• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

A legális szexpiac közös érdek

Szerző: Péter Sárosi | szeptember 3, 2009

Tweet

A TASZ munkatársának cikke a Népszabadságban

Forrás: Népszabadság 2009.09.03.

Csapó Emma (A prostinak jól megy dolga, 2009. július 27.) érzékletesen írja le az utcai prostituáltak mostoha munkakörülményeit ("öltöző a bokor, öltözőszekrény egy nejlonszatyor"), és stricik általi kizsákmányolását ("a munkaidő végét jelzi a főnök, amikor megjelenik, hogy eltegye a napi bevételt"). Ezzel azt sugallja, mintha én helyeselném, sőt törvényessé tenném ezeket a munkakörülményeket. Bár a cikkre utazásaim miatt nem tudtam azonnal reagálni, a téma túl fontos ahhoz, hogy ezt a feltevést válasz nélkül hagyjam. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint hogy romantizáló, idealizáló képet nyújtsak a magyarországi szexpiac jelenlegi állapotáról.

Nem tagadható, hogy ma sok szexmunkás kiszolgáltatott és kizsákmányolt helyzetben van (bár egyáltalán nem mindegyik), és hogy a politika nem volt képes ezen érdemben változtatni az elmúlt évtizedekben. A vita nem a problémák létéről szól, hanem arról, hogy mi ezek gyökere és megoldása. Szerintem a probléma gyökere nem az, hogy egyes emberek szexuális szolgáltatásokat adnak el – ez önmagában nem vonja maga után szükségszerűen a kényszert és az erőszakot. Az erőszakos bűnözők mindig is szerettek homályban maradni és olyan területeken "dolgozni", ahol a piacot működtető törvényi normák hiányában gyorsan, könnyen adómentes jövedelemre tehetnek szert (lásd pl. az alkoholtilalmat: Al Capone azért kezdett szeszt csempészni, mert az alkohol forgalmazása illegális volt). Ilyen terület jelenleg a szexpiac is.

Láthatjuk, hogy minél kevésbé marginalizált társadalmi helyzetben vállal valaki szexmunkát, annál kevésbé tapasztal erőszakot vagy kényszert. A prostitúciót a nyomor miatt, elkeseredésből vállaló Judit Csapó Emma által felidézett története mellé oda lehetne tenni azoknak a lányoknak és fiúknak a történetét, akik saját lakásukon dolgoznak strici nélkül, és az internetről szereznek klienseket. Ezek a történetek nem zárják ki egymást? Attól, hogy az egyik igaz, nem kell a másiknak hamisnak lennie. A kényszerprostitúció párhuzamosan létezik a konszenzuális szexmunkával. Vajon a politika csak arról szólhat, hogy a prostitúció melyik narratívája a meggyőzőbb? Nem. Anekdotákra nem lehet politikát építeni. Nem alakíthatunk ki egy olyan zéró tolerancián alapuló politikát, ami kizárólag a szerencsétlenül járt lányok rémes történetein alapul, miközben tudjuk, hogy rengeteg eset van, amire nem illik rá ez a séma. Még ha vitatkozunk is az arányokon, el kell ismernünk, hogy két teljesen eltérő jelenségről, csoportról van szó, amelyekre nem alkalmazhatja ugyanazt a politikát az állam.

