A TASZ munkatársának cikke a Magyar Narancsban a hazai drogpolitika alakulásáról
Bizonyára mindenkinek ismerős az a jelenet, amikor Han Solo, a Csillagok háborúja egyik hőse a távoli Hoth jégvilágban felvágja egy tauntaun nevű fiktív állat hullájának a hasát, hogy barátját, Luke Skywalkert melegen tartsa és megóvja a fagyhaláltól. “Gondoltam, hogy büdös lesz, de azt nem, hogy ennyire!” – kiált fel Solo, amikor megérzi a szagot. Na, hasonlóan vagyunk most mi a nemzeti együttműködés kormányával, és azon belül is annak szociálpolitikájával. Tudtuk, hogy a gazdasági világválság hatásai Magyarországon is érvényesülni fognak: csökkennek a marginalizált csoportok egészségügyi és szociális ellátására fordított források, és előtérbe kerülnek a populista álmegoldások. Arra azonban kevesen számítottak, hogy a válság és a hibás politikák ennyire fájdalmas következményekkel járnak majd az olyan “deviánsnak” bélyegzett csoportok számára, mint a hajléktalanok, a fogyatékosok vagy éppen a drogfogyasztók.
2010 végén a kormány úgy döntött, hogy visszavonja az egy évvel korábban a parlament által és a szakmai szervezetek támogatásával elfogadott nemzeti drogstratégiát, és új drogstratégiát dolgoz ki. Tette ezt a saját döntéselőkészítő szervének, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságnak (KKB) a háta mögött, a szakma heves tiltakozása ellenére. Az új jelszó: zéró-tolerancia. Meg kell védenünk a többségi társadalmat a drogfogyasztás vírusától, amelynek hordozói az értékvesztett fiatalok – őket kell jól megleckéztetni. A kormány szerint a büntetőeljárás alternatívájaként választható 6 hónapos program, az ún. elterelés nem képes visszatartani a fiatalokat a drogfogyasztástól, ezért márciusban a Btk. szigorítását tervezik. Nem zavartatják magukat attól, hogy az elterelésnek eleve nem az volt célja, hogy elrettentsen – éppenhogy annak felismerését tükrözi, hogy a büntetőjogi elrettentés nem működik, ugyanakkor a kriminalizálás nagyon sok kárt okoz. Ilyen kár például az, hogy éppen a legveszélyeztetettebb, legproblémásabb szerfogyasztók válnak rejtőzködőbbé, akiket a leginkább fenyegeti a túladagolásos halálesetek és a fertőzések veszélye.
Pedig ha az új drogfogyasztási trendeket nézzük, bizony lenne min aggódni. Európa szertek terjednek az ún. dizájner drogok – azok a szerek, amelyeket direkt azért fejlesztenek ki élelmes vállalkozók, hogy a tiltott szerek legális helyettesítői legyenek. Magyarországon 2010-ben tizennyolc ilyen új szert azonosítottak, és január elsejétől kilenc új szert vettek fel a kábítószerek listájára – azonban máris az online boltok polcain vannak az újabb, még legális szerek. A dizájner drogok injektálása csupán néhány országban terjedt el tömegesen, Magyarország sajnos köztük van. A korábban amfetamint vagy heroint injektáló drogfüggők ezrei tértek át az olcsó és legális dizájner szerek intravénás fogyasztására. Hogy mi ezzel a fő probléma? Például az, hogy a dizájner drogokat jóval többször szúrják be, ezáltal jelentősen nő a HIV és hepatitis fertőzések kockázata.
A válasz egyszerű lenne: növelni az ártalomcsökkentésre szánt forrásokat, így például a tűcsere programokét, amelyek steril tűket, fecskendőket, filtereket és HIV-teszteket biztosítanak a fogyasztóknak, szükség esetén pedig kezelésbe irányítják őket. De honnan lenne erre pénz a gazdasági válság idején? Lenne. Nem csak arra gondolok, hogy talán nem kellene a sokszorosát költeni a felcsúti fociakadémiára, mint drogmegelőzésre és kezelésre egy évben összesen. Vagy hogy a kormány nyíltan segíti a dohány- és alkoholforgalmazók profitszerzését. De ott van a fogyasztók kriminalizálása: 2007-ben négyszer annyit költöttünk erre, mint megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentésre együttesen! Ha dekriminalizálnánk a drogfogyasztást, ahogy azt a TASZ már 1994 óta javasolja, akkor két legyet ütnénk egy csapásra: milliárdok szabadulnának fel (a jogalkalmazói munkaórákról nem beszélve), és a fogyasztók is kevésbé lennének rejtőzködők, ezáltal könnyebben elérnék őket az ártalomcsökkentők. Sajnos azonban kormányunk ennek a szöges ellentétét készül tenni.
Először is szigorítani szeretnék a büntetőjogi szabályozást, mint már korábban említettem. Másodszor, kreáltak egy olyan nemzeti drogstratégiát, ami elsősorban arról szól, hogyan védjük meg a többségi társadalmat a drogfogyasztóktól, és ami olyannyira kevés figyelmet szentel az ártalomcsökkentésnek, hogy a legutóbbi tervezet nevesített célkitűzései közül teljesen kimaradt a tűcsere, de a HIV-szűrés is! (Reméljük, ezt azóta javaslatunkra orvosolták.) Harmadszor, és talán ez a legkétségbeejtőbb, drasztikusan csökkentették az ártalomcsökkentő programok támogatását a jövő évi költségvetésben. Ennek eredményeként számos program a megszűnés határára került: így például a terhes drogfüggők ellátást végző Józan Babák projekt, a VII. kerület egyetlen tűcsere programja, az ArtÉra, a IX. kerületi Dzsumbuj program, a Baptisták miskolci Avas lakótelepen kialakított megkereső programja, a debreceni tűcsere és még folytathatnám a sort.
Közösségi ellátásra 63%-al kevesebb forrást biztosít a kormány, mint tavaly, azok a programok is jóval kevesebb pénzhez jutnak, amiknek a pályázatát elfogadták. Egy kiragadott példa: a főváros leginkább érintett részén, a VIII. kerületben több mint kétezer marginalizált intravénás drogfogyasztót ellátó Kék Pont Alapítvány tavaly még 58 millió forint normatívát kapott, idén már csak 36 millió forintot, 22 millióval kevesebbet. Ez bizony komoly érvágás. A fővárosi önkormányzat erre fordított büdzséje idén: 0 Ft.
És ha mindez még nem lenne elég: a civilek érdekérvényesítő képessége is erősen megcsappanhat, ha megvalósul az a drogstratégiában is megjelenő kormányzati elképzelés, hogy átalakítják a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságot, amelynek ülésein 2007 óta négy, a civilek által titkos szavazással megválasztott képviselő teljesjogú tagként részt vehet. Ez volt eddig az egyetlen olyan hivatalos fórum, ahol a szakmai szervezetek hatással lehettek a kormányzat drogpolitikájára – az igazságügyi tárca tervei alapján át fogják alakítani tárcaközi bizottsággá, márpedig abban nem ülhetnek ott a civilek. Vajon mennyire biztosítható az egész drogstratégia elszámoltathatósága hatékony civil képviselet nélkül? A KKB ülésein eddig is kizárólag a civilek mertek kritizálni bármit!
A dizájner drogok terjedése, a fokozódó kriminalizálás, a rosszul meghatározott stratégiai prioritások, a megszűnő szolgáltatások és a gyengülő civil érdekérvényesítés – ez egy nagyon veszélyes recept, aminek az eredményeit már megfigyelhettük Romániában. Ott teljesen hasonló jelenségek oda vezettek, hogy a korábban hozzánk hasonlóan alacsony HIV-előfordulással rendelkező országban ma járvány robbant ki. 2008-ban három új esetet regisztráltak a drogfogyasztók körében, 2010-ben már tizenkettőt, 2011-ben hatvankettőt! Egy HIV pozitív ember gyógykezelése milliókba kerül évente, a tűcsere működtetése ehhez képet aprópénz. Vajon el hány embernek kell majd megfertőződnie, hogy ezt a politika is felismerje végre?
Sárosi Péter (TASZ)
