Az Alkotmánybíróság kábítószerrel kapcsolatos határozata és a jövő drogtörvénye volt a témája a Magyar Kriminológiai Társaság pénteki ülésének. Az előadók gyakran éles szavakkal bírálták az alkotmánybírák drogdöntését, a készülő büntető-jogszabályokkal kapcsolatban azonban annál nagyobb bizonytalanság tapasztalható.
Az Alkotmánybíróság kábítószerrel kapcsolatos határozata és a jövő drogtörvénye volt a témája a Magyar Kriminológiai Társaság pénteki ülésének. Az előadók gyakran éles szavakkal bírálták az alkotmánybírák drogdöntését, a készülő büntető-jogszabályokkal kapcsolatban azonban annál nagyobb bizonytalanság tapasztalható.
Az első előadó, Lévay Miklós tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE-ÁJK, ME-ÁLJK Bűnügyi Tudományok Intézete) szerint az AB döntés kevés pozitívuma közé tartozik, hogy gyakorlatilag megerősítette az elterelés intézményét, sőt, a határozat elismeri, hogy még az ártalomcsökkentő programok is „szükségesnek ítélhetők.” A két különvéleményt megfogalmazó alkotmánybíróval együtt elítéli azonban azt, hogy az AB negatív jogalkotással kiszélesítette a büntethető polgárok körét. A döntés hátterében rossz szemlélet, helytelen megközelítési mód áll, a „radikális prohibicionizmus,” amely a társadalom más területein (pl. szexuális „devianciák” büntetése) már régen teret vesztett a modern nyugati világban.
Különösen aggályosnak tartja Lévay azt a módot, ahogyan az AB jelenlegi döntése a büntetőjog mint ultima ratio (végső eszköz) szerepét meghatározza. Míg ugyanis a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos 18/2004-es határozat még elítélte az állam beavatkozását az állampolgárok magánéletébe ott, ahol más eszközök is rendelkezésre állnának, a drogdöntés jogi paternalizmust valósít meg, mondta. Azt is kifogásolta, hogy az AB a törvény egyes szakaszait a „normavilágosság” hiánya miatt hatályon kívül helyezte, ugyanis számos más törvényszakaszt hatályon kívül lehetne helyezni ennyi erővel. Példaként hozta fel a „szeszes italtól befolyásolt állapotban” fogalmát (Btk. 188§). Az AB döntésben szereplő „káros magatartásra fogényok polgár” kifejezés pedig Lombrozót idézi, aki a bűnöző embertípusokról írt a 19. század végén. A készülő drogtörvénnyel kapcsolatban csak annyit említett meg, hogy annak három tényezőt kell figyelembe vennie: az AB döntését, a nemzeti drogstratégiát és az ultima ratio elvét.
Mészár Róza, a Baranya Megyei Bíróság kollégiumvezetője előadásában összefoglalta az elmúlt évtized drogjogi szabályozásának fejlődését 1988-tól napjainkig. Az első nagy változást az 1993-as Btk. módosítás hozta, amely tulajdonképpen meghatározta az egész szabályozás kereteit. Európai viszonylatban is szigorúan szankcionálta a „kábítószerrel való visszaélés” olyan minősített eseteit, mint pl. a kiskorú bevonásával történő elkövetés vagy a jelentős mennyiség átadása -ezeket az élet elleni bűncselekményekhez hasonló büntetési tételekkel fenyegette. Bevezette ugyanakkor az elterelés (a büntetőeljárás alternatívájaként választható kezelés) intézményét azok számára, akik saját használatra tartanak maguknál kábítószert, amit azzal indokolt, hogy a kezelés hatékonyabb a büntetésnél. A 98-as módosítás a függőkre korlátozta azon elkövetők körét, akik igénybe vehették az elterelést, és tovább emelte a jelentős mennyiséggel kapcsolatos szankciókat, amelyek már az emberöléssel azonos szintre kerültek. A 2003-as módosítást sokan enyhítésként értelmezték, de a bírónő szerint ez nem egyértelmű. Megemlítette, hogy a kannabisz esetében a jelentős mennyiség alsó határa még mindig irreálisan alacsony. A jelenlegi alkotmánybírósági határozat nehéz helyzetbe hozta a bírákat, indoklása nem ad megfelelő támpontokat a jogalkalmazóknak. Egyes minősített esetekben a gyakorlatilag fogyasztói magatartás esetén is 5 évig terjedő börtönbüntetés kiszabását írja elő a törvény – ilyenkor pedig még próbára bocsátásra sincs lehetőség. A felfüggesztett szabadságvesztésnek pedig kockázatos jogi következményei lehetnek, így a legenyhébb büntetés talán még a pártfogói felügyelet elrendelése, mondta.