"Amikor valaki munkát vállal, megnézi a munkahelyet, érdeklődik a munkaidő, a fizetés, a munkakörülmények iránt" – írja Csapó Emma. Ennek véleményem szerint akkor is így kellene lennie, ha valaki szexmunkát akar vállalni. Most azonban nem lehet így, mivel a szexmunka csak papíron legális. Az önkormányzatok törvénysértő módon tíz évvel az erről szóló törvény elfogadása után sem voltak képesek kijelölni a türelmi zónákat. Nem csoda, hogy az utcai prostituáltak kivilágítatlan utak mentén kénytelenek dolgozni, ahol a bokor az öltöző, ahol nincs higiénia, ahol bárki kirabolhatja őket. A közterületen megjelenő szexmunkások folyamatos rendőrségi zaklatásnak vannak kitéve, és a különféle ürügyekkel kiszabott, felhalmozódott szabálysértési bírságok miatt még be is börtönözhetik őket. A vállalkozói igazolványok esetében is tipikusan magyar szemellenzős politikát látunk: a törvény megvan, de hiányzik a hatékony végrehajtásához szükséges politikai akarat. Nem elég ugyanis beiktatni a szexmunka SZJ-számát a nagykönyvbe. Olyan képzési programokra lenne szükség, amelyek megtanítják a szexmunkásokat egy legális vállalkozás menedzselésére (jelenleg csupán egy lelkes civil szervezet végez hasonlót), olyan hatóságokra, melyekhez a szexmunkás bizalommal fordulhat a problémáival, olyan szabályokra, amelyek garantálják személyes adataik védelmét. És vajon miért szüntette meg a kormány az egyetlen, szexmunkások HIV-szűrésére, tanácsadására specializálódott prevenciós buszt, ahelyett, hogy még vagy tízet elindított volna? Sok mindent lehetne és kellene tenni, de előfeltételként olyan szabályozásra van szükség, amely világosan megkülönbözteti a konszenzuális szexmunkát a kényszer- és gyermekprostitúciótól.

Teljesen más megközelítésből bírálta a cikkemet Haskó László (Íme a kurtizán, íme az ember, július 29.). Szerinte én – bár nem mondom ki – a stricimaffiákat akarom büntetni, és valamiféle "a stricik (illetve modern világunkban a stricikonszernek) elleni (szexmunkás-) világforradalomban" látom a jövőt, nem számolok azzal a realitással, hogy kapitalizmusban élünk, ahol vannak vállalkozók és munkavállalók. Ez részben igaz, de a legális szabályozást nem szabad összekeverni a bűnszervezetek és a kizsákmányolás legalizálásával. Ismét az alkoholtilalom példájához folyamodnék: amikor Roosevelt elnök a nagy gazdasági világválság idején úgy döntött, hogy visszavonja a szövetségi alkoholtilalmat, azzal nem az Al Caponékat, az utcai lövöldözéseket és a földalatti szeszpancsoldákat akarta legalizálni. Éppen ellenkezőleg, a szervezett bűnözést szerette volna kiütni a nyeregből azzal, hogy megszüntet egy számukra nagyon fontos adómentes jövedelemforrást, a szeszcsempészetet. Hasonló a helyzet a szexpiaccal is. Nem erőszakos bűnözőket szeretnénk még több hatalomhoz és pénzhez juttatni, hanem adófizető, a törvényeket betartó vállalkozásokat szeretnénk látni a bűnszervezetek helyén. És amit Haskó László nem vesz figyelembe, az az, hogy a legális szabályozás is sokféle lehet. Az általa idézett XIX. századi formákhoz például semmiképpen nem térnék vissza, ugyanis azok kizárólag a férfi kliensek védelmét és a szexmunkások kirekesztését, szegregációját szolgálták. Arról nem beszélve, menynyire átalakította a szexpiacot az internet.

Olyan szabályozást szeretnék látni, amely a szexmunkás mint munkavállaló védelmét helyezi a középpontba, őt próbálja helyzetbe hozni, az ő munkakörülményeit javítani – akár a profitérdekekkel is szembeszállva. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a felnőtt szexmunkások összefogjanak, és közös vállalkozást indítsanak (erre van példa, többek között Új-Zélandon). A nagyobb vállalkozások esetén pedig biztosítani kell annak garanciáit, hogy csak felnőttek – és csak önként – vállalhassanak szexmunkát; hogy személyes adatokhoz, önrendelkezéshez stb. fűződő jogaikat a hatóság, a munkaadó és a kliens egyaránt tiszteletben tartsa. Emellett a prostitúcióellenes aktivisták számos követelésével teljesen egyetértek: a gyermekvédelem megerősítése a nevelőintézetekben, a prostituáltak kilépését elősegítő törvény megalkotása, menedékházak a bűncselekmény áldozatává vált nők számára, a lánykereskedők felderítését szolgáló speciális rendőri egységek felállítása. A szexmunka hatékony legális szabályozásának kialakítása nem áll ellentétben ezekkel az intézkedésekkel – sőt inkább elősegítené, hogy a szexpiac sokkal átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé váljon.

Sárosi Péter

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter