• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

A mexikói dominó

Szerző: Péter Sárosi | szeptember 3, 2010

Tweet

A TASZ munkatársának cikke a Magyar Narancsban a mexikói drogháború legújabb fejleményeiről

Forrás: Magyar Narancs 2010. szeptember 2.

Bár a világ kevés figyelmet szentel neki, Mexikóban jelenleg csendes politikai fordulat zajlik, amely a kormány által folytatott drogellenes háború végét jelentheti – írja Alma Guillermoprieto a New York Review of Books hasábjain. Ehhez jelentősen hozzájárultak az elmúlt hónapok hajmeresztő eseményei, melyek láncolata egy YouTube videóval kezdődött (és még vonja valaki kétségbe a videómegosztás hatalmát!). Ezt a videót július 22-én osztották meg ismeretlenek a Zéták, az egyik legrettegettebb drogkartell nevében. A videón álarcos gengszterek hallgatnak ki egy rendőrt, majd hidegvérrel kivégzik. Halála előtt a rendőr vallomást tesz arról, hogy a durangói börtön igazgatója rendszeresen fegyverrel szereli fel a fogva tartottak egy csoportját, akiket az éjszaka folyamán a börtönön kívül bérgyilkos bevetésekre küldenek a Zéták ellen. A rendőr három tömeggyilkosságot is ennek a rab-kommandónak tulajdonít, köztük egy esetben egy születésnapi partin ütöttek rajta a bérgyilkosok és 17 embert öltek meg. Július 25-én az államügyészség szóvivője sajtótájékoztatóján megerősíti az elsőre hihetetlennek hangzó sztorit: a három említett esetben az emberölést valóban olyan fegyverrel (R-15) követték el, amely a börtönőrök körében is szabványosítva van. A kormány gyorsan lép, előzetes letartóztatásba helyeznek egy csomó embert, köztük a durangói börtön igazgatónőjét, Margarita Rojas Rodríguez-t. Mikor a fogva tartottak értesülnek a hírről, fellázadnak, megölnek egy börtönőrt, és azt követelik, hogy helyezzék vissza Senora Rodriguezt az intézmény élére. Hallott már valaki olyanról, hogy egy börtön rabjai fellázadnak az igazgató érdekében? Hát igen, ez Mexikó a drogháború 4. évében, ahol már senki és semmi sem az, akinek és aminek látszik. És a történet még csak most kezdődik.

A börtönlázadásról riportot készítő négy tévés tudósító titokzatos körülmények között eltűnik, miután elhagyja a helyszínt – hamarosan kiderül, hogy elrabolták őket. Méghozzá a Zéták ellenségének, a Sinaloa kartellt irányító Joaquín “el Chapo” Guzmánnak az emberei (aki a Fortune magazin szerint a világ 937. leggazdagabb embere). A droglord a túszok szabadon bocsátásáért cserébe nem pénzt kér a tévétársaságtól, “csupán” azt, hogy közöljenek le három videót. A három felvételen három rendőrt, két férfit és egy nőt hallgatnak ki el Chapo emberei. A halálra rémült rendőrök számos kollégájukat megnevezik a kamera előtt, akik állítólag a Zétáknak dolgoznak. Ez a történet szintén tipikusan 21. századi mexikói sztori: vajon egy új típusú terrorizmus születésének vagyunk szemtanúi, amely már nem váltságdíjra vagy politikai engedményekre hajt, hanem arra, hogy uralja az információ áramlását, a tömegmédiát? A drogkartelek felfedezték, hogy a megfelelő időben és helyen publikált információ többet ér az aranynál, de még a kokainnál is. Ez a fejlemény sokkolta a közvéleményt: vajon ha ezután egy droglord közölni akar valamit az ország népével, akkor ezután csak elrabol pár rendőrt meg pár újságírót? Mennyire őrizhető meg így a média függetlensége?

A tudósítókat végül szabadon engedik, de a rejtélyek továbbra is csak szaporodnak. A kormány ugyanis augusztus elsején a négyből két kiszabadult újságíróval együtt sajtótájékoztatót tart, ahol azt állítják, hogy ezt a két embert a szövetségi biztonsági erők szabadították ki. A két kiszabadított túsz csendben végigüli a sajtótájékoztatót, majd válaszolnak kollégáik kérdéseire. Az első kérdés: vajon hogyan lehetséges, hogy a két riportert a kormánycsapatok szabadították ki, de közben egyetlen túszejtőt sem sikerült elfogni vagy megölni? Az újságírók láthatóan nincsenek felkészülve a kérdésre, zavarba jönnek és nem tudják meggyőzően leírni a szabadulásuk körülményeit. A média találgatásokba kezd: lehetséges, hogy a kormány titokban egy olyan alkut kötött a kartelekkel, amely túl szégyenletes ahhoz, hogy a nyilvánosság elé tárják? És hová tűnt a három rendőr, akik a Sinaloa videóin vallomást tesznek? És ki mozgatta a szálakat a durangói börtönlázadásban? A kérdésekre senki sem ad megnyugtató választ, és ez alapvetően megrendíti az államhatalomba vetett közbizalmat, majd végül a kormány drogpolitikájával kapcsolatos alapvető kérdések felvetéséhez is elvezet.

Miként lehetséges, hogy a kormány 45 ezer katona bevetésével négy éven keresztül folytatott harc árán csupán azt érte el, hogy az erőszak és a kartelek hatalma csak egyre fokozódik? A Calderón elnök által 2006-ban indított drogellenes háború halálos áldozatainak számát már 28 ezerre teszik, és közben virágzik az USA-ba irányuló drog-, és a Mexikóba irányuló amerikai fegyver-kereskedelem. Korunk jelszava a fenntartható fejlődés: vajon mennyire fenntartható az a drogpolitika, amely erőszakkal próbál úrrá lenni a kereslet és kínálat törvényein? Hiszen Mexikóban mindenki tudja, hogy a drogkereskedelem mindaddig extraprofittal kecsegtető vállalkozás marad a bűnszervezetek számára, ameddig az USA-ban jelentős illegális kereslet létezik rá. És vajon sikerült jelentősen visszaszorítani a drogellenes háborúval a drogfogyasztást a határ bármelyik oldalán? Nem. Talán nem meglepő, hogy egyre több prominens személyiség pedzegeti Mexikóban, hogy az USA-ból exportált drogháború talán nem a létező drogpolitikák legjobbika. Lehetséges, hogy a határ mindkét oldalán el kellene gondolkozni arról, hogy a totális tiltás helyett megpróbálják legálisan szabályozni legalább egyes drogok piacát, és az egészségügyi szempontokat helyezzék az előtérbe.

Egyesek szerint a kartelek a marihuána nélkül is megerősödtek volna, és a marihuána-bevételek kiesése (fűlegalizáció) sem gyöngítené meg őket jelentősen. Luis Astorga, a National Autonomous University of Mexico kartellszakértője azonban cáfolja ezeket a vélekedéseket. “A marihuána teremtette meg azokat a drogkereskedő szervezeteket, amelyeket ma látunk,” jelentette ki. A Fehér Ház drogellenes irodájának becslései szerint 2006-ban a mexikói drogkartellek bevételeinek mintegy 60%-a, 13,8 milliárd dollár (!) származott abból, hogy az USA feketepiacát beterítették marihuánával. Az összes többi drog vagy illegális termék eladásából származó hasznuk eltörpül emellett. Egy mexikói farmer 25 dollárért ad el a karteleknek 1 font (453 g) marihuánát, ezt az USA-ban 550 dollárért adják el a dílerek – így keletkezik az óriási extraprofit, és eközben természetesen semmiféle adóbevétele vagy kontroll-lehetősége nincs az államnak. Világos bizonyítékok vannak arra is, hogy közvetlen összefüggés van a drogellenes háború fokozása és az erőszakhullám elharapózása között. Egyrészt a mexikói kartelek felemelkedése már eleve abból adódott, hogy az USA a 90-es években leszámolt a két nagy kolumbiai kartellel, és ezáltal helyzetbe hozta a korábban alárendelten működő mexikói karteleket: a hidra két fejének levágásával ezer új fejet növesztett. A drogkereskedelemmel összefüggő erőszak exponenciális növekedése akkor indult meg, amikor 2006-ban Calderon elnök meghirdette a drogellenes háborút. 2006-ban 62 drogkereskedelemmel kapcsolatos emberölést regisztráltak, 2007-ben 2477-et, 2008-ban 6290-et, 2009-ben 7724-et, 2010-ben eddig már majdnem 7000-et!

