• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

A kolumbiai kormány ismét levegőből permetezné a farmerek földjeit

Szerző: Péter Sárosi | március 11, 2021

Tweet

Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.

Hiába tiltakoznak az emberi jogi és környezetvédő szervezetek és az ENSZ jelentéstevői, a kormány glifozát koncentrátummal permetezné a koka-termesztéssel gyanúsított falvak földjeit. De vajon van-e alternatívája a szigorú kokatilalomnak?

A Dejusticia nevű emberi jogi szervezet azt követeli Ivan Duque Marquez kolumbiai elnöktől, hogy a kormány hagyjon fel azzal a tervével, miszerint a közeljövőben újra a levegőből fogják permetezni a koka-cserje termesztő régiókat. A kokából állítják elő ugyanis többek között a kokaint, a nyugati világban kedvelt stimuláns drogot.

A kritikusok rámutatnak, hogy a légi permetezéssel a kormány megsérti az Alkotmánybíróság 2017. évi T-236. számú döntését, ami kimondta, hogy a légi permetezés sérti a helyi őslakos közösségek egészséghez, élhető környezethez és a róluk szóló döntésekbe való bevonáshoz fűződő alkotmányos jogait. Decemberben ennek a döntésnek a tiszteletben tartását kérték az ENSZ jelentéstevői is.

A légi permetezés nem új Kolumbiában: a 90-es években Bill Clinton kormányának pénzügyi és katonai támogatásával indult meg az ún. Kolumbia Terv, amelynek részeként valóságos vegyi háborút indítottak a koka-termesztőkkel szemben. 1994 óta több, mint 1,8 millió hektárnyi földterületet permeteztek le.

A permetező szer fő összetevője a glifozát nevű, a mezőgazdaságban széles körben elterjedt szer, aminek az emberi egészségre gyakorolt hatásairól nagy viták zajlanak.

A kolumbiai permetben több, mint százszor nagyobb koncentrációban használnak glifozátot, mint amit a Monsanto cég előírt a farmerok számára.

Ezen felül számos más vegyszert is hozzáadnak. Ez valószínűleg azok számára is riasztóan hangzik, akik szerint a glifozát egyébként biztonsággal használható szer a mezőgazdaságban.

Mivel a levegőből a célzás soha nem működik tökéletesen, a vegyszer igen nagy kárt okoz az erdőkben és az egyéb mezőgazdasági termőterületekben, illetve háziállat-állományban és az emberek egészségében.

Ezt még jobban erősíti az, hogy a farmerok, hogy a kormány koka-irtócsapatai elől elrejtőzzenek, az őserdőbe, a vadonba helyezik át a koka-földjeiket, ahol azok nehezen megközelíthetőek. Ez ugyanakkor óriási kárt okoz az erdőkben is. 2015-ben a környezetvédelmi hatóság betiltotta a glifozát használatát a légi permetezésben.

Be nem tartott ígéretek

A 2016-ban a gerillák és a kormány között aláírt béke részeként a kormány felhagyott az erőszakos koka-irtó kampányokkal, amelyek elsősorban az ország belső, rurális területein élő őslakos és afro-kolumbiai közösségeket sújtották a leginkább. Az itt élő emberek számára a koka-termesztés nem csak több ezer éves hagyományokra vezethető vissza, de egyben a megélhetés egyedüli módja. A legális termények ugyanis nem csak, hogy nem adhatók el annyi pénzért, hogy abból meg lehessen élni. Hiányoznak az utak, az infrastruktúra és a piacok is.

Így tehát amikor egy koka-farmernak választania kell, hogy ne tudja fizetni a család élelmezését, ruházását és iskolázását, vagy pedig kokát adjon el a bűnszervezeteknek – akkor az utóbbit választja. Ha pedig a katonák és rendőrök jönnek, hogy kiirtsák a koka-ültetvényeit, akkor a gerillákhoz fog húzni és fegyvert ragad.

Az erőszakos irtókampányok ráadásul teljes kudarcot vallottak és csak kárt okoztak. A koka-földek egyre beljebb húzódnak az őserdőbe, a farmerek pedig az irtás alá került termőföldek mintegy felét újra kokával ültetik be.

