Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Az Egyesült Államokban évről-évre több állam dönt a gyógyászati és a rekreációs célú marihuána legális és szabályozott piacának megteremtéséről. Sokan kérdezhetik: miért maradt le Európa a kannabisz reformban? Nos, a malmok kerekei lassabban őrölnek az óceán innenső oldalán, de már látható néhány inspiráló példa a sikeres kannabisz reform kezdeményezésekre.
Sokan ismerik a portugál dekriminalizációs modellt, de jóval kevesebben hallottak Spanyolország közösségi kannabisz klubjairól (Cannabis Social Clubs). Ezek a klubok kannabisz fogyasztók által létesített legális, nem kormányzati egyesületek, ahol közösségi alapon történik a termesztés és a használat. Az, hogy ezek a klubok többé kevésbé legálisan, a hatóságok tolerálásával működhetnek, az aktivisták évtizedes, alulról szerveződő mozgalmának köszönhető. Az első klub 1994-ben nyílt meg, ahol száz ember működött együtt 200 kannabisz növény termesztésében. Bár a klubot szinte azonnal bezárta a rendőrség, így is inspirációt nyújtott a kannabisz aktivisták következő nemzedékének. 2014 elejére már 11 spanyol föderációra terjedt ki a kannabisz klubok ernyőszervezete, mely mára 800-1000 legálisan létrehozott entitást számlál.
Mit tanulhatunk a közösségi kannabisz klubok korai éveiből? A kannabisz legalizáció egy speciális, nem kereskedelmi modelljét nyújthatják számunkra? Elegendő a politikai támogatás van Spanyolországban ahhoz, hogy a helyi kísérletek nemzeti politikává nőjék ki magukat?
Szerencsénk volt, hogy találkozhattunk Óscar Pares-szel, az International Centre of Ethnobotanical Education Research & Service (ICEERS) helyettes igazgatójával, aki idén nyáron Budapesten járt. A fenti videóban megválaszolta néhány kérdésünket a klubokkal kapcsolatban.
Kérjük, kattints az alábbi képre, hogy elolvasd Óscar Katalónia innovatív drogpolitikájáról készült jelentését!