Augusztus 8-án nem kisebb konzervatív politikus döntögette a tabukat a blogján, mint Vicente Fox korábbi mexikói elnök: “Ez nem azt jelenti, hogy a drogok ne lennének ártalmasak azokra, akik fogyasztják őket,” írja. “A legalizációban sokkal inkább egy olyan stratégiát kell látnunk … amely megtöri azt a gazdasági struktúrát, amely a drogmaffiát jelentős jövedelemhez juttatja … és amelyet azok korrupcióra és a hatalmuk növelésére fordítanak.” Nem ő az egyetlen, aki módosította korábbi álláspontját. Míg a jelenlegi elnök a drogellenes háború meghirdetésekor hallani sem akart a legalizációról, jelenleg kerekasztal-beszélgetésekre invitálja a mexikói értelmiség krémjét, ezek témája pedig a drogpolitikai reform. A sajtónak azt nyilatkozza, hogy “figyelemmel kíséri a drogok szabályozásáról folytatott jelenlegi vitát”, és azt gondolja, ennek a vitának a demokratikus pluralizmus szabályai szerint kell zajlania. A mexikói katolikus egyház feje, aki korábban elutasította a legális szabályozás ötletét, egy nappal később kijelenti, hogy a kérdést a közegészségügyi szempontok alapján kellene tanulmányozni. Itt tartunk ma. A mexikói establishment természetesen tisztában van azzal, hogy az USA-ban bekövetkező párhuzamos reformok nélkül esély sincs komoly sikereket elérni, ezért sokak tekintete most Kaliforniára szegeződik, ahol novemberben népszavazást tartanak a marihuána felnőttek számára való legalizációjáról. A közvélemény-kutatások szerint a kaliforniaiak mintegy 56%-a támogatja a reformot. És mivel a fűlegalizáció híveinek aránya az utóbbi években országos szinten is megközelítette az 50%-ot, még a kaliforniai szavazás elbukása esetén is kétséges, meddig tartható fent az USA jelenlegi drogpolitikája. A világ drogpiacai, sőt, nemzetközi drogkontroll-rendszerei is globálisakká váltak, hosszú távon minket, magyarokat is érint, mi történik Mexikóban vagy az USA-ban. Az illegális drogkereskedelem az ENSZ becslései szerint évente kb. 320 milliárd dolláros forgalmat bonyolít le – ezzel szemben az illegális fegyverkereskedelem pusztán 1 milliárdnyit, az illegális emberkereskedelem 32 milliárdnyit – tizedét a drogkereskedelemnek! Az illegális gyémánt-kereskedelem, amely önmagában is országokat vitt polgárháborúba, az illegális drogkereskedelemnek még a töredékét sem éri el! Az USA hozta létre a nemzetközi drogkontroll rendszert, amely lehetővé tette ennek a feketepiacnak a virágzását, és azóta is a globális drogtilalom fő motorjának számít: enélkül a motor nélkül az ENSZ drogkonvenciói úgy omlanak össze, mint a dominó. A dominó már megindult, kérdés, hogy meddig tart, amíg elér minket: évekig, vagy évtizedekig.

Sárosi Péter

 

Kategória: Hírek Drogok: Kannabisz (fű/hasis)Archívum: Drogpolitika

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek:

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

Abortusz-tabletták: új front az amerikai drogellenes háborúban

december 15, 2022 - Péter Sárosi

Fókuszban a környezet: a megelőzés és ártalomcsökkentés jó gyakorlatai nagyvárosokban

december 5, 2022 - Péter Sárosi

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter