Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Ha népszerű drogmegmondóember akarsz lenni Magyarországon, akkor észben kell tartanod néhány alapszabályt.
1. Ne említsd, hogy az alkalmi drogfogyasztással nincs semmi baj
Csak úgy lehetsz népszerű, ha megfelelsz azoknak a társadalmi elvárásoknak, amelyek szerint az illegális drogfogyasztásnak nincsen elfogadható formája. Fenn kell tartanod azt a morális feszültséget, ami a drogfogyasztást a zsidó-keresztény kultúrkörben a deviáns cselekedeteknek kijárú bűntudattal és szégyennel veszi körül. Hangsúlyozd a drogfogyasztás ártalmait, de az Isten szerelmére, ne beszélj arról, hogy az emberek többsége azért drogozik, mert – az örömet okoz. Ne beszélj a pozitív élményekről, az élvezetről, mert akkor rögtön megvádolnak, hogy te drogpropagátor vagy – csak a szenvedésről, a fájdalomról és a halálról beszélj. Ne áruld el, hogy a drogfogyasztók többsége alkalmi fogyasztó és nem válik függővé, és hogy a fűtől nem vezet egyenes út a heroinhoz. Ne áruld el azt se, hogy a drog csak az egyik része a képletnek – a környezet (setting) és az ember belső valósága (set) legalább annyira fontos.
2. Ne helyezd társadalmi kontextusba a drogfogyasztást
Ha a drogfogyasztással együtt járó problémákról beszélsz, akkor véletlenül se említsd, hogy ezek nagy része bizony nem légüres térben történik. Ülj föl arra a vonatra te is, ami a drogfüggők további megbélyegzéséhez vezet azáltal, hogy kizárólag az egyéni felelősségüket hangsúlyozzuk és bűntudatot és szégyent keltünk bennük. Ne említsd, hogy a problémás fogyasztók jelentős része gyermekkori traumáktól és kezeletlen pszichiátriai zavaroktól szenved, diszfunkcionális családban nőtt fel. Ne kelts bűntudatot a közvéleményben azzal kapcsolatban, hogy több százezer embert hagy vegetálni a társadalom margóján, afrikai körülmények között, szegregátumokban, ahol a drog nem az élvezet, hanem a túlélés eszköze. Hogy a kisstílű utcai dílerek, akiknek a földre teperését a rendőrség olyan nagy csinnadrattával filmezi le, maguk is a nyomorból próbálnak menekülni (sikertelenül).
3. Semmiképpen ne mutass rá az állam/kormány/rendszer felelősségére
És ha már fel is vetődnek ezek a problémák, akkor semmiképpen se mutass rá arra, hogy bizony az államnak, a deres halántékú, pocakos politikusainknak milyen nagy felelőssége van abban, hogy annyi ember élete kényszerül zsákutcába, mint amilyen a függőség vagy a hajléktalanság. Hogy mennyi mulasztás és tudatos, cinikus bűn terheli a döntéshozók lelkét, akik az emberek zsigeri félelmeit és szorongásait kisebbségi csoportokra fókuszálva sütögetik a saját politikai pecsenyéjüket. Maradj meg “semlegesnek” és “politikamentesnek”, véletlenül se említsd, hogy a drogfogyasztók büntetése káros, és ne hívj fel a dekriminalizációra, mert akkor elásnak, mint drogliberalizátort.
4. Ne beszélj ártalomcsökkentésről
A legjobb, ha nem említed azt, hogy a drogfogyasztás ártalmai csökkenthetők. Inkább kezdj el te is kizárólag felépülésről beszélni, az kockázatmentes, hiszen a legtöbb ember a drogmentesség szinonímájaként érti. Ezáltal elkerülheted, hogy meggyanúsítsanak azzal, hogy esetleg a drogfogyasztás nem minden formáját tartod Isten és természet ellen elkövetett bűnnek (lásd első pont). A tűcsere helyett inkább beszélj “felépülés előkészítő programról,“ tű helyett pedig “felépülést elősegítő eszközről”. Persze csak ha muszáj.
Ha észben tartod ezt a négy alapszabályt, akkor népszerű drogmegmondóember lehetsz Magyarországon, hiszen meghagyod az embereket dagonyázni kényelmes előítéleteik pocsolyájában.
Sárosi Péter
