Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Ákos a Pilis hegyei között ébredt rá arra, hogy a pszichedelikus szerek nyújtotta élmény alakulásában milyen fontos szerepet játszik a lelkiállapot (set) és a külső környezet (setting). Olvassátok el a tripbeszámolóját!
Ákos vagyok, huszas éveimben járok. Már rutinos pszichedelikus úttörőnek számítok, legalább tucatszor fogyasztottam különböző pszichedelikus és egyéb szereket: gomba, LSD, fű, ketamin, MDMA, speed. Bár ez így felsorolva soknak tűnik, de ez egyáltalán nem rendszeres fogyasztást jelent. Pár havonta, ha van alkalmam és kedvem, hétvégente szoktam élni ilyen szerekkel, és azt vallom, hogy mértékkel használva, kellő önismerettel, érett személyiséggel, nem lehet belőle baj. Nem tartom magam függő típusú embernek, nem dohányzom, inni ritkán iszom, akkor is csak sört, kevesebbet, mint az átlag. A pszichedelikumokat pedig néhány havonta.
Nyáron beszélgettünk a haverommal, és felmerült, hogy közel egy éve az apja lakásán ketten papíroztunk (LSD), ami ugyan elég meghatározó, erős élmény volt, de a lecsengése elég kellemetlenül alakult mindkettőnk számára. Másnap ugyanis depressziós nihilt éreztük, szóval felemásra sikeredett az élmény. Mivel már jó régen volt, mindketten éreztünk egyfajta kalandvágyat, hogy egy hétvégét rá kéne szánni, viszont most természetjárós tripet kéne, jó az idő, érdemes lenne kimenni a Budapest környéki erdőkbe. Beszereztem 4 db 100 mikrogrammos LSD-t másik haveromtól, akiben maximálisan megbízok, és hálás vagyok neki, hogy van ismeretsége, akitől tud beszerezni.
Hirtelen ötlettől vezérelve, ráírtam a haveromra, akivel terveztük, hogy felszabadult a pénteki napom, és elmehetnénk másnap. Eszembe jutott, hogy dolgoztam Pilisborosjenőn, ahol egy nagyon szép hegyet láttam. Megmászhatnánk, gondoltam. Egyáltalán nem voltam képben, hogy mi volt a hegy neve, de később megtudtuk, hogy a Nagy-Kevély volt, amit kinéztünk magunknak. 10 óra felé busszal kimentünk, nagyon közel van, fél óra alatt ki lehet jutni az Árpád-hídtól.
11 órakor túránk elején haverom egyet, én kettőt vettem be, majd később még elfeleztük a maradékot, így ő másfél, én pedig 2.5 papírt toltunk. Úgy 1 óra elteltével, ahogy túránkon sűrűsödött az erdő, egyre meredekebbek és keskenyebbek lettek az ösvények, egy nagyon kellemes bizsergés lett úrrá rajtunk. Semmihez nem tudom hasonlítani, de olyan kellemes várakozás, mikor még nem érkezett meg a hatás, de már érezzük az erejét, hogy az egész szervezetünk már mozgósít, és valami jelentős fog történni. Mire egyre szebb kilátások tárultak elénk a hegyről – a környező Pilisborosjenőre már teljesen ráláttunk, majd Óbuda egyre nagyobb részére is – megérkezett a hatás is. Szinte berobbant. Azért is vállalkoztam nagyobb adag LSD-re most, mert az életemben jobb szakaszt élek, a munkámat szeretem, vannak jövőre terveim, és úgy érzem, pszichésen stabil vagyok, így nem féltem, hogy traumatikusabb élmény lesz, mint volt már rá többször példa, haverom pedig amúgy is stabil, őt nem féltettem, tudtam róla, hogy nem eshet baja.
Tervem teljesen bejött, mikor elérte a csúcsát a hatás. Mi is egyre feljebb és feljebb értünk a hegyen, és nagyon jó kedvünk volt. Szimbolikusnak éreztem, hogy miközben az életemben is éppen jó szakaszt élek, hegyet mászunk, magasan egy metropolisz fölé magasodunk, előttünk a jövő. Úgy éreztem, mindenre képesek lehetünk, ha akarunk.
Mivel nem néztünk pontosan utána, hová is megyünk, mikor felértünk a hegy csúcsára, gyönyörű élményben volt részünk. Körpanorámában láttuk a várost, és az sem zavart, sőt még csak fokozta az érzést, hogy egy nyári zápor is elkapott minket a hegytetőn. Ahogy lefelé néztem a házak, különböző sűrűségű erdők textúrája hullámzott, teljesen belefeledkeztem a látványba. A csúcstól kicsit távolabb egy óriási szürke felhő jött. Nagyon gyors volt, teljesen olyan hatása volt, mint egy horrorfilmekben a szörnyek, akik a ködből jönnek elő, és teljesen ámulatba ejtett minket. Csak akkor paráztam kicsit be, mikor tudatosult bennem, hogy egy vihar közepén vagyunk, a hegytetőn, és nagyon nem lenne jó, ha belénk csapna a villám, úgyhogy gyorsan továbbáltunk, nehogy benne legyünk a hírekben: “Két drogos, meghalt hegymászás közben, villámcsapás következtében” – mennyire sztereotíp lenne, mondhatná a sok fotelszörny, “ostoba drogos csürhe, megérdemelte”. 🙂
Az eső elállt, a nap végén kisütött a nap, és feltöltődve élményekkel, gyerekes lelkesedéssel, leereszkedtünk a hegy lejtőjén. Hazafelé megnéztük még a Teve-sziklát, aminek a létezéséről korábban fogalmunk sem volt. Egy újabb csoda.
Összességében, amit kiemelnék, hogy nekem ez volt az első maradéktalanul good trip. Gyerekes lelkesedés és kalandvágy jellemzett, amit kiskorom óta nem éltem át. Sokkal energikusabbnak éreztem magam. Apró textúrákra, formákra színekre, sokkal fogékonyabban rá tudtam csodálkozni, legyen az egy érdekes elrendezésű növény, vagy a sziklák repedéseinek formája, erdők különböző sűrűsége. Egyetértettünk haverommal, hogy életünk egyik legnagyobb élménye volt, és mindkettőnknek olyan érzése volt, mintha fel lett volna az agyunkban csavarva a valóságm mint egy szőnyeg. Minden sokkal olyanabb volt, mint amilyen, és így végre volt “szemünk” azokra az apró részletekre, amik a hétköznapokban elsikkadnak.
Nagyon nagy élmény volt. Azóta pedig rákaptam a hegymászásra, a Budai hegységben, úgyhogy maradandó hatása is volt.
Ákos
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.