Rácz József, az MTA Pszichológiai Intézetének főmunkatársa a szakmai konzultációt kérte számon az alkotmánybíráktól. A határozat ugyanis szerinte látszólag objektív és tudományos, azonban valójában tele van tárgyi tévedésekkel, hibákkal. A kábítószereknek például egységes jellemzőket tulajdonít, holott a kábítószerekben csak egy közös van: hogy mindegyik szerepel a kábítószerek listáján, mondta. Bírálta azt is, hogy a döntés azt a látszatot kelti, mintha a legális drogok ártalmatlanok, az illegálisak pedig ártalmasak lennének. A dohányzás az AB szerint nem korlátozza az emberek személyi szabadságát, ugyanakkor a dohányzás leszokási rátája rosszabb, mint a heroiné, évente 30 ezer ember hal meg a dohányzás káros következményei miatt. Az AB szerint a kábítószerek használata „azonnali halálhoz” vezethet, ezért jogos a tiltásuk. Rácz szerint ugyanakkor ennyi erővel a közlekedést is be lehetne tiltani, ugyanis az is azonnali halálhoz vezethet. Elvetette azt az elképzelést is, miszerint a kábítószerek fogyasztása egy „deviáns kisebbség” szokása lenne, mivel a 18-35 évesek 30%-a kipróbált már illegális szereket. A szöveg gyakran a 80-as évek szemellenzős megközelítését idézi, például egyáltalán nem vesz tudomást a civil szektorról, sőt, egyes moralizáló érvek a 19. századi társadalomtudomány színvonalán állnak – hangsúlyozta.
Gábor Edina, a kábítószerügyekért felelős helyettes államtitkár (ICSSZEM) a nemzeti drogstratégia megvalósításáról beszélt, amelynek négy fő célkitűzése van: a közösségi együttműködés fejlesztése, a megelőzés, a kezelés és a kínálatcsökkentés. Azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszak enyhébb büntetőjogi szabályozása egyértelműen pozitív hatással volt, ugyanis 2003-ban 17%-al több fiatal jelent meg a kezelőhelyeken, összesen mintegy 15 ezer ember a tavalyi 13 ezer fővel szemben. Ugyanebben az évben 2295, a 2004-es év első felében pedig mintegy 800 fiatal vette igénybe az elterelő kezelés alternatíváját a büntetőeljárással szemben és „tölthette otthon a karácsonyt.” (Megjegyzés: a kezelésben megjelentek számában tapasztalható növekedést ugyanakkor éppen az elterelő kezelést kényszerből választók számának növekedése is magyarázhatja). Kiemelte, hogy olyan drogtörvényre van szükség, amely megfelel a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak és a társadalmi veszélyességnek megfelelő szankciókat alkalmaz. „Védjük meg a fiatalokat a drogtól és a börtöntől,” zárta előadását.
Soós László főosztályvezető (Büntetőjogi Kodifikációs Főosztály, Igazságügyi Minisztérium) a készülő drogtörvénnyel kapcsolatos gondolatait fejtette ki mint a tervezet egyik kodifikátora. Sérelmezte, hogy az Alkotmánybíróság, bár hivatkozott az IM véleményére, annak egyetlen elemét sem építette be döntésébe. Lévayhoz hasonlóan nem ért egyet azzal sem, hogy a hatályon kívül helyezett szakaszok nem felelnének meg a normavilágosság követelményének. Hasonló megközelítéssel az „aki mást megöl” fogalmának értelmezésénél is fel lehetne vetni a normavilágosság problémáját – fejtette ki. A készülő tervezetről elmondta, hogy eddig még nem sikerült konszenzusra jutni a pontos szöveget illetően. Egy tervezet már elkészült ugyan, azt azonban a kormány hamarosan „letiltotta.” A kormány szakértői szerint ugyanis nem lehet addig a parlament elé terjeszteni a Büntetőtörvénykönyv módosításával kapcsolatos javaslatokat, amíg a törvényhozók az AB által előírt egyéb változtatásokat (a kábítószerlista törvényben való kihirdetése) nem fogadják el. Így a Btk. kábítószerrel kapcsolatos jogszabályainak módosítására nem fog sor kerülni májusban, jelentette ki.
