Vajon valóban megmenti a fű a bolygót a ráktól, az éhínségektől és az energiaválságtól?
Azt mondják, a szélsőségek egymást gerjesztik. A kannabisz ellen indított démonizáló politikai kampánynak tényleg volt egy nem kívánt következménye: egy olyan ellen-mitológiát gerjesztett, amely éppen olyan megalapozatlanul ruházza fel mindenféle pozitív tulajdonsággal a növényt, mint amilyen hamis vádakkal illeti az előbbi. A Drogriporter korábban már foglalkozott Jack Herrer “A császár meztelen” c. könyvében bemutatott konspirációs elmélettel, amely szerint a kender betiltásához valójában rejtett ipari érdekek vezettek. Ha nekiesünk a google-nek, egészen sokféle marihuánával kapcsolatos világmegváltó teóriával és összeesküvés-elmélettel találkozunk: a kender majd megmenti a bolygót mint új, olcsó üzemanyag, ruha és papír, olcsó élelem az éhező afrikai gyerekeknek, sőt, még a gyógyszerek jelentős részét is szükségtelenné teszi – csak a gonosz techno-indusztrialisták állnak az útban. Megmondom őszintén, számomra mindig is éppolyan érthetetlen volt, ahogy egyes emberek világmagyarázó elméleteket építenek a fű köré, mint amennyire felfoghatatlan az, hogy más emberek megpróbálják démonizálni. Véleményem szerint a modern nyugati világban semmivel sem magasztosabb dolog elszívni egy spanglit, mint meginni egy üveg sört vagy egy pohár bort, és az emberek többségénél még a fogyasztás funkciója sem különbözik különösebben. Tudjuk, hogy a borivást is lehet kultikus tisztelettel végezni, a kendernek is vannak tradicionális vallásos használati formái, nem is ezzel van a probléma. Az ember egyéni és közösségi szinten adhat spirituális jelentőséget a leghétköznapibb cselekedeteknek is. Elhibázottnak tartom azonban azt a taktikát, amely a legalizációs törekvések fókuszába a kannabisz állítólagos világmegmentő szerepét állítja.
Bruce Mirken (Marijuana Policy Project) az Alternet-en az egyik legújabb mítosszal foglalkozik, miszerint a kannabisz a rák ellenszere, csak a kormány és a gyógyszercégek összefogtak, hogy eltitkolják az emberek elől. Mint minden mítoszban, ebben is megvan az igazság csírája, így nem nehéz híveket toboroznia a repressziót valóban a saját bőrükön megtapasztaló fűszívók közt, akik nem értik, miért kell a rendőrségnek ilyen nagy hűhót csapni egy ilyen kis növény körül. “Biztos van emögött valami más is,” vonják le sokan a logikusnak tűnő következtetést. Innen már csak egy lépés vezet el odáig, hogy a marihuána körüli politikai hajcihőnek apokaliptikus díszleteket adjon valaki, a Jó és Gonosz harcává magasztosítva fel a legalizációért folytatott küzdelmet. A “Phoenix Tears” honlapot üzemeltető kanadai Rick Simpson például úgy promótálja a kenderolajból készített kivonatait a Neten, mint “a rák egyszerű és természetes ellenszerét”.
Egyes kutatások valóban bizonyos reményekre jogosítanak fel bennünket azzal kapcsolatban, hogy a kannabinoidoknak lehetnek olyan tulajdonságai, amelyek visszaszorítják a rákos daganatok burjánzását. Ezekből a kutatásokból azonban korai levonni azt a következtetést, hogy a fűszívással/evéssel/kenegetéssel megelőzhetjük vagy gyógyíthatjuk a rákot. A laboratóriumban végzett állatkísérletek eredményeit ugyanis nem lehet a megfelelő emberkísérletek nélkül igazolni (ugyanez a probléma azokkal a kutatásokkal, amelyek lombikban “bebizonyítják” a fű különféle káros tulajdonságait). 2006-ban a British Journal of Cancer publikálta annak a kutatásnak az eredményeit, amelynek során THC-t injektáltak rákos emberek daganatába. A kísérlet vegyes eredményeket hozott, a kutatók szerint lehet, hogy a THC nem az a hatóanyag, amely a fűben a rákos daganatok visszaszorításában szerepet játszhat. Van igazság abban is, hogy a jelenlegi tiltó fűpolitika nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kannabisz gyógyászati potenciálját alig kutatják: a kannabisszal végzett kutatások ugyanis olyan hosszadalmas és bürokratikus, ráadásul bizonytalan végkimenetelű engedélyezési procedúrát jelentenek a tudósok számára, amelyet a legtöbben be sem vállalnak. Sokkal könnyebb akkor már pénzt és elismertséget szerezni azzal, ha a fű káros hatásait kutatja valaki. A kutatásokat finanszírozó gyógyszercégek alapból nem ellenségesek a kannabisszal szemben – ugyanakkor kevésbé érdekeltek a kannabisz mint növény gyógyászati alkalmazásának felfedezésében, sokkal inkább a szintetikus kannabionoid gyógyszerek kifejlesztésében, amelyeket jó pénzért el lehet adni. Hosszú távon azonban a helyes út az, ha a kannabisz a tudományos alapokon nyugvó gyógyászat részévé válik – erre törekszik például a MAPS.
