti ki és bünteti meg azokat, akik a pálinkánál jóval kevesebb ártalmat okozó kenderrel akarják jól érezni magukat. Erről az abszurd tömegpszichológiai paradoxonról, tudathasadásos kettős mércéről már sokat írtunk a Drogriporteren. Nem meglepő, hogy a Fidesz megpróbálja kijátszani a drogkártyát a választási kampányban, és nem fél megpendíteni a legalantasabb előítéletek és indulatok húrjait.
A történelmi hűség és a tisztánlátás kedvéért mégis érdemes foglalkozni a vádakkal.
Juhász Péternek négy büntetőügye volt kábítószerrel kapcsolatban, ebből az elsőn kívül mindegyik a politikai aktivizmusával függött össze. Az első ügye 1996-ban keletkezett, amikor ő és társai csekély mennyiségű kábítószert behoztak az országba. Juhász abban az időben még nem volt sem civil aktivista, sem politikus, sikeres banki alkalmazottként dolgozott, aki Amszterdamban töltötte a szabadidejét a barátaival, és a kockázattal nem számolva megpróbált hazahozni pár gramm hasist otthoni fogyasztásra. Elkapták a határon, büntetőeljárást indítottak vele szemben. Ez az ügy indította el a politikai aktivizmus útján, hiszen a hosszú évekig elhúzódó büntetőügy során megismerkedhetett a hazai igazságszolgáltatás abszurditásaival. Felmerült benne a kérdés: vajon miért költ az állam milliárdokat arra, hogy a hozzá hasonló, túlnyomórészt szilárd egzisztenciával rendelkező, amúgy törvénytisztelő fiatalokat kriminalizálja egy olyan tevékenység miatt, ami a nemzetközi szakirodalom szerint is kevesebb ártalommal jár az egészségre, mint az alkohol vagy a dohány? És vajon miért hagyja az állam ennek a piacnak az irányítását bűnözők kezében ahelyett, hogy megadóztatná és szabályozná? Hasonlóan gondolkodó fiatalokkal együtt azért indítottuk el a Kendermag Egyesületet, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk, és megszüntessük a kenderfogyasztók büntetését.
Ami fontos: a Kendermag soha nem a kenderszívás propagálásáról, népszerűsítéséről szólt, kínosan ügyeltünk arra, hogy még a látszatát is elkerüljük a buzdításnak. A cél az értelmetlen és igazságtalan törvények megváltoztatása, a fiatalok ezreinek kriminalizálása elleni küzdelem volt.
A Kendermag hamarosan Magyarország egyik legaktívabb és legismertebb szervezetévé nőtte ki magát, különösen miután a 2003-as Vörösmarty téren tartott Million Marijuana March tüntetést szélsőségesek kövek és üvegek dobálásával zavarták meg. A Kendermag (a Fidelitasszal ellentétben) évről évre valóban innovatív kommunikációs ötletekkel, grassroot akciókkal állt elő, ezek egyike volt a Polgári Engedelmességi Mozgalom 2006-ban. Ennek során számos aktivistával együtt feljelentettük magunkat a rendőrségen, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét az évente több ezer fiatal kriminalizálásával járó drogjogi szabályozás abszurditására.
Itt keletkezett Juhász Péter második ügye. Mivel nem vállalta az elterelést, ezért bíróság elé kellett állnia azért a rémes bűncselekményért, hogy elszívott egy spanglit. A bíróság előtt egy kifejlett kannabisznövénnyel jelent meg, állítván, hogy a füvet maga termesztette, ezzel is arra törekedve, hogy ne hajtson profitot bűnszervezeteknek. Ügyvédje arra kérte a bíróságot, hogy mentsék fel, ugyanis tette nem jelent veszélyt a társadalomra. Az akció rendkívüli médiavisszhangot váltott ki. A bíróság azonban nem mert elrugaszkodni a magyar rögvalóságtól, és lényegében az Alkotmánybíróság 2004-es, a szakma által sokat bírált drogdöntésének előítéletes sorait másolta be határozatának indoklásába. Eszerint a társadalom már megtanult együtt élni az alkohollal, de a kenderrel még nem, ezért indokolt a füvesek büntetése. Juhászt pénzbüntetésre ítélték, ő fellebbezett.
A fellebezést elbíráló másodfokú tanács végzésében szerepelt a Fidelitas által előhozott kitétel: “személyében lévő fokozottabb társadalomra veszélyesség” abban is megnyilvánult, hogy a “büntetőeljárást, a jog eszközét és a bíróságot kívánta felhasználni arra, hogy a kábítószer-fogyasztás legalizálását hirdesse”. Magyarul a bíróság szerint nem azért volt társadalomra veszélyes, mert az általa elkövetett tett valami nagyon komoly drogbűncselekmény lett volna, hanem azért, mert a nyilvánosság előtt bírálta a drogjogi szabályokat. Juhászt tehát a politikai aktivizmusa miatt minősítették társadalomra veszélyesnek, ami természetesen egy jogállamban, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága alapjog, megdöbbentő. Egy törvény megszegéséért meg lehet büntetni valakit, de azért nem, hogy egy törvény ellen kampányt folytat. Nem csoda, hogy Magyarországon oda jutott a jogállam, ahová, hiszen még az igazságszolgáltatás csúcsán állók sem igazán értették meg a lényegét.
A harmadik ügy gyakorlatilag a második ügy folyománya volt: azért indították, mert Juhász bevitte a bíróságra a kender növényt, ezzel ismét megszegte a büntetőjogi szabályokat. Ez az ügy eltereléssel zárult. A negyedik ügy során azért jelentették fel, mert (bódító hatásokkal nem rendelkező) ipari kendert vásárolt, amit dekorációként használt volna az egyik tüntetésen. Ez az ügy sem jutott el a bíróságig.
Vajon drogbűnöző Juhász Péter? Ez a fogalom éppen olyan értelmetlen, mint a “cigánybűnöző”. Létezik persze a drogfüggők körében beszerzési bűnözés, amikor valaki a napi adagjára valót kisebb bűncselekményekből szerzi be, de Juhász nem tartozott ebbe a kategóriába. Drogbűnöző lehet az is, aki drogkereskedelemből tartja fent magát. Juhász azonban soha nem kereskedett droggal, a fogyasztáson és a saját használatra történő termesztésen kívül nem követett el más bűncselekményt. Ha Juhász Péter drogbűnöző, akkor drogbűnöző Obama is, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, aki szintén bevallotta, hogy füvet szívott – csak éppen szerencsésebb volt és nem kapták el érte, és gyávább, mert nem állt ki a fiatalok értelmetlen kriminalizálása ellen.
Ami pedig igazán veszélyes a társadalomra, az a Fidelitas által is képviselt demagógia, hiszen az csinál bűnözőt több ezer fiatalból minden évben! Ez a demagógia teszi lehetetlenné, hogy értelmes módon lehessen beszélni arról, hogy milyen megoldások azok, amelyek valóban csökkentik a drogfogyasztás társadalmi kárait. Lehet, hogy ezt a „drogbűnözős” maszlagot még sok nyugdíjas szavazónak be lehet adni, de a fiatalok körében egyre kevésbé arathatnak vele babért.
Sárosi Péter