A 2016-os megállapodásnak ezért része volt az is, hogy a kormány az erőszakos irtás helyett fejlesztési programokat indít a legszegényebb régiókban. Az ígéretek azonban, amelyek arról szóltak, hogy 200 ezer farmer családot segítenek abban, hogy a legális mezőgazdaságban találjanak megélhetést, vajmi kevéssé lettek betartva.

A farmerek csalódottak és dühösek, hiszen hiába mondtak le önként a koka-termesztésről, nem kaptak segítséget az újrakezdéshez. Ezért sokan ismét kokát termesztenek. A 2018-ban hatalomra került Duque elnök pedig erre erőszakkal válaszolt: az elmúlt években újult erővel indult be az erőszakos irtás. A koka-irtó katonai-rendőri egységek számát két év alatt 32-ről 200-ra növelte.

A másik oldalon 2016-ban leszerelt FARC helyére új gerillacsapatok léptek, akik a bűnszervezetekkel együtt hasznot húznak a koka-termesztésből, és akik erőszakos bűncselekményekkel borzolják a közvélemény idegeit. Minden készen áll tehát a polgárháborús helyzet eszkalációjához.

Alternatív fejlesztés

A Nemzetközi Krízis Csoport (ICG) nevű agytröszt idén februárban közölt egy részletes jelentést a kolumbiai koka-gazdaságról és annak társadalmi és politikai beágyazottságáról. Az ICG jelentés nem titkolt célja, hogy hatást gyakoroljon a Biden-adminisztrációra, hogy hagyjon fel a hagyományos amerikai drogellenes háborúval Latin-Amerikában. Hiszen ez a régió eddig is sokat szenvedett már a szigorú amerikai drogpolitika importjától.

Ehelyett azt javasolják, hogy Biden fektessen be a szegény kolumbiai közösségek fejlesztésébe, és élessze újjá az ország gyengélkedő mezőgazdaságát.

Javaslatuk szerint meg kell különböztetni a koka-cserje termesztését a kokainipartól. A koka-levél fogyasztása ugyanis ősi hagyományokkal rendelkezik és része az őslakosok kulturális örökségének.

Az 1961-es ENSZ kábítószer-egyezmény, borzasztóan rasszista módon, az európaiak közkedvelt drogjait, a dohányt, kávét és alkoholt, legálisan hagyta, míg a nem európaiak által használt szereket betiltotta.

A kokából nem csak kokain készül, hanem tea isFotó: Flickr

Tanulságok Európában

A kolumbiai történet fontos tanulsága, hogy azok a „jótékony” nyugati-északi beavatkozások, amelyek bizonyos erkölcsileg elítélendő tevékenységek (pl. drogtermesztés) tiltását és megszüntetését célozzák, gyakran nagyobb kárt okoznak, mint amennyit megelőznek.

Nekünk, európaiaknak is érdemes szembenéznünk azzal, hogy egyrészt a gyarmatosítás, másrészt a még mindig fennálló gazdasági függés milyen hatásokkal jár a déli féltekén élő szegény rurális közösségekre. A kokain-fogyasztás egyre nő Európában, és a piacot Latin-Amerikából táplálják. A szigorú rendőri-katonai megoldások, amelyekkel évtizedek óta próbáljuk megszüntetni a kokain-előállítását, visszafelé sültek el. A nagy kolumbiai drogkartellek lefejezése oda vezetett, hogy ma a még erőszakosabb mexikói kartellek vették át az irányítást. Amikor egy területről kiszorítják a kokát, akkor egy másik területen jelenik meg: hiszen a kereslet és a profit állandó. Ezt nevezik a léggömb-hatásnak.

Az elefánt a szobában, amivel mindenképpen érdemes lenne szembenéznünk: a nyugati kokain-fogyasztás.

Az epidemiológiai vizsgálatok szerint az évtizedes tiltó drogpolitika ellenére a kokain európai piaca soha nem látott virágzásnak indult.

Vajon tényleg érdemes-e abban hinni, hogy tiltással elérhető a kokain visszaszorítása? És vajon tényleg ördögtől való-e maga a kokain-fogyasztás?

Vajon tényleg szükségszerű, hogy a kokaint erőszakos bűnszervezetek terjesszék? És vajon tényleg csak a teljes tilalom és a teljes legalizáció fekete-fehér választása áll előttünk nyitva? Létezhetnek köztes megoldások?