Mondhatnánk persze, hogy semmi rossz nincs abban, hogy valaki összeesküvés-elméletekben hisz – hiszen mindenkinek hinnie kell valamiben. Ott van például a homeopátia. Vagy a Zeitgeist-mozgalom. Mégis, azt gondolom, hogy a New Age-es kultikus tisztelet és a rendszer elleni romantikus lázadás miliője, amellyel sokan körbeveszik a kannabiszt, éppen olyan ködösítés, mint az ellenkező oldal folyamatos félelemkeltése. Egyrészt véleményem szerint az ilyen összeesküvés-elméletek ellentmondanak a sherlock holmes-i tételnek: egy bonyolult problémának soha nincs egyszerű megoldása. A bolygó problémáira felkínált egyszerű és univerzális megoldási javaslatok mindig is gyanúsak maradnak, ráadásul elterelik a figyelmet a valódi megoldásoktól. A kender-gyógyászatot vallásos áhítattal és nem tudományos meggyőződéssel támogatók között például egyesek a hagyományos gyógyászat elhagyására biztatják a pácienseket. Simpson szerint például a hagyományos rák-gyógymódok nem használnak, kenje csak mindenki magát kenderolajjal. Igaza van Mitch Earlywine-nak, a “Marihuána: a tudomány álláspontja” című könyv szerőjének: Simpson “felháborítóan veszélyes” dolgot művel, más emberek életével játszik. Ez ugyanolyan felelőtlen ostobaság, mint amikor a homeopátia hívei lebeszélik az afrikai HIV-pozitívokat arról, hogy antiretrovirális gyógyszeres kezelésen vegyenek részt.
Ha egy hamis világmegváltó-lázadó imidzsel ruházzuk fel a füvet, végső soron lehetetlenné tesszük, hogy a fűszívás a helyére kerüljön a fejekben a sörivás és a kávézás mellett, mint hétköznapi rekreációs tevékenységek – amelyekhez egészséges, szkeptikus ambivalenciával viszonyulunk. Szertartásos részei a hétköznapoknak, de nem próbáljuk őket túldimenzionálni. Az alkoholtilalmat sem azért vonták vissza Amerikában, mert az emberek hirtelen rájöttek, hogy a szesz valójában nem is ártalmas, hanem azért, mert felismerték, hogy az alkoholtilalom több kárt okoz, mint amennyit maga az alkohol. Ezért is félrevezető a médiában tapasztalható huza-vona azzal kapcsolatban, hogy mennyire veszélyes a kannabisz: mintha a vita tétje a szabályozás lenne. Ha veszélyes, tiltani kell, ha ártalmatlan, legalizálni. Valójában a kannabiszt nem azért tiltják, mivel annyira veszélyes lenne, és nem is azért kellene legálisan szabályozni, mert ártalmatlan. Számos veszélyes dolog van, amit nem tiltunk. Meggyőződésem, hogy a józan fűpolitika felé nem a kannabisz piedesztára emelésén vagy a valós ártalmak tagadásán keresztül vezet az út. A tilalmat nem egy gonosz összeesküvés tartja fent, hanem az a tény, hogy sok ember fejében hamis kép él a fűről, és úgy gondolja, hogy a tiltás működik, vagy legalabbis nem látja az alternatíváját. A legalizációról ugyanis a többség azt gondolja, hogy az egyet jelentene a kötelező állami kannabisz-kultusz és az óvodai fű-automaták bevezetésével – valljuk be, ehhez hozzájárulnak azok a megnyilvánulások is, amelyek a kannabiszt hamis glóriával övezik fel.
Sárosi Péter
