Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
A hatóságok nemrég falat emeltek Párizsban, hogy elzárják a crack kokain utcai használóit a lakosság többi részétől. A Drogriporter dokumentumfilmjében megszólalnak azok a szakértők és civilek, akik a droghasználók egyik parkból a másikba terelgetése helyett, inkább higiénikus crack-használói szobákat szeretnének látni.
A film automatikusan magyar felirattal indul el. Ha mégsem, kattints a cc gombra.
A “crack” a kokain pipában elszívható, szabad bázisú formája. Fehér kövecskéhez hasonlít, nevét a szíváskor pattogó hangjáról kapta. Ugyanaz az anyag, mint a por kokain, de az égetésből és szívásból adódóan gyorsabban és intenzívebben hat. (A kokainról a Drogriporter tudástárban írtunk részletesen.)
A becslések szerint 13 ezer crack használó ember él Párizs környékén. Egy nagyjából 400 fős, extrém szegénységben élő csoportjukat gyakran látni crack kokaint használni közparkokban, és ez a lakosság számára komoly problémát okoz. Az elmúlt harminc évben ezeket a társadalom peremére szorult, többnyire fekete, a Karib-térség volt francia gyarmatairól származó crack használókat a rendőrség a város egyik pontjáról a másikra terelgette csupán, anélkül, hogy érdemi segítséget nyújtott volna nekik.
Kezdetben a Sztálingrád térnél csoportosultak, innen zavarták át őket a hírhedt “Crack hegyre,” a Porte de la Chapelle állomáshoz. később az Eole kertbe kergették őket, de a lakosok tiltakozására 2021 szeptemberében a rendőrség lezárta ezt a parkot is. A több száz crack használót buszokra pakolták, majd kitették őket a Porte de la Villette téren, mondván, itt úgysincs lakosság, nem fognak itt senkit zavarni. A rendőrfőnök valahogy csak az áttelepítés után esett le, hogy itt is emberek laknak, erre fogta és befalazta az egyetlen alagutat ami a droghasználók parkját összeköti a város tehetősebb részével.
A felháborodott lakosság a droghasználókat fizikailag is kirekesztő építményt a szégyen falának nevezte el.
Dokumentumfilmünk, melyet a Droghasználók Nemzetközi Hálózatával (INPUD) és a Francia Droghasználók Egyesületével (ASUD) együttműködve készítettünk el, bemutatja a crack kokain használatának történetét Párizsban. A filmet mi vágtuk és rendeztük, a forgatócsoport francia volt. Riporterünk, Miguel Velazquez Gorsse maga is volt heroin használó, az ASUD aktivistája. A filmben Fabrice Olivet az ASUD szakértője és Jéremy Constant, szociális munkás mutatják be a marginalizált crack használók társadalmi helyzetét. Anne Souyris, az egészségért és ártalomcsökkentésért felelős helyettes párizsi polgármester asszony elmagyarázza a filmben, hogy miként akadályozta őket a Gérald Darmanin vezette belügyminisztérium abban, hogy a crack használóinak hosszútávú és hatékony segítséget tudjanak nyújtani. Forgatócsoportunk ellátogatott a 2016-óta kísérleti jelleggel működő droghasználó szobába (elterjedt nevén belövőszoba.) A Gaïa nevű létesítményt Elisabeth Avril vezeti, aki ismertette velünk, hogy milyen pozitív hatásai vannak annak, ha az utcai droghasználókat tiszta, nyugodt és felügyelt körülmények között hagyják saját drogjukat elfogyasztani.
A programtól csökkennek a fertőzések, szinte teljesen megszűnik az utcai drogszemét, megszűnnek a túladagolások és jelentősen csökken az utcai droghasználat látványa is.
Sajnos a törvény értelmében a szobát csak injekciós droghasználók vehetik igénybe, de a crack használók többsége nem használ fecskendőt (mivel a crack-et pipából füstölik el).
A filmben megszólalók mindegyike olyan droghasználó szobákat szeretne, amelyek a crack fogyasztók igényeire vannak szabva, közel a drogszcénához. Itt a biztonságosabb droghasználaton kívül tisztálkodási, táplálkozási és olyan szociális és orvosi segítséget kaphatnának, ami támogatná őket a normalizáltabb használatban és az absztinencia elérésében is.
A filmben megszólaló crack használó Kamel szerint is nyugodtabb lenne a környék. A helyi lakosokat tömörítő egyesület képviselője, Nicholas Ubé is támogatja az ártalomcsökkentés ilyen formáját, mondván:
„Meg kell értenünk, hogy a droghasználók is olyan polgárok, akik itt élnek. Van aki szerint el kell költöznünk miattuk, de állítom, hogy nem kell. Ki lehet alakítani békés együttélést is velük.”
Ötlet és helyi szervezés: Miguel Velazquez Gorsse | ASUD
Kamera: Christophe Montaucieux
Vágta és rendezte: Takács István Gábor | Jogriporter Alapítvány | Drogriporter
Fordítás: Léo Lambert
Nyelvi segítség: Csernus Eszter
Magyar felirat: Büki Barbara és Büki Péter
