Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.
A cikkben egy egyszerű ábrán ábrázoljuk, hogy miért káros a drogfogyasztók megbélyegzése, és miként kell megszabadulnunk tőle.
A drogfogyasztást és a drogfüggőséget rengeteg megbélyegzés és negatív sztereotípia övezi. Például, hogy a drogfüggők erkölcstelenek és hazugok, nem lehet bennük bízni, értéktelenek, selejtes emberek. Bár a függőség örvényébe került emberekre valóban jellemző az önpusztítás és az antiszociális viselkedés, azonban mindig a teljes képet és a teljes embert, az ő teljes történetét kell nézni.
Azzal, hogy megbélyegezzük, gyanakvással és bizalmatlansággal vesszük körül, címkéket aggatunk rájuk, lenézzük és megalázzuk őket, attól nem lesznek jobb emberek. Éppen ellenkezőleg: a megbélyegzés maga is egy ördögi kör, ami csak még mélyebbre löki őket a függőség spirálján.
Az amerikai Ártalomcsökkentő Koalíció ezen az ábrán mutatja be, hogy mi a
különbség a segítés paternalista, megbélyegző módja és a felszabadító,
az ember méltóságát középpontba helyező ártalomcsökkentő megközelítés között.
Ha megnézzük, hogy mi indított el pozitív változást egy mélyre került ember életében, akkor nagyon gyakran van egy közös elem: egy ember, aki hitt bennük. Aki a stigma mögé látott, nem a betegséget nézte, hanem értékelte az embert, és ösztönözte arra, hogy fejlődjön és haladja meg a saját korlátait. Ezek a korlátok bizony nagyon sokszor olyan rendszerszintű tényezőkre vezethetők vissza, amelyeknek semmi köze az illető jellemhibáihoz. És bár a felépülés útja buktatókkal és visszaesésekkel nehezített, de az ember, akiben nem hisznek, az nem tanul meg hinni önmagában. Akinek nem bíznak a képességeiben, az nem fogja fejleszteni a képességeit. A stigma beteljesíti magát.
Hogyan stigmatizáljuk a drogfogyasztó embereket?
Patologizáljuk a droghasználatukat és leereszkedően viselkedünk velük.
Hibáztatjuk őket a saját sorsukért és ítélkezünk felettük.
Kriminalizáljuk őket abból a megfontolásból, hogy előbb el kell érniük a mélypontot ahhoz, hogy segíteni lehessen rajtuk.
Félelmet és gyanakvást keltünk a drogfogyasztók körül, ami a kirekesztésükhöz vezet.
Az ártalomcsökkentő megközelítés ezzel szemben:
• aktívan bevonja a drogfogyasztó embereket azoknak a segítő programoknak a kialakításába, amelyek őket célozzák
• bizalmi kapcsolatra törekszenek a drogfogyasztó emberekkel
• felismerik, hogy a trauma, az erőszak és a társadalmi egyenlőtlenségek befolyásolják azt, hogy ki mennyire képes együttműködni
• igazítják a szolgáltatásokat ahhoz, ahogyan a kriminalizáció az emberek igényeit, szükségleteit megváltoztatja
• biztosítják a tisztelet kultúráját és a biztonságot
• nem használnak megbélyegző nyelvezetet, szavakat
Az ártalomcsökkentés alapelvei:
• a támogatás széles spektruma, a biztonságosabb használattól az absztinenciáig, az emberek méltóságának és jólétének védelme érdekében
• a drogproblémáknak a rendszerszintű egyenlőtlenségek keretében való felfogása
• odavinni a segítséget, ahol az emberek vannak, de nem hagyni őket magukra
Emberséges nyelvhasználat:
• az embereket nem a viselkedésük szerinti kategóriák minősítik, hanem az egyéniségük, a megbélyegző sztereotípiák tárgyiasítják az embereket
• a megbélyegzés akadályt jelent az emberek számára, hogy hozzáférjenek szolgáltatásokhoz
• egy ember több, mint a droghasználata, holisztikusan közelítsük meg
Sárosi Péter
