Az ENSZ tudósai 1995-ben befejezték minden idők legnagyobb szabású kokainvizsgálatát – a jelentés azonban a fiókba került, mert kényelmetlen igazságokat tartalmazott.
Az ENSZ tudósai 1995-ben befejezték minden idők legnagyobb szabású kokainvizsgálatát – a jelentés azonban a fiókba került, mert kényelmetlen igazságokat tartalmazott.
"Az igazság a háború első áldozata." (Aiszkhüllosz)
Az ENSZ tudósai 1995-ben sajtóközleményben adták hírül, hogy az elmúlt négy évben a világ ezidáig legnagyobb kokainvizsgálatát végezték el. A kutatást 19 ország 22 városában folytatták le a következő kérdések megválaszolására: kik használnak koka-levélből készült drogokat (pl. nyers levél, kokain), hogyan és milyen következményekkel használják azokat és milyen intézkedéseket tesznek a kormányok ezzel kapcsolatban. A vizsgálat sokak számára megdöbbentő eredményeket hozott:
· Az „alkalmi”, és nem pedig az „intenzív” vagy „megszállott” használat a „kokainhasználat legjellemzőbb formája”;
· „A legtöbb országban végzett vizsgálat szerint az alkalmi kokainhasználat jellemzően nem vezet még kisebb egészségügyi vagy szociális problémákhoz sem”;
· A dél-amerikai őslakosok által rágott kokalevélnek „nincsenek negatív egészségügyi hatásai, ugyanakkor pozitív gyógyászati, vallási és szociális funkciói vannak”;
· A kokainról szóló oktatóanyagok „felületesek, szenzációhajhászak és kizárólag a negatív hatásokat mutatják be”;
· A közoktatási kampányok gyakran „a kokainhoz egészségügyi hatásainak természetéhez és mértékéhez kapcsolódó sztereotípiákat és mítoszokat” erősítik;
· „A legtöbb ország szerint több felmérés szükséges a jelenlegi drogstratégiák és drogpolitikák káros hatásainak feltárására”;
· „A tájékoztatási, kezelési és rehabilitációs programokat fejleszteni kell, hogy kiegyensúlyozzák a büntetőjogi eszközökbe vetett, jelenleg túlzott bizalmat”.
Háttér: Az ENSZ Világegészségügyi Szervezet (WHO) fontos szerepet tölt be a nemzetközi drogkontroll rendszer gépezetében: az 1961-es és 1971-es kábítószerügyi konvenciók ezt a testületet bízzák meg azzal, hogy javaslatot tegyen az egyes pszichoaktív szerek veszélyesség szerinti besorolásáról. A WHO minden második évben felállít egy Kábítószer-Függőséget Vizsgáló Szakértői Bizottságot (Expert Committee on Drug Dependence) az egyes drogok egészségügyi ártalmainak felmérésére. 1990-ben, az ENSZ által meghirdetett Drogellenes Évtized elején a WHO hat tekintélyes szakértő vezetésével Drogabúzus Programot (PSA) hozott létre. A PSA 1992-ben azt a feladatot kapta, hogy mérje fel a 10 legelterjedtebb droggal kapcsolatos beavatkozások hatékonyságát. A testület többségi véleménye szerint a nemzeti drogstratégiáknak kimondottan ártalomcsökkentő célokat kellene megfogalmaznia. A PSA az ENSZ Interregionális Bűnüldözési és Igazságszolgáltatási Kutatóintézetével (UNICRI) karöltve szintén 1992-ben globális vizsgálatot hirdetett a kokainhasználat következményeinek felmérésére.
Kokacserje
A tudósok azt tervezték, hogy a vizsgálat eredményeit 1995-ben hozzák nyilvánosságra. Mikor az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) ülése közben a folyosókon elkezdték terjeszteni a jelentést beharangozó szórólapot, az amerikai küldöttség minden befolyását latba vetette, hogy visszavonassák azt. A WHO szóvivője, Gregory Hartl később elmondta a sajtónak, hogy az USA diplomatája, Neil Boyer egy májusi találkozó során azzal fenyegette meg a WHO-t, hogy ha a jelentés napvilágra kerül, akkor kormánya jelentősen csökkenti az Világegészségügyi Szervezet anyagi támogatását. „Ha a WHO drogokkal kapcsolatos tevékenységei nem erősítik meg a működő drog-kontroll megközelítéseket, jelentős programok támogatását fogjuk csökkenteni,” jelentette ki. A WHO engedett a nyomásnak, így a dokumentumot soha nem publikálták hivatalosan.
Martin Jelsma
Idén először azonban Martin Jelsma, a Transznacionális Intézet (TNI) drogpolitikai kutatója közzé tette az Interneten a jelentés egyes részeit, amelyekhez nem hivatalos úton jutott hozzá. Erre a lépésre nem véletlenül éppen most kerített sor: a CND idei, márciusi ülésén a termelő országokban folytatott kínálatcsökkentő munkáról lesz szó. A tavalyi év végén ezenkívül a koka-termesztő régió egyik központi országában, Bolíviában a koka-termesztő parasztok érdekeit képviselő politikus, Evo Morales nyerte meg az elnökválasztást. Eric E. Sterling, a maryland-i Criminal Justice Policy Foundation elnöke szerint Morales az élére állhatna a nemzetközi koka-tilalommal elégedetlen országoknak, hogy sürgesse az ENSZ kábítószer-konvencióinak reformját. A probléma azonban az, hogy Bolívia ezer szálon függ az USA-tól: természeti kincseinek nagy része multinacionális vállalatok tulajdonában van, a kormány pedig évente mintegy 150 millió dolláros amerikai segélyben részesül. Az elemzők tehát most annak az esélyeit latolgatják, vajon meddig terjedhet Bolívia függetlensége.
Evo Morales
Morales már bejelentette, hogy nem kér a kokaültetvények kiirtására szánt amerikai segélyekből, ehelyett a kokatermesztés legalizációjára törekszik. A szabályozásnak egy olyan formáját kívánja kialakítani, amely a helyi piacokra termelő parasztoknak kedvez, ugyanakkor megakadályozza a bolíviai koka bekerülését a nemzetközi drogkereskedelembe. Bolíviában az ENSZ becslései szerint mintegy 65 ezer hektáron folyik koka-termesztés, amely elsősorban a helyi igényeket elégíti ki, kisebb része azonban kikerül a nemzetközi drogpiacra. Jelenleg az Európai Unió vizsgálatot folytat annak kiderítésére, hogy mennyi koka szükséges a helyi, hagyományos fogyasztási igények kielégítésére. Morales szerint azonban a fennmaradó mennyiséget is fel lehetne használni anélkül, hogy az kokainná alakulva drogkereskedők kezébe jusson. Véleménye szerint fel kellene támasztani a koka-termékek 19. század végén virágzó nemzetközi piacát, a koka-levélnek ugyanis számos élelmiszeripari és gyógyászati felhasználási módja lehetséges.
A vendég kokából készült frissítő italt rendel
– reklám a századfordulóról
A WHO tanulmány részletei letölthetők a TNI honlapján itt.
Kapcsolódó cikkek:
S.P.
