• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Az ártalomcsökkentés helyzete Európában

február 2, 2012 | Szerző: Kardos Tamás

Tweet

A TASZ filmes csapata részt vett az Európai Ártalomcsökkentő Hálózat (EuroHRN) első találkozóján Marseilleben, ahol szakértőket és aktivistákat kérdezett az ártalomcsökkentés helyzetéről

A 90-es évek elején új megközelítés hódított Nyugat-Európában a drogokkal kapcsolatban: az ártalomcsökkentés. Az olyan nagyvárosokban, mint Liverpool, Amsterdam, Zürich és Frankfurt, melyekben jelentős injektáló drogfogyasztó népesség élt, alulról szerveződő csoportok és utcai segítők ellenszegültek a zéró-tolerancia hivatalos ideológiájának, amely azon az elméleten alapszik, hogy a drogfogyasztás egy önmagában kezelendő probléma, melyre az egyetlen legitim beavatkozási forma az absztinencia. A változást a HIV járvány fenyegető terjedése hozta el, ami felülírta a „csak mondj nemet” bölcsességét: hogy kezelhetsz függőket anélkül, hogy életben és megfelelő egészségi állapotban tartanád őket? Életben és egészségben tarthatod-e őket anélkül, hogy emberi lényként kezeled őket, akik nem a probléma, hanem a megoldás részei? Az új mozgalmat olyan fogyasztói közösségek vezették, akik szervezetten léptek fel a HIV terjedése és a túladagolásos esetek ellen és igyekeztek meggyőzni a hatóságokat arról, hogy a droghasználók üldözése és bebörtönzése nem a legmegfelelőbb mód a probléma kezelésére. Az ártalomcsökkentés szakított a korábbi legalizáció-tilalom paradigmával és gyakorlati válaszokkal szolgált: steril injektáló készletek terjesztésével és opiát szubsztitúciós terápiával, hogy megelőzze a vérrel terjedő fertőzéseket, a bűnözést és a túladagolásokat. Az ártalomcsökkentők elindították az ítéletektől mentes oktatást és a tanácsadást is.


A magyar feliratot a cc-re kattintva tudod bekapcsolni!

A század végére az ártalomcsökkentés gyakorlata a nemzeti drogstratégiák nélkülözhetetlen részévé vált Európa szinte valamennyi országában – ezenfelül az ártalomcsökkentés az Európai Unió politikájának hivatalos  megközelítés lett. Nyugat-Európában több város kezdett olyan innovatív programokkal folytatott kísérletekbe, mint például a felügyelt injektáló és füstölő létesítmények, heroin fenntartó kezelés és Naloxone terjesztés. Mostanra az ártalomcsökkentés a mainstream drogkezelői rendszerek részévé vált a legtöbb európai országban és az eredmények nagyon látványosak: a HIV, a bűnözés és a túladagolások tekintetében az injektáló droghasználat jóval kisebb probléma Európában, mint a világ azon részeiben, ahol elutasítják az ártalomcsökkentést.

Napjainkban néhány visszalépést figyelhetünk meg. A gazdasági válság miatt jelentős támogatási megvonások veszélyeztetik a jóléti társadalmat. Az elégtelen forrásokkal rendelkező világban gyakran a marginalizált csoportokat hibáztatják a problémákért és növekszik a populista politikák támogatottsága, melyek azt ígérik, hogy visszaállítják a rendet. Az ártalomcsökkentés központjaiban, például Hollandiában, nincs reális veszélye annak, hogy a kormányzat megszüntetné az ártalomcsökkentő programokat, még akkor sem, ha általában szigorúbb törvénykezést kezd alkalmazni. Közép-Európában azonban, ahol az ártalomcsökkentésnek nem tudtak erős alapokat teremteni, korlátozott állami támogatással működnek, gyenge egészségügyi rendszer mellett, ott az új, populista kormányok  hatalmas károkat tehetnek. Az én országomban például a kormány két év alatt kétharmadával csökkentette a terület költségvetését. Emellett elutasította a progresszív, az ártalomcsökkentést megfelelő hangsúllyal kezelő drogstratégiánkat, hogy egy új, felépülés-központúval helyettesítse. A „felépítés” kifejezést Nagy-Britanniából kölcsönözték, ahol a konzervatív kormány ezt a szót helyezte a drogpolitikája központjába. Az egyetlen probléma a felépüléssel, hogy ez egy olyan ideológiáktól terhes koncepció, amit senki sem tud világosan definiálni. Természetesen az absztinencia is része a megoldásnak – de nem ez a kizárólagos megoldás. Úgy vélem, hogy az ártalomcsökkentés mint filozófia és mint gyakorlat túl fogja élni ezeket a nehéz időket, mert már kellően mainstream megközelítés Európában. A kérdés az, hogy hány embernek kell az egészségével és az életével fizetni addig, amíg a kormányok felismerik, hogy a „keményen a bűnözésre” és a „csak absztinencia” megközelítések kudarcra vannak ítélve.

Sárosi Péter
angolból fordította: Kardos Tamás

 

Kategória: Hírek Témák: Ártalomcsökkentés, Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI), Filmek, Legalizáció

Elsődleges oldalsáv

  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Filmjeink adatbázisa

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Kosztya Proletárszkij – A rajzfilm

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Kérjük támogasd a munkánkat!

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter