Tisztelt Szerkesztőség,
A II. kerületi Helyi Téma 2006. február 16.-i számának Tükör rovatában a kábítószer jelenséggel kapcsolatban több tudományosan cáfolható állítás szerepel.
Dr. Csernus Imre azt állította, hogy az elterelésben részt vett gyerekek – döntő többségükben fiúk – esetében az apa iszik, alkoholista, és ez 90%-uknál így van. Nem létezik olyan statisztika amely képes lenne alátámasztani ezt az állítást. Az egyetlen elterelésről készült tanulmány szerint a Budapesten 2003. július 1. és 2004. december 31. között elterelésben résztvevők stabil társadalmi státusszal rendelkező, jellemzően nem kábítószerfüggő, túlnyomó többségükben próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó, elsősorban kannabisz-származékokkal „visszaélő”, viszonylag rövid drogkarrierrel, állandó munkával vagy tanulói, hallgatói jogviszonnyal rendelkező fiatal férfiak, akik nem marginális, hátrányos helyzetű rétegből kerülnek ki. [1]
Budapesten a végző középiskolások fele próbált már tiltott drogot életében, és teljesen valószínűtlen, hogy 90%-uk szülője alkoholista lenne.
Nem derül ki az sem a cikkből, hogy Dr. Csernus Imre pontosan melyik drogra érti a „narkó” fogalmát. A megkülönböztetés azért is lenne fontos, mivel tudjuk, hogy a Magyarországon illegális drogokat valaha próbálók vagy használók legnagyobb része marihuánát használ, úgy, hogy nem válik „az út végén” heroinfogyasztóvá, és nem válik marihuánafüggővé sem.[2]
Dr. Zacher Gábor „nem hisz a kulturált kábítószer-fogyasztás fogalmában”. Igaz, hogy minden pszichoaktív szer használatával járnak kockázatok. A kockázatok és károk, az hogy valaki függővé, vagy problémás fogyasztóvá válik-e, több olyan tényező függvénye, amely legalább annyira fontos, mint magának az adott drognak a tulajdonságai. Ha a borról azt állítanánk, hogy kipróbálása eszméletvesztést, légzésbénulást vagy keringési zavarból eredően halált okoz, súlyosan károsítja az emésztőrendszert, a keringési rendszert, a tüdők, a vesék, a hasnyálmirigy és az idegrendszer működését, alvási zavarokat, májzsugort, irreverzibilis agykárosodást, az emlékezetműködés tartós zavarát, epilepsziás rohamokat, komoly koordinációs zavarokat és impotenciát okoz, az elvonási tünetekbe pedig belehal az illető, nyílván azt mondanák, hogy a körülményektől és a fogyasztó személyiségétől függ, hogy hogyan használja ezt a szert, és hogy valóban bekövetkeznek-e ezek a következmények. A borfogyasztók többsége pedig „él és nem visszaél” ezzel a szerrel. A statisztikák és a tudományos kutatások szerint Magyarországon is, mint a világon bárhol, a „kábítószer-fogyasztók” túlnyomó többsége alkalmi, ún. rekreációs használó, aki rövidebb hosszabb ideig, megválasztott alkalmakkor, időben és helyen fogyaszt „kábítószert”, de emellett ugyanúgy ellátja mindennapi feladatait, mint az, aki illegális szert nem fogyaszt.[3] „Él, és nem visszaél” a kábítószerrel.
A körülmények nyilván mások: Az ecstasy tablettákba valóban ismeretlen anyagokat kevernek, de ez nem az ecstasy tabletták megváltoztathatatlan tulajdonsága, hanem az illegalitás következménye. Még az illegalitás megtartásával is lehetne csökkenteni a tabletták veszélyeit azzal, ha tesztelnék a tartalmát. Racionálisabb drogpolitikát folytató országokban, ahol felismerik, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére is mindig lesznek olyanok, akik ilyen tablettákat szednek, erre van lehetőség. Nálunk sajnos még mindig megelégszenek az orvos szakértők a „0 mg az elfogadható mérték” életszerűtlen ismételgetésével.
A heroin túlzott mennyiségben valóban légzésbénulással járó halált okoz. Az ugyanezt a szert tartalmazó morfin nem okoz halált a kórházi osztályokon, mint ahogy a kokain származék gyógyszerek sem okoznak szívrohamot a műtéti beavatkozásoknál. A különbség megint csak a körülményekből adódik. A racionálisabb drogpolitikát folytató országokban, ahol felismerik, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére is mindig lesznek olyanok, akik opiátokat használnak, megfelelő kapacitásban biztosítják a függők számára a metadon nevű szintetikus opiát készítményt, mert ezzel ki lehet küszöbölni a tiltásból fakadó ártalmak jelentős részét, úgymint a szer minőségének bizonytalanságát vagy a beszerzési bűnözést. Svájcban, Hollandiában és Németországban azoknak akiknél sem a rehabilitáció, sem a metadon kezelés nem vezetett sikerre, az állam biztosít orvosi felügyelet mellett heroint, mert még így is sokkal kevesebb kár származik a fogyasztásból, mintha illegalitásba kényszerülne, a fogyasztót pedig magára hagynák. Az illegális szerek fogyasztásával járó károk és kockázatok jelentős része éppen abból a tiltásból és az ebből fakadó szabályozatlanságból származik, amely a „földi poklot kívánná megelőzni”.
A tiltás, amelynek hatékonyságát soha nem sikerült bizonyítani, de hatástalanságára egyértelmű bizonyítékokkal szolgál a droghasználat növekedése, és a kereskedelem elleni küzdelem hiábavalósága, pedig gyakran olyan mítoszokon nyugszik, mint amit a szexuálpszichológus Dr. Lux Elvira a cikkben megfogalmaz. Teljes mértékben tudománytalan megállapítás ugyanis, hogy „az alkohol csak feloldja a gátlásokat, a drog viszont egy fantáziavilágot teremt, fogyasztója pedig elszakad a számára terhes valóságtól”. Melyik drogra gondolt a pszichológusnő? A depresszánsokra, mint az opiátok és az alkohol? Talán a stimulánsokra, mint a kávé, nikotin vagy amfetamin? Vagy a hallucinogénekre, mint a légyölő galóca, a csattanó maszlag vagy a kannabisz? Úgy tűnik újra és újra szükség van annak tisztázására, hogy drognak azokat a szereket nevezzük, amelyek a központi idegrendszerben változást idéznek elő, beleértve a herointól kezdve az alkoholon át a csokoládéig egy sor szert. Kábítószernek azokat a szereket értjük, amelyek valamilyen politikai és morális megfontolásból az ENSZ kábítószer listáin szerepelnek.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információrét keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
Üdvözlettel,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:
+36-1-209-00-46
