Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.
Aladár ötödikes, az iskola legjobb tanulója. Idén először egy új tantárgyat is tanulnia kell, ennek a neve: erkölcstan. Még egy szép tankönyvet is kap hozzá. A tankönyv bevezetője szerint „megszűnőben van a zsidó-keresztény vallás erkölcsi irányjelzője”, „a fiatalok úgy élnek, ahogy jól esik”, és senki nem mondja meg nekik, hogy mi a jó, és mi a rossz, ez pedig „végeredményben káoszhoz vezet”. Ezért kell hát bevezetni az erkölcstant. Még jó, hogy időben bevezették, morfondírozik Aladár, még azelőtt, hogy kitört a káosz.
Aladár, mint igazi stréber, gyakran már előre megnézi, milyen feladattal foglalkoznak majd a következő órán. Egy nap a következő feladatnak néz utána:
„Állítsátok sorrendbe a füzetben a káros tevékenységeket a hatásuk mértéke szerint! dohányzás, túrázás, napi 1,5 liter kóla elfogyasztása, biciklizés, szeszes ital fogyasztása, napi öt óra internetezés, napi 1,5 liter ásványvíz elfogyasztása, drogozás, napi öt óra tévézés, heti három alkalommal főzelék fogyasztása, horrorfilmek nézése, napi hét óra alvás.” (ez a feladat valóban szerepel az Apáczai Kiadó erkölcstankönyvében)
Mivel a digitális kor gyermeke, és otthon rendelkezik Internet-hozzáféréssel, elhatározza, hogy utánajár egy kicsit a témának. Sosem árt villogni az osztály előtt. Először is, szöget üt a fejébe, hogy a kérdésben „káros tevékenységekről” van szó, ellenben a megadott tevékenységek közül nem mindegyik tekinthető alapvetően károsnak. Egyesekről viszonylag nagy biztonsággal megállapítható, hogy nem károsak, ilyen például a napi másfél liter ásványvíz fogyasztása. Mások pedig egyértelműen károsak, ilyen a napi másfél liter kóla elfogyasztása, vagy a napi öt óra tévézés. „Miért lehet ezekről egyértelműen megállapítani, hogy károsak vagy sem?”, tanakodik Aladár. Azért, mert megadták hozzájuk a mértéket, jön rá. Hiszen mértékkel sem a kólaivást, sem pedig a tévénézést nem lehet károsnak nevezni. Mértéktelenül viszont még a víz is méreg, és a vízivásba is bele lehet halni.
A feladat által felsorolt egyéb tevékenységek „hatásának mértékét” azonban egyáltalán nem olyan egyszerű meghatározni – hiszen nem adták meg a gyakoriságukat, a mértéküket és a körülményeket. A biciklizés például nem káros – viszont ha valaki minden nap órákat tölt el kerékpárosként a nagyvárosi forgalomban, akkor a szmog jelentősen károsíthatja a tüdejét. Alapvetően a főzelék fogyasztása sem káros, viszont ha egészségtelenül van elkészítve, például felütik egy csomó liszttel, esetleg zsíros feltéttel tálalják, akkor máris más helyzet.
Aztán ott van a dohányzás, a szeszes ital fogyasztása és a drogozás. Aladár megguglizza mind a hármat. Hamarosan össze is ráncolja a homlokát a felismerés, hogy valójában a szeszes ital és a dohány is drog, ezek fogyasztása pedig drogozás. Hiszen a drog valójában tudatmódosító szert jelenthet, attól függetlenül, hogy az törvényes vagy sem. Sőt, mikor kicsit tovább böngészik, arra is rájön, hogy a kóla is megfelel a drog meghatározásának, hiszen sok finomított cukrot tartalmaz, és nagy mennyiségben serkentő szernek minősül, növeli az éberséget, egyes esetekben nyugtalanságot, szorongást is okozhat. Hosszú távon pedig elhízást, cukorbetegséget eredményezhet.
A szeszes italról Aladár azt találja, hogy csekély mennyiségben (napi 1 dl bor) felnőtt embereknél még jótékony hatása is lehet, az ő fejlődő szervezetének azonban nem tenne jót a borivás. Sok felnőtt mértéktelenül fogyasztja a dohányt és az alkoholt, ami súlyos betegségeket és halált okozhat. Magyarország a világ élvonalába tartozik ebből a szempontból. Ezek a drogok törvényesek, sőt, a sajtó tele van hírekkel arról, hogy az erkölcstan tantárgyat bevezető politikus bácsik és nénik egymás közt osztották szét a dohánytrafikok feletti ellenőrzést. Szép haszonra fognak szert tenni tehát ennek a drognak a forgalmazásából.
Talál infót olyan drogokról is a neten, amelyek tiltottak. „Na, akkor ezek biztos még a dohánynál meg az alkoholnál is sokkal veszélyesebbek,” gondolja Aladár. Valóban, talál példát különösen veszélyesekre, mint mondjuk a heroin. De amikor megguglizza a legnépszerűbb illegális drogot, a marihuána névre hallgatót, akkor azt találja, hogy egyetlen bizonyított esetben sem okozott sem súlyos szervi betegséget, sem halált, és nem is lehet jobban rászokni, mint a borra vagy a kávéra. Mégis, a törvény két év börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, akik akár egyetlen sukkot szívnak egy marihuánás cigarettából. „Ez most akkor hogy?”, kérdezi magában.
Különösen érdekesnek találja, hogy az olyan tiltott drogok hatásai, mint az LSD vagy a varázsgomba, a leírások szerint éppen úgy sokmindentől függenek, mint a biciklizésé vagy a főzeléké: hogy milyen mennyiségben, gyakoriságban, milyen körülmények között és milyen állapotban használják őket (idegen nyelven ezt nevezik set-nek, setting-nek és dózisnak). Gyakorlatilag ezektől függ, hogy milyen élményt tapasztal meg a fogyasztó. De míg a főzelék minden hozzávalója legálisan beszerezhető a boltban, az illegális drogoknál nem lehet tudni, hogy a fogyasztó mit is vásárol valójában. Ez önmagában is elég sok balesethez vezet.
Amikor Aladár beszámol az egyéni kutatásának eredményeiről az iskolában, a tanára nem tűnik túl lelkesnek. Különösen akkor rázza a fejét idegesen, amikor Aladár arról kezd el mesélni, hogy az alkohol is drog, és hogy valójában a marihuána kevésbé káros, mint az alkohol. Béla bácsi maga sem veti meg a bort, és fel van háborodva, hogy valaki az ő hétvégi iszogatását azoknak a „degenerált kábítósoknak” a fertelmes cselekedeteihez méri hasonlítani. Egyébként is, vegye tudomásul Aladár, hogy a drog mindennél rosszabb, és a feladatnak az volt az egyik célja, hogy tudatosítsa ezt.
Nem hiába wunderkind Aladár, most már megérti az erkölcstan tantárgy célját: nem az a lényeg, hogy mi káros és mi nem, hanem az, hogy a fölnőttek társadalma mit tart annak. Az ember minél jobban megfelel ezeknek az elvárásoknak, annál jobban el fogják fogadni, annál sikeresebb felnőtt lehet. Be kell állni a sorba, és tudni kell akkor is buzgón bólogatni, ha valójában nem értünk egyet a tanárral, a főnökkel vagy éppen a miniszterelnök bácsival. Különben alaposan megszívhatod, például bélást kaphatsz az iskolában.
„A fölnőttek felettébb furcsák,” zárja le magában az esetet.
Sárosi Péter
