Jack Kornfield pszichológus és meditációs oktató mesélt egy történetet, ami egy olyan katonával esett meg, aki az egyik mindfulness meditációs tanfolyamán vett részt.

A katona egy napon, hosszú és fárasztó szolgálat után, egy áruházban sorban állt a pénztárnál. Fáradt volt és alig várta, hogy végre hazaérjen és felciccentsen egy doboz sört a TV előtt. Előtte pár méterrel egy nő állt egy kisgyerekkel a karján ugyanabban a sorban.

A katona, aki szabálykövető volt, már azon bosszankodni kezdett, hogy a nő nem az Expressz sorban állt – ahová a kisgyerekeseknek állni kellene. Az pedig különösen feldühítette, amikor azt látta, hogy az eladónő beszélgetni kezd a gyerekes nővel, és gügyögni a gyerekkel. Akkor pedig már szinte szétrobbant az idegtől, amikor az eladó át is vette a gyereket a karjába. Hát nem látja, hogy milyen sokan állnak sorban? Még húzza is az időt??

Ekkor azonban beugrott neki a mindfulness képzés: felcímkézte a dühöt, amit érzett, megfigyelte a testi észleléseit, amik együtt jártak vele, figyelte, ahogy a düh szétárad, majd hagyta, hogy lehorgadjon, mint egy hullám. Egyfajta távolság épült ki közte és a düh között – és már nem akart indulatosan rákiabálni a nőre és az eladóra, mint egy perccel korábban.

Sőt, amikor odaért az eladóhoz a sorban, még meg is dicsérte a kisgyereket, hogy milyen aranyos. Az eladónő felvidult, és mesélni kezdett. Kiderült, hogy a gyerek apja is katona volt, de néhány éve meghalt bevetés közben. Azóta az apa szülei vigyáztak a gyerekre, miközben az anya teljes munkaidőben dolgozott. A nagymama minden nap munkaidőben elhozta a gyereket az áruházba, hogy ő – az anyja – láthassa.

A katona megrendülten távozott.

Soha nem tudhatod, hogy az ítélkező-skatulyázó, sürgölődő-fontoskodó majom-elméd lecsillapítása milyen fontos, együttérző tapasztalásokkal tanít és gazdagít téged – és másokat.