Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Az egykori Kender utcában lévő Auróra Klubban csapott le a rendőrség a kender ipari felhasználásáról beszélgető fiatalokra. A drogellenes harc álarca mögül ismét kilátszik az otromba politikai lóláb, az önkormányzat a Kék Pont után új fantomellenséget talált magának.
A sajtót bejárta a hír, hogy a rendőrség rajtaütött az Auróra Klubon, mikor éppen a kender ipari felhasználásáról tartottak beszélgetést. A razzia során 14 órán keresztül vegzálták a vendégeket és 15 embert állítottak elő. Náluk házkutatást is tartottak, bár egyiküknél sem találtak minimális, fogyasztói mennyiségnél több kábítószert. A rendőrségi felvételeken nevetséges, pár cigire elég nagyságú fűdarabkákat mutogattak, mint valami hatalmas fogást. Az előállítottak között olyan “veszélyes bűnözők” akadtak horogra, mint például egy szklerózis multiplexben szenvedő beteg, aki a tudományos szakirodalom által is elismert görcsoldó hatásai miatt fogyaszt kendert.
Úgy tűnik, Kocsis Máté és mamelukjai szerint nincs helye a kenderről mint haszonnövényről folytatott beszélgetésnek az Auróra utcában. Kíváncsi vagyok, hogy azt egyébként tudják-e, hogy az Auróra utca neve korábban mi volt? Megmondom: Kender utca. Ezek után mondja bárki, hogy nem ez a megfelelő helyszín a kender ipari és gyógyászati felhasználásának lehetőségeiről beszélgetni – már csak hagyománytiszteletből is!
Az egész razzia az ágyúval a verébre lövés tipikus esete volt: a hatóságok minden görcsös igyekezete ellenére sem sikerült bebizonyítani, hogy a klub valamiféle drogelosztóhely lenne. Ennyi kábítószer-fogyasztót – már csak a nagy számok törvénye alapján is – szinte minden fiatalok által látogatott szórakozóhelyen előállíthatna a rendőrség. A hely üzemeltetői ráadásul eddig is partnernek mutatkoztak bármilyen a helyi lakosságot zavaró jelenség megszüntetésében.
Úgy tűnik, a lakossági panaszokra való hivatkozás csak álca. Ez az egész kirakat-eljárás bűzlik attól a primitív politikai koncepciótól, amit a józsefvárosi fideszes önkormányzattól már megszokhattunk. A leginkább csak az önkormányzati propagandaoldalról ismert “civil” szervezet, a Magdolna Negyed Egyesületnek az Auróra bezárását követelő nyilatkozata egy jól megkomponált koreográfia része, akárcsak az “aggódó polgárok” levelére adott önkormányzati válasz. Az ellenzéki mozgalmaknak és a valódi civileknek gyakorta fórumot biztosító Auróra Klub bezárására tett erőfeszítések mögött ugyanazt a mintát fedezhetjük fel, amelyet már korábban is alkalmaztak a Kék Pont tűcsere programjával szemben. Ha visszaemlékszünk, a Kék Pont elleni hangulatkeltés is azzal kezdődött, hogy egy állítólagos “civil” szervezet, a fideszes képviselők által irányított ún. Orczy Egyesület tüntetést szervezetett a tűcsere elé.
A valódi civil szervezetet az álcivil szervezettől nem az különbözteti meg, hogy elfogad-e pénzt Soros György alapítványától vagy más külföldi forrásból vagy sem – hanem az, hogy milyen viszony fűzi a hatalom birtokosaihoz. A megalkuvó, opportunista, a kormányzati célokat szolgáló, szinte teljesen állami forrásból működő, az állami intézményekkel ezer szálon összefonódó szervezeteket a valódi civil szervezetekkel (NGO – non-governmental organisation) szemben a nemzetközi szakirodalom GONGO-knak (government-sponsored non-governmental organisations) nevezi. Ilyen például Magyarországon a Civil Összefogás Fórum (CÖF), amely a GONGO definíció minden elemét kimeríti, hiszen támagátása szinte kizárólag az államtól és állami cégektől jön, tevékenysége pedig szinte kizárólag a kormányzat támogatásában merül ki.
Hogy a GONGO-k nem csak az országos politika alakításában vesznek részt, arra jó példát szolgáltatnak a Józsefváros fideszes önkormányzata által létrehozott helyi GONGO-k, amelyeket Kocsis Máté propagandagépezete előszeretettel alkalmaz abból a célból, hogy diszkreditáljon kritikus civil szervezeteket és elhallgattasson ellenzéki hangokat. Ezzel azt az illúziót akarja kelteni, mintha elnyomó politikáját alulról jövő (grassroot) kezdeményezések irányítanák, holott azok éppen annyira spontán és alulról jövő kezdeményezések, mint a “spontán” felvonulások Sztálin születésnapján vagy az amerikaellenes iráni tüntetések.
Mint ahogy a Kék Pont-ügy, az egész Auróra-ügy is jóval többről szól, mint drogokról vagy közbiztonságról. A korrupt rezsim hatalmasainak közellenségek gyártására van szükségük ahhoz, hogy fenntartsák a félelem és szorongás légkörét, és hogy a közrend és a közbiztonság bajnokaiként tudják feltüntetni magukat a lakosság előtt. Ezek a politikai propaganda-akciók arra is kitűnőek, hogy a valódi problémákról – lakásszegénység, hajléktalanság, munkanélküliség, nyomor – eltereljék a figyelmet, és levezessék a szociális feszültségeket. Nem mellesleg pedig alkalmat adnak arra, hogy felszámolják a közélet azon színtereit, amelyek alternatív nyilvánosságot teremthetnek a hazug, Kocsis Máté személyi kultuszát építgető helyi propagandával szemben. Ideje lenne már megálljt parancsolni ennek az ámokfutásnak!
Sárosi Péter
