Nyilvánosságra került az a levél, amelyben Antonio Maria Costa, az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájának (UNODC) igazgatója biztosítja az amerikai kormányt, hogy kitart az amerikai típusú drogpolitika támogatása mellett. A levélíró többek között ígéretet tesz arra is, hogy a jövőben sem támogatja az ártalomcsökkentő programok bevezetését.
Nyilvánosságra került az a levél, amelyben Antonio Maria Costa, az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájának (UNODC) igazgatója biztosítja az amerikai kormányt, hogy kitart az amerikai típusú drogpolitika támogatása mellett. A levélíró többek között ígéretet tesz arra is, hogy a jövőben sem támogatja az ártalomcsökkentő programok bevezetését.
2004 november 10-én Costa találkozott Robert Charles-szal, az amerikai külügyminisztérium diplomatájával, aki nehezményezte, hogy az ENSZ hivatalos dokumentumaiban felbukkant az „ártalomcsökkentés” kifejezés. Mint tudvalevő, az amerikai drogpolitika a zéró tolerancia elvét vallja, ezért elveti azt a felfogást, miszerint a kezelés célja nem csak a drogfogyasztó szermentességének elérése lehet, hanem a drogfogyasztásból származó ártalmak minimalizálása.
A következő napon (november 11) keltezett levélben Costa megpróbálja tisztázni a UNODC álláspontját. Kifejti, hogy „az ártalomcsökkentés álcája mögé bújva egyesek álnok módon azon dolgoznak, hogy aláássák a világ drogellenességét. Ezek az emberek visszaélhetnek a mi jószándékű nyilatkozatainkkal a saját céljaik érdekében, és ezt mi nem engedhetjük meg.” Costa ígéretet tesz arra, hogy áttekintik az eddigi nyilatkozataikat, és a jövőben még óvatosabbak lesznek.
Határozottan elítéli az olyan ártalomcsökkentő módszereket, mint például a heroinfenntartó kezelés vagy az ellenőrzött belővő szoba. A tűcsereprogramoknak a HIV-megelőzésben betöltött szerepét is kétségesnek nevezi, és azokat alárendelné a drogfogyasztás általános csökkentésére irányuló erőfeszítéseknek.
Az UNODC anyagi támogatásának legnagyobb részét az Amerikai Egyesült Államok biztosítja, a második és harmadik legjelentősebb támogatást a szintén zérótoleranciát hirdető Japán és Svédország nyújtja. Kritikusok és volt ENSZ-hivatalnokok szerint ez a tényező nagyban hozzájárul az UNODC lojalitásához és az ártalomcsökkentés merev elutasításához.
