A közpénzzel való visszaélés egyre nagyobb károkat okoz hazánknak, mégis tabutémának számít. Pedig minden szülőnek őszintén kellene beszélnie a gyermekének róla, hogy megelőzzük a függőség kialakulását.
Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
A közpénzzel való visszaélés (ún. abúzus) során a közpénz elveszíti közpénz jellegét és bomlástermékei (tudományosan: metabolitjai) magánalapítványokban bukkannak fel. Ezáltal elszámoltathatatlanná és átláthatatlanná válik. A közpénz jellegét elveszített közpénz megváltoztatja a fogyasztók tudatállapotát és bódulatot, eufóriát okoz.
A közpénzhasználó annak ellenére is visszatér az abúzushoz, hogy egyre több közpénzre van szüksége ahhoz, hogy elérje ugyanazt az eufóriát. Így kialakul az ún. tolerancia.
Az ismételt abúzus során a közpénzhasználó egyre kisebb eufóriát él át, és ezeket diszfória, kellemetlen, depresszív állapotok követik, amiket még több közpénz iránti sóvárgás kísér. A közpénz megvonása elvonási tüneteket okoz, szorongást és feszültséget idéz elő.
Ugyanis amikor az elvonási tünetek jelentkeznek, akkor egy függőnél – aki nagyon erősen és fizikailag függ a közpénztől – az tulajdonképpen bármit megtenne azért, hogy megszerezze a közpénzt. Ebbe sokminden beletartozik, amit valaki el tud követni, a politikai prostitúciótól a hatalomnak való benyalásig.
A közpénzelvonás szakaszában gyakori tünet az állandó sóvárgás, az addiktív keresés, ami a szenvedélybetegekre jellemzően az egész személyiséget átalakítja. Ugyancsak tipikus szimptóma a magatartás-változás, a hazudozás, a családtól való eltávolodás. A sajátos öltözködés, például pufidzseki és kockásing, illetve Armani-öltöny megjelenése szintén árulkodó tünetek. A közpénzhasználó pupillái gyakran szűkülnek vagy tágulnak. Jellemzőek rá a visszahúzódó vagy agresszív, impulzív, paranoid megnyilvánulások.
Ugyancsak intő jel lehet a különböző elvek feladása, a kritikus vélemény elhallgatása, és önbecsapó, önfelmentő érvek hangoztatása ennek alátámasztására.
A folyamat rosszabodását az oknyomozó cikkek megjelenése jelzi, amiben leleplezik a közpénzhasználó tevékenységét.
Az ún. könnyű közpénz a kemény közpénzek kapuja
Ha valaki elfogad egy kisebb pozíciót vagy juttatást, ami a közpénz jellegét elveszített közpénzből származik, akkor könnyebben hozzászokik más közpénzhez is. Amikor valaki a haveri körben elfogad egy kis könnyű magánalapítványi ösztöndíjat, akkor hajlamossá válik rá, hogy kipróbáljon más közpénz jellegét elveszített közpénzből származó juttatást is.
Végül pedig kialakul az ún. mucus spina, ami a közvnyelvben csak takonygerinc szindrómaként ismeretes.
Súlyos esetben a gerincoszlop összeomlik és helyét sűrű, viszkózus folyadék tölti ki. A végső stádiumban lévő páciensek igen szomorú látványt nyújtanak.
Közpénzliberalizációs mozgalom
Napjainkban a hanyatló Keleten egyre elterjedtebb jelenség a közpénzliberalizációs mozgalom. Ennek az a célja, hogy elismerjék a közpénzlopáshoz való jogot. Ezt a jogot egyes szélsőségesen közpénzliberalizáló országokban, mit például Magyarországon, az alkotmány jellegét elveszített alaptörvénybe írták bele.
A közpénzliberalizáló országokban az ügyészség rendre megtagadja, hogy eljárást indítson a közpénzfüggők ellen, annak ellenére, hogy azok nyíltan folytatják üzelmeiket.
A közpénzfüggőség relapszív, tehát visszaeséssekkel súlyosbított betegség. Kezelése rendkívül nehéz, a terápiából kiugrók aránya igen magas. A szakemberek és jogvédők szerint a közpénzfüggőség nem csak nemzetgazdasági katasztrófa, de egyben az állam jogállam jellegének megszűnéséhez is vezet. Ezért sürgős lépésekre lenne szükség: jogtudatos polgári aktivizmusra, szabad sajtóra, az emberi jogok tiszteletben tartására, független jogállami intézményekre és a civil társadalom erősítésére.
Sárosi Péter
A Drogriporterhez hasonló civilek nem kapnak közpénzt. Ahhoz, hogy fel tudjuk venni a kesztyűt a közpénzliberalizátorokkal, szükségünk van 1000 olyan emberre, akik havonta 2 ezer forintot hajlandóak nekünk adományozni – kérlek, támogass minket!
