Még akkor sem, ha csak a krónikus fogyasztással járó hosszú távú következményeket vizsgáljuk
Gelsei Bernadett addiktológiai tanácsadó arra a gyakran felmerülő kérdésre próbál választ adni, hogy vajon az alkoholfogyasztás vagy a fűszívás károsabb. Azonban míg mások akár egy teljes könyvet szenteltek a kérdésnek, addig Gelsei igyekezett a lehető legtömörebben megválaszolni a kérdést. Ez is lett írásának a legnagyobb problémája.
Részletesen elemezni a marihuána és az alkohol fogyasztásával járó kockázatokat egy rövid cikkben nyilvánvalóan lehetetlen vállalkozás, de néhány hasznos támpontot lehet adni. A tömörség kitételének megfelelően a Harmonet cikke a kockázatok közül egy fő területre koncentrál: a krónikus fogyasztással járó rövid- és hosszú távú veszélyekre. Azzal azonban, hogy a napi többszöri használattal járó elváltozásokra helyezzük a fókuszt, máris csak a problémás fogyasztókkal foglalkozunk, ami mindkét drog esetében az összes használónak körülbelül 10%-a. Ha rájuk szűkítjük a vizsgálatot, akkor elég korlátozott információkat kapunk a használattal járó veszélyekről.
A szerzőnek ugyan szíve joga megválasztania elemzésének tárgyát, de azt nem kerülheti ki, hogy megfelelően alátámasztott érvekkel igazolja állításait. A marihuána rövid távú memóriát károsító hatását elemző, ellentmondásos vizsgálatokat például aligha lehet azzal feloldani, hogy „ha valaki folyamatosan be van szívva és csak pár óráig tiszta, akkor ez gyakorlatilag teljesen mindegy”, hiszen ezzel csak annyit állít, hogy nem tudja megítélni, hogy a kérdéssel kapcsolatban kinek van igaza. És visszatérve, a marihuána fogyasztóinak többsége nem rendszeres használó, de még a problémás fogyasztók közül sem mondható el mindenkiről, hogy „folyamatosan be van szívva”. Végképp nem lehet az előbbi érvet annak alátámasztására használni, hogy a marihuána „ugyanolyan roncsolást tud előidézni, mint az alkohol visszafordíthatatlan folyamata az agyban”, hiszen a két szer használata egészen különböző kognitív következményekkel járhat és ezek alapján a mértéktelen alkoholivás jóval súlyosabb veszélyeket rejt. Többek között az alkohol túladagolható, így egy masszív ivászat extrém esetben kómával, vagy akár halállal is végződhet. A fiatalkori mértéktelen alkoholfogyasztás emellett károsíthatja a prospektív memóriát, de hosszú távon idegrendszeri károsodást is okozhat, ami demenciával, a teljes emlékezőképesség elvesztéséhez és egyéb súlyos neuropszichiátriai következménnyel járhat, melyeket a krónikus marihuánafogyasztók körében nem figyeltek meg.
A cikkben a hosszú távú hatásokhoz érve is csak a problémás, mértéktelen használattal járó következményekről olvashatunk, arról viszont nem, hogy a fogyasztásra irányuló motivációk mennyiben befolyásolják ezeket a hosszútávú hatásokat. Aki számára a rendszeres marihuánafogyasztás célja a mindennapi problémáktól való időleges eltávolodás, az valóban jó eséllyel számolhat azzal, hogy idővel motiválatlanná és céltalanná válik, de azok a betegek, akik gyógyászati okokból, orvosi javaslatra kezdenek rendszeresen marihuánát fogyasztani, leginkább az életminőségük jelentős javulásáról és régen látott motiváltságról számolnak be. A két szélsőség között pedig ott van a túlnyomó többség, aki pusztán rekreációs célokra használja a marihuánát, így negatív hatásaival alig találkozik és a hosszútávon kialakuló szövődményektől sem kell tartania.
Írása végén Gelsei is kiemeli, hogy mértékletes használat mellett nem kell komoly kockázatokkal számolnunk, mégsem lehet egyetérteni a konklúzióval, mely azt mondja, hogy „bármelyiket is használja az illető, hosszú távon ugyanolyan veszélyes az egyénre nézve mindkét anyag, mértékletes használatával egyikkel sincs gond”. Az alkohol hosszú távú és mértéktelen használata ugyanis messze több szervi (szívritmuszavar, magas vérnyomás, szívinfarktus, cukorbetegség, májkárosodás stb.) és kognitív (demencia, pszichózis) károsodással járhat, mint a krónikus marihuánahasználat, amelyhez a fogyasztási mód függvényében leginkább a hörghurut kialakulása párosulhat, illetve az arra hajlamosak pszichotikus tüneteket tapasztalhatnak.
Vagyis ahogyan arra már Dr. David Nutt és kutatócsoportja is felhívta a figyelmet, a kockázatok és mellékhatások tekintetében a mérleg nyelve határozottan az alkohol irányába mutat.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.03.28.