Ha a tudományos vizsgálatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a kokain valóban veszélyes szer, hiszen súlyos függőséget okozhat, mértéktelen használata túlterheli a szívet és különféle pszichés zavarokhoz vezet. Másrészről ugyanakkor a fogyasztók túlnyomó többsége alkalmi, rekreációs fogyasztó. Azok, akik függővé válnak, többnyire egyéb szempontokból is veszélyeztetettek: a függőséget nem önmagában a drog okozza, hanem egy csomó más tényező, például a feldolgozatlan traumák, kezeletlen pszichiátriai zavarok, az egészséges emberi kötődések hiánya és a kirekesztettség.

A szakemberek többsége azzal egyetért, hogy a kokain-fogyasztók büntetése kontraproduktív. De még ha dekriminalizáljuk is a fogyasztókat, a feketepiac és annak minden káros következménye akkor is megmarad. A kokain teljes legalizálása azonban nem merül fel, mint választás, hiszen nem szeretnénk látni a szupermarketekben gazdaságos kiszerelésben a kokaint.

Fekete-fehér helyett: a szabályozás opciói

A kokain veszélyessége indokolja, hogy még az olyan szereknél is szigorúbb ellenőrzés legyen, mint amilyen a kannabisz, amit ma már sok országban legális boltokban lehet megvásárolni.

Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon lehetne-e olyan módon szabályozni a kokainhoz való hozzáférést, ami egyrészt jelentősen csökkenti a feketepiacot, másrészt ugyanakkor nem vezet a fogyasztás és a függőség növekedéséhez.

A brit Transform intézet szerint igen. Tavaly publikálták a „Hogyan szabályozzuk a stimulánsokat” című jelentésüket. Ebben bemutatják, hogy a fekete-fehér, tilalom-legalizáció hamis dilemma helyett valójában sokkal több opció közül választhatunk. A szabályozást hozzá lehet igazítani az egyes termékek kockázataihoz. A jelentés rámutat, hogy mielőtt a kokaint betiltották, a piacon számos alacsony kokain-tartalmú termék volt forgalomban – a tilalommal éppúgy a potensebb, veszélyesebb formái terjedtek el, mint az alkohol esetében az alkoholtilalom alatt. 

A Transform szerint a koka-levélből elsősorban olyan alacsony kokain-tartalmú termékeket kellene előállítani legálisan, amelyek enyhe stimuláns hatással rendelkeznek, és a függőségi potenciáljuk alacsony. Ezeket 18 éven felüliek ugyanúgy megvásárolhatnának, mint a kávét vagy a sört.

A por formájú szippantható kokain egy fokkal szigorúbb elbírálás alá esne. Ezt csak speciális, állami engedéllyel rendelkező, gyógyszertárakhoz hasonló boltokban lehetne megvásárolni, ahol a személyzet külön képzésben részesülne. A vásárlókat tájékoztatnák a veszélyekről, a függőket pedig ellátásba irányítanák.

A Transform jelentés szerint így nézhetne ki a legális kokainFotó: Transform

Ami a magas koncentrációjú termékeket, így cracket illeti, ezeket nem helyeznék semmilyen forgalomba. A fogyasztásukat ugyanakkor nem is büntetnék. A függők számára terápiás programokat tennének elérhetővé, az (egyelőre) leszokásra nem hajlandó kemény mag számára pedig gyógyszeres helyettesítést. A tudományos szakirodalomban például egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a kokain-függők esetében a helyettesítő gyógyszerek éppen úgy hatékonyak lehetnek, mint a heroinfüggőknél a metadon.

A szabályozási opciókról bizonyára sok vita lesz még. De egy valami biztos: a latin-amerikai perspektívákat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az Andok őslakosaira sokkal pusztítóbb hatással van az illegális drogkereskedelem, mint maga a kokain-fogyasztás a nyugati társadalmakra. A szigorú tiltás ki lett próbálva, és még több kárt okozott – ideje elgondolkodni az alternatívákon.

Sárosi Péter

Tetszett ez a cikk? Az értelmes, józan tájékoztatás a drogpolitikáról a Te segítségedre szorul: támogasd a Drogriporter munkáját!

Kategória: Blog, Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter